I'm so sorry

Olyan kis megbízhatatlan vagyok :// de amiért tegnap kimaradt az ígért rész, ma megint HÁRMAT kaptok :))

Sosem gondoltam volna, hogy még hálás leszek Alnak egyszer azért, mert elvitt egy Justin Bieber koncertre. Pedig most az vagyok. Nagyon-nagyon hálás. Mert ha nem megyek el, akkor valószínűleg nem ismerném Harryt. Aki tényleg a legjobb barát a világon. Minden értelemben. A betegségem alatt szinte egész napokat töltött velem, és ha próbálnia vagy interjút adnia kellett mindig megszervezte, hogy Al vagy valaki legyen mellettem. Liam, Zayn, Niall, Leena és Zita is sokszor meglátogatott, főként a két szöszi, akikkel nagyon jól összebarátkoztam. Lou viszont nem jött. 
-Louis-val mi van?-kérdeztem miközben a nappaliban ültünk és beszélgettünk.
-Ömm, nem tudom. Szerintem kicsit kellemetlenül érzi magát, hogy totál kiborulva látott.
Szuper. Elrángatok egy embert karácsony este, hogy felszedjen a hóból és hazavigyen, de még csak meg sem tudom köszöni, mert ő még kellemetlenül is érzi magát.
-Nem tudod rávenni valamivel, hogy idejöjjön?- vetettem fel reménykedve.
- Nem hiszem- nevetett fel.
Utána még énekelt nekem, hogy jobb kedvem legyen. Először csak halványan mosolyogtam, majd mikor elkezdett táncolni, akkor nem bírtam tovább, és visongva nevetni kezdtem.
-Mit csinálsz délután?-kérdeztem, miközben már a kabátját vette.
-Liammel és Zaynnel lesz próbánk.
-Niall és Lou?-kérdeztem felcsillanó szemekkel. Új ötletem támadt.
-Niall a családjánál tölti a hétvégét, Lou meg otthon csinálja a semmit. Na én mentem!-nyomott egy puszit a hajamra, majd nevetve összeborzolta és kiment.
Al küldött egy SMS-t még délelőtt, hogy nem tud átjönni, mert programja van. Tehát nincs börtönőröm.
Melegen felöltöztem (farmer, szőrmecsizma, két pulcsi, télikabát, vastag, kötött sál) majd kiosontam az ajtón. Fogtam egy taxit és összeszorult torokkal elindultam.
A ház előtt gyorsan kifizettem a taxit, majd halkan bekopogtam az ajtón.
-Szi...a!-mondta meglepetten Lou.
Póló nélkül egyszerű farmerben állt, én pedig akaratlanul is alaposan feltérképeztem a felsőtestét. Hát látszik, hogy gyúrni jár... A gondolatomba belepirultam, majd lesütöttem a szemem és vártam, hogy mondjon valamit.
-Gyere be, mert még betegebb leszel!-törte meg a kínos csendet.
Szó nélkül beléptem. Akármilyen kínos is volt a szituáció, a nappali állapotán elmosolyodtam. Szanaszét heverő cukroszacskók, ruhák, cipők, kiürült flakonok és plüssmacik (??) borították be a kanapét és a föld nagy részét.
-Bocs a kupiért!-szólalt meg mögöttem hirtelen Lou.
Hátrafordultam. Már felvett egy kék pólót. A fenébe, elnézegettem volna a...Na ezt most hagyd abba Gee!
Leültem az egyik kanapéra és Louis-ra néztem. Ő kérdő tekintettel bámult rám. És minden kitört belölem.
-Figyelj, annyira sajnálom! Nem akartam rosszat csinálni, de semmi más alternatíva nem jutott az eszembe. Én csak...képzeld magad a helyembe! Ott ülsz kétségbeesve és szomorúan, pénz nuku, kabát nuku, kocsi nuku. Te mit tettél volna? Sajnálom, hogy elrontottam a karácsony estédet, sajnálom, hogy egy hisztis liba vagyok. De szívesen megköszöntem volna, mert akármilyen szívtelen deszkásnak is nézek ki, igenis sokat jelentett nekem, amit tettél!
Nem sírtam, nem kiabáltam. Halk, viszonylag nyugodt hangon közöltem vele a dolgokat. Mint értelmes ember az értelmes emberrel. Csak az az egy gond van, hogy kettőnk közül csak egy, aki értelmes, és az nem én vagyok.
-Nem haragszok rád, csak nem tudtam, hogy akarsz-e látni azután, hogy úgy...megnyíltál előttem- törte meg a csendet pár perc múlva Lou.
Elmosolyodtam, ő pedig átölelt.
-Hé! Te nem beteg vagy?
-Tényleg-jutott eszembe.
-Na gyere! Hazaviszlek!-fogta meg a kezemet és kedvesen húzni kezdett.
Egy pillanatra megálltam, mire Lou újra felém fordult.
-Köszönöm!-néztem fel a szemébe.
Ő csak megölelt. Jó érzés volt, hogy tudom, hogy bármikor számíthatok rá.
Legalább egy percig áltunk ott, átölelve a másikat, mikor kicsapódott az ajtó.
-Azt hittem, hogy már me...bocs-kezdett bele hevesen Harry.
Lou-val egyszerre hátráltunk egy lépést.
-Azt hittem megint eltüntél-szólalt meg a hirtelen kialakult kínos csendben Harry.

-Nem csak el kellett intéznem valamit. De most már minden rendben van!
-Hazavigyelek?-kérdezte Harry, de közben végig Louis figyelte, aki kényelmesen elhelyezkedett a fotelben és a távirányítót kereste egy üres gumicukros zacskóban.
Lou már nem mutatott olyan nagy lelkesedést a hazaszállításom iránt, szóval elfogadtam az ajánlatot.
-Az jó lenne. Akkor szia Lou!-öleltem meg a fiút gyorsan.
Ő egy puszit nyomott az arcomra. Elégedett, boldog és kissé álmodozó mosollyal léptem ki. Harry végig engem bámult egy győztes mosollyal az arcán. A jó életbe....