Life goes on...

Remélem mindenkinek jól telik a szünet :) Én személy szerint halálra ettem magam, ránézek a szaloncukorra meg a mézeskalácsra rosszul vagyok :D
Boldog karácsonyt, haláli bulit szilveszterre és kellemes évkezdést :))
Ha az életem legrosszabb két napja létezne, akkor ez a 48 óra minden bizonyossággal vinné a pálmát. Szerintem, ha nincs Niall én begolyózok. Mivel Leena és Zita ma utaznak vissza, ezért Harry és Liam minden percet velük töltött. Nem bántam, mert tudom, hogy mennyire fog nekem is hiányozni az a két csaj, hát akkor nekik. Harry meg eddig is annyi mindent tett értem, hogy a világ leggonoszabb tette lett volna, ha megzavarom őket. Al és Zayn is együtt töltötte az időt, és hozzájuk még oda is ülhettem volna, de ki akarja hosszabb ideig a gyertyatartó szerepét játszani? Nem sokan, én meg végképp nem. Látni, ahogy egymásra néznek...Sírhatnékom támad. Bár büszkén kijelentem, az elmúlt 2 napban egy csepp könnyet sem ejtettem. Csak akkor, amikor Niall csikizett, de ez érthető. 
Szóval adott 3 szerelmespár, meg Niall, Lou és én. Na kivel fogom az időmet tölteni? Szerintem tudjátok. Így történt az, hogy az újév első két napját végig videójátékoztam. Niall már nem próbálkozott az autóversennyel, de számtalan mással még igen.
És hogy mi van Lou-val? Nem tudom. Eddig körülbelül 2 percet töltöttünk egy helyiségben azóta a bizonyos eset óta. Nicole-lal szakított, szóval hogy hol tölti a napjait azt nem tudom. Ugyanis ha én náluk lógok, akkor ő, mint akit puskából lőttek ki, menekül. Engem meg annyira nem érdekel, hogy az elképesztő.
Egy dolog miatt viszont bűntudatom van. És az Harry és Louis kapcsolata. Ők eddig ugyanis nagyon közeli barátok voltak, viszont az, hogy Harry engem védett Lou-val szemben és még meg is ütötte, az nagyon megbántotta azt a kétszínű patkányt. Így ők azóta nem beszélnek. Se én meg Louis. Szóval el tudjátok képzelni, hogy miért menekül el Lou, ha jövök.
Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért járok át a One Direction-házba? Hogy videójátékozzak? Hogy csorgassam a nyálam, mert Heena, Ziam és Zaln párosok milyen boldogok együtt? Egyik sem nyert. Azért járok oda, mert deszkáni már nem járhatok. Vagyis járhatok, csak a deszkás haverjaim tagadnak le, ha lemegyek a pályára. Ugyanis szilveszter másnapján közölték velem, hogy megváltoztam, és hogy szánalmasnak tartják, hogy hagyom, hogy egy 'pojáca' így kihasználjon. Köpni-nyelni nem tudtam, ők meg csak elsétáltak mellettem és ott hagytak. Tehát maradt két lehetőségem. Otthon ülök vagy Niallel játszok. Alap, hogy a másodikat választottam. 
Szóval ilyen tartalmas évkezdés mellett, szinte már vártam az iskolát. Hogy olyan problémákkal kelljen foglalkoznom, mint hogy csirkesalátát vagy hamburgert kérek ebédre. És ne olyanokkal, mint például miért csókolt meg Louis. Mert erre a kérdésre még mindig nem kaptam választ. Lehet, hogy soha nem is fogok. 
Január 2-án reggel kikísértük Leenát és Zitát a reptérre. Szerencsére 2 kocsival mentünk, így én Harryvel, Leenával, Alexandrával és Zaynnel mentem, míg a másik autóval Louis, Zita, Liam és Niall jött.
-Hiányozni fogtok! Siessetek vissza!-ölelgettem meg alaposan mindkét lányt.
-Rendben. És vigyázz Harryre!-kacsintott rám nevetve Leena.
Nevetése csak addig tartott ki, amíg tőlünk búcsúzott, majd mikor utoljára Harryhez lépett, egy talán még soha nem látott szomorú arckifejezés vette át az örök mosolya helyét. Tapintatosan elfordultunk, és inkább Niall fejbeverésével kezdtem foglalatoskodni, aki nagy átéléssel játszotta a könnytörölgetést.
Miután felszállt a gép visszaültünk a kocsiba. Harry és Liam fényévekkel szomorúbb volt és ez nyomott a hangulaton. A hazaút csendben telt el.
*
-Tessék!- nyomtam Harry kezébe egy nagy bögre forró teát.
-Köszi.
Egy kicsit csendben üldögéltünk (szokás szerint az erkélyen). Nem volt kínos csend, mert mindketten a gondolatainkba merültünk.
-Holnap átjössz? Este koncertünk lesz, de oda kábé 4-kor lépünk le. Addig vigasztalhatnál-mosolyodott el szomorúan. -Vagy jöhetsz a koncertre is.
Az nem túl jó ötlet...
-Holnap már suli, de 2 körül tudok jönni és akkor lesz időm vigasztalni a bús szívedet. A koncertet viszont inkább passzolnám...
Megértően bólintott, majd megint hallgatásba merültünk. A képe megint elszomorodott, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a hajához nyúltam és alaposan összeborzoltam.
*
Reggel 6:30-kor csengett az órám. Hülye iskola. Hogy gondolhattam, hogy jó lesz valaha is a iskola? Hülye Gee.
Kikászálódtam az ágyból. Felöltöztem (nyavalyás egyenruha: szürke szoknya-szürke mellény-fehéz blúz-kék harisnya-kék nyakkendő), megcsináltam a hajam és sminkeltem, majd lassan elindultam Alék háza felé.
-Szia!-mosolyogtam.
-Most mondd meg, hogy nézek ki? Így nem láthat Zayn, érted?-fakadt ki.
-Nyugi már. Tök...öhm...okosnak tűnsz benne.
-Most aztán nagyon megnyugtattál. A Zaynt körülvevő lányok szerinted vetélytársnak tekintenek ebben is?
-Al-állítottam meg-, te vagy Zayn barátnője, nem? Nézz már magadra! Gyönyörű vagy, vékony, utánad fordulnak az utcán. Szerinted érdekli Zaynt, hogy mi van rajtad?
Bátortalanul megrázta a fejét, majd vigyorogva belémkarolt és úgy mentünk tovább.

You're dead for me

Louis ijedt arcot vágott, de nem mutatott hajlandóságot arra, hogy bármit is nekem vagy a többieknek megmagyarázzon. Csak állt ott, mint aki nem érti, hogy mit és miért tett.
-Szánalmas ribanc!- esett NEKEM Nicole.
Megragadta a vállamat és cseppet sem finoman rázni kezdte. Mire Harry az ő vállát ragadta meg és ellökte tőlem.
-Mi bajod van? Nem őt kéne lecseszni, hanem a drágalátos barátodat!- ordította az arcába, mire a buli összes résztvevője elhalkult.
-Képmutató picsa vagy- mondta majd kirohant a szobából.
Louis erre utánaeredt és ordibálni kezdett.
-Semmi nem történt! Nem az aminek gondo…- hazudott, mint a vízfolyás Lou, miközben utána rohant.
Megcsókol a barátnője előtt és LETAGADJA? Mit képzel ez magáról?! Rendben, Louis Tomlinson, számomra HALOTT vagy! Tátott szájjal meredtem az ajtóra, ahol Louis és Nicole eltűnt. A buli kezdett lassan újjáéledni, de én és aki tudta, hogy mi folyik itt az ledöbbenve állt.
Észre sem vettem, hogy mikor kezdtem sírni. Hisz nem sírhatok egy ilyen kétszínű féreg miatt! Dühből sírtam, csalódottságból. Soha nem ejthetek egyetlen könnyet sem Louis Tomlinson miatt!
-Jól vagy?- jött oda hozzám Leena, Zita és Al.
-Nem! Kibaszottul nem!- motyogtam, majd arrébb toltam őket és az erkély felé vettem az irányt.
Útközben nem túl kedvesen megragadtam Harry csuklóját és magam után vonszolva utat törtem a tömegben. Az erkélyen nagyon hideg volt, de engem fűtött az ideg. Jobban, mint bármikor.
-Hogy képzelte ezt? Mi a francot akart ezzel elérni? És mégis miért tagadta le az egészet a barátnője előtt?- zúdítottam Harryre a kérdéseimet.
-Nem tudom. Ezt vele kéne megbeszélned!- mondta halkan.
-VELE? Azzal a kétszínű patkánnyal én soha a büdös életben szóba nem állok! Hagyja, hogy a barátnője nekem essen miután Ő csókolt meg?- rikácsoltam.
Le kell nyugodnod Gee! Nem ér az egész annyit, hogy aztán szétpattanjon egy ér a fejedben!
-Bocsi- öleltem meg Harryt.
-Miért csókoltál vissza?- kérdezte és kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcomat.
-Nem tudom- kezdtem el sírni.
Talán egy sírás nem old meg mindent. Se az, ha a problémáidat a szőnyeg alá sepred. De ha sírsz, az megkönnyít és talán utána már világosabban látod a dolgokat. Én nem láttam világosabban, pedig jó fél órán át zokogtam Harry pólóját szétáztatva. És az sem segített, hogy bent ujjongva ünnepelték az újévet, kint meg az egész eget beborították a tűzijátékok sokasága. Hát Lou időzíteni azt tud. Éjfélkor csókolt meg, ezzel egy „szuper” kezdést adva az évemnek.
-Beszélned kell vele- közölte Harry, amikor látta, hogy kezdem abba hagyni a sírást.
-Tudom. Beszélsz vele helyettem?- kérdezte reménykedve.
-Nem- nyomott egy puszit a hajamra, majd felállt.- Egyedül hagylak egy kicsit. Gondolkozz, jó?
Bólintottam egyet. Hallottam, ahogy csukódik mögötte az ajtó, majd egyedül maradtam. Egy ideig csak az visszhangzott a fejemben, hogy miért. Miért tette ezt velem? Miért nem engem védett meg a barátnőjével szemben? Miért rohant el? De a legfőbb kérdésem mégis az volt, hogy: Miért csókolt meg?
Egy idő után már nem gondolkodtam. Néztem a tűzijátékot. Ilyenkor nem lehet kívánni?
-„Can we pretend that airplanes in the night sky like shooting stars…”- dúdoltam halkan.
Én kívántam. És mindennél jobban szerettem volna, ha teljesül.
Nem akartam bemenni, de a januári időjárás nem volt túl kellemes. És én meg most voltam beteg. Ajj.
-Gee!- kiáltott fel Al mikor meglátott.
Szorosan átölelt én pedig a szőke tincsei között végignéztem a társaságon. Mind kérdőn néztek rám, kivéve Louis. Mert ő ott sem volt. Bár lehet jobb lesz neki, ha egy ideig még kerül. Olyan idegállapotban voltam, hogy ha csak meglátom a fejét, akkor megütöm. Harry bíztatóan rám mosolygott, majd egy pohár pezsgőt nyomott a kezemben.
-Húzd le, segít!- kacsintott rám.
Egy kortyra megittam, de Harrynek nem volt igaza. Nem segített. Segítségnek azt nevezném, ha valaki a fülembe ordítaná, hogy álom volt az egész. Egy hosszú, hosszú rémálom.
Nem akartam ünneprontó lenni, ezért vigyorogtam az egész buli alatt. Próbálták elfelejtetni velem, hogy mi történt. Niall továbbra is szívatott, amitől egy kicsit jobb kedvem lett. Már egészen jobb hangulatban voltam, mert Niall egyik hülyeségén őszintén vigyorogtam, amikor egyetlen pillanat alatt leolvadt a mosoly az arcomról. Mert, ahogy megfordultam Louis-val találtam magam szemben. Mint egy rossz tinifilmben. Mindketten álltunk, a többiek riadt tekintettel néztek minket. Ahogy ott állt szomorúan és bűnbánóan újraéledt bennem a düh. Kikaptam Zayn kezéből a pezsgősüveget, majd 5 korttyal magamba öntöttem a felét. 
-Beszélhetnék veled?- döntötte oldalra a fejét kissé Lou.
Olyan édesen állt ott, ahogy kiskutyaszemekkel nézett engem, hogy már-már szinte megsajnáltam. Gee Norance, milyen gondolataid vannak!
Harryre néztem kérdőn, majd mikor ő egy aprót bólintott, én is bólintottam Louis-nak. Egyszer túl kell esnem rajta…
Kimentünk az erkélyre. Ejj, ehhez az erkélyhez is Louis kötődik. Itt aludtunk együtt, itt sírtam miután ott hagyott, most meg ez…
-Figyelj! Haragszol rám? Mert nem értem, hogy…- kezdte.
Az nem lehet, hogy még a szemembe is hazudik!
-Képzeld, haragszom! Megcsókolsz és még azután is visszakönyörgöd magad a barátnőd ölébe! Nem én voltam, aki ezt az egészet elkezdte úgy, hogy barátnője van! És nem én csókoltalak meg, te mégis a barátnőd után rohantál és magasról leszartad, hogy velem mi lesz! – ordítottam az arcába.
-De érdekelt, csak…
-Csak?? Csak először meg akartál bizonyosodni arról, hogy a barátnőd haragszik-e, hogy aztán majd megint nyugodtan játszadozhass velem?- sírtam el magam megint a végére.
Az év első napján már annyit sírok, mint máskor egy év alatt se. És mindez emiatt a csődtömeg miatt.
-Én, nem tudtam, hogy mit teszek! Nem gondolkodtam…
Ez volt az utolsó csepp. A kegyelemdöfés. Egy végső szúrás, hogy…
-Számomra. Halott. Vagy.
Tátott szájjal nézett utánam. Aztán eszembe jutott még valami.
-Ja, bocs ezt elfelejtettem- léptem hozzá és pofon vágtam.
Azzal kirohantam az erkélyről. Átrohantam a szobán. Harry utánam. Louis meg Harry után. Asszem drámakirálynő lesz az új nevem.
-Hagyd békén! – ordította Harry Louis-nak.
-Nem, nem hagyom! Nem fejeztem be a beszélgetést!- erősködött Lou.
-Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt teszem Lou. Bocs.
Tompa ütést hallottam magam mögött, mire megfordultam. Lou a földön feküdt vérző orral és felszakadt szájjal.
-Harry!- kiáltottak fel a többiek, akik eddig a nyomunkban loholtak.
Harry csak meg vonta a vállát. Mindenki a buliból körénk tömörült. Hát igen szép látványt nyújthattunk. Egy betört orral, eg, szétsírt szemekkel, egy pedig fájó ököllel. 

New Year's Eve Party

Reggel hangos füttyögésre ébredtem. Naná, hogy a fiúk voltak...De miért? Hisz...ÚRISTEN ÉN LOUIS-N ALUDTAM! A hintaágyon ültünk még mindig, Lou a félkarjával lazán átölelt alvás közben. És hogy milyen édesen aludt...GEE!!!
-Galambocskáim ébresztő!-kezdte el kedvesen pofozgatni Lou arcát Harry, miután látta, hogy én már felkeltem.
-Mi van?-nyöszörgött.
-Elaludtatok a nagy romantikázásban, de mi megértjük, kedveskéim. Bár beismerem, hogy tegnap nagyon ott volt a szerelem a levegőben. Ez gondolom megérintette a ti kis szingli sziveteket. Vagyis bocs Loué kapcsolatban van-röhögött Harry.
Annyira élvezte, hogy kínozhat minket! De annyira! Louis-val pontosan egyszerre mozdult a kezünk és pontosan ugyanabban a pillanatban nyújtottuk ki Harry felé a középső ujjunkat.
-Szerelemtelepátia-nyögte ki két visítás roham között Zayn.
Ezen már annyira nevettek, hogy egymáson fetrengtek a földön. Kérlelően Harryre néztem, de ő nem mutatott hajlandóságot arra, hogy abbahagyja. Végül egy csengetés szakította félbe a röhögőgörcsüket.
-Ez Nicole lesz-mondta fojtott hangon Lou és gyorsan felállt, hogy beengedje.
A levegő hirtelen megfagyott. A többiek abbahagyták a nevetést, én pedig vörösödő arccal a hajamat babráltam.
-Szerintem jobb lesz, ha úgy vesszük, hogy nem történt semmi-szólalt meg végül Liam.
Mindenki hevesen bólogatott, majd elkezdtek visszaszálingózni a házba. Én még mindig a pokrócba kapaszkodtam görcsösen, amit este magunkra terítettünk.
-Jól vagy?-ült le mellém csendben Harry, mikor a többiek már eltűntek.
-Persze. Csak össze vagyok zavarodva.
Harry felhúzta a lábát a hintaágyra, jelezve ezzel, hogy beszélhetek.
*
-Nagyon király lesz a ma este!-rikantott fel Harry.
-Kik lesznek?-kérdeztem, miközben a kanapén fekve néztem a többieket, ahogy dekorálják a házat.
-Neked nem sok ismerős. Helyes pasi meg végképp nem, bár tudjuk, hogy nem veheti fel a versenyt bárki L...
-Harry!-szólt közbe jelentőségteljesen Liam, és a fejével a konyhaajtóban álló Nicole felé biccentett óvatosan.
A Louis-és-Gee-együtt-aludtak-de-a-barátnője-nem-tud-róla kaland eléggé tabutémának számított. Harry egyre kevesebbet cikizett a dologgal, ugyanis azóta az ominózus eset óta én kerülöm Louis társaságát, Louis meg az enyémet. Én kissé megsértődtem, ő meg tudta, hogy azzal a dologgal túl ment egy olyan határon, amit nem lehet átlépni úgy, hogy barátnője van az embernek. A többiek talán örülnek annak, hogy már nem szívjuk egymás vérét 0-tól 24 óráig, de az hogy SEMNILYEN kapcsolatunk nincs, azt ők is kellemetlennek érzik. 
-De lesz olyan, akit ismerek?-faggattam tovább Harryt, mintha mi sem történt volna.
-Ja. Vagyunk mi, meg Al javaslatára meghívtuk pár haverodat is-villantott felém egy 32-es mosolyt.
-Chriséket?-ültem fel hirtelen.
-Ühümm-mondta miközben székeket hordott ki a konyhából.
-Én úgy imádlak, Fürtöske!-küldtem neki egy puszit a levegőben.
-Ha annyira imádsz, akkor segítesz egy kicsit?
-Annyira azért nem imádlak-nyelveskedtem rá.
Vészjóslóan megvillant a szeme. Ajaj... Tudtam, hogy ez lesz! Hirtelen elkapott, lelökött a földre és csikizni kezdett.
-Mi-ióta Niall me-megcsikizett, a-azóta ezt már meg-meg sem érzem!-nyögtem ki fulladozva.
-Niall!-kezdett el óbégatni.
-Ne!-kiabáltam nevetve én is.
Szőke megjelent az ajtóban, majd egy ördögi vigyorral az arcán nekem esett. (Nem félreérteni!) Felsikoltottam és nevetve vártam a kínzásomat. Nem maradt el.
*
-Gyere igyál valamit!-invitált a már eléggé oldott hangulatban lévő Harry.
-Majd ha te már kijózanodtál!-toltam el nevetve.
A többiek is meglehetősen oldott állapotban voltak, pedig még csak fél 12 volt. Lógtam egy kicsit Chrisékkel, de nem bírom mikor totál részegek, mert olyankor bunkó paraszttá változnak. Az meg nekem nem szimpi. Szerencsére Leena és Zita nem ivott, szóval velük elvoltam, mert Al valahol Zaynnel lógott. (Vajon mit csinálnak?) Liam se ivott, mert ő meg nem ihat, szóval elég jól elvoltunk, szakadtunk egy csomót a hullarészeg Harryn. Még Leena is, pedig ő mégis csak a barátnője. Aztán 5 perccel éjfél előtt, amikor mindenki mással volt elfoglalva, észre vettem az egyedül üldögélő Louis-t. Nicole arrébb beszélgetett pár csajjal, úgyhogy úgy gondoltam odaülök mellé.
-Jó a buli?-kérdeztem halkan.
-Kurvajó. Nem látod, hogy szétbulizom az agyam?-morogta ellenszenvesen.
-Bocsi, hogy néha kedves vagyok-mondtam csípősen, majd felálltam, hogy elhúzzak onnan.
-Várj!-nyúlt a kezem után.
-Miaz?-csattantam fel idegesen, majd elsepertem az arcomba lógó tincseket.
Nem szólalt meg. Csak nézett egy pillanatig, majd közelebbhajolt és...megcsókolt. Annyira meglepődtem, hogy automatikusan visszacsókoltam, majd mint akibe villámcsapott hirtelen hátrálltam egy lépést. Harry, Zayn, Liam, Niall, Leena, Zita, Al és Chris döbbent fejet vágtak. Míg Nicole...Nicole arca olyan eszeveszett dühöt sugárzott, hogy elsüllyedtem volna. Mivel senkitől nem kaptam segítséget az utolsó mentsváramhoz fordultam. A tekintetemet lassan Louis-ra emeltem. 

Xbox with Niall

‎-Ne vigyorogj, nincs köztünk semmi!-förmedtem rá Harryre.
-Persze...
-Barátnője van, értsd már meg!-kezdtem begurulni.
De miért is idegesít ez engem ennyire? Mármint, hogy Harry azzal szivat, hogy Lou meg én. Ajj, annyira leszarom...Vagy mégsem?
-És az téged meggátol valamiben? Barátnője van, na és...
Erre kapott egy könyököt az oldalába. Bár most meg vérszemet kapott. Ajaj.
-Ahhoz képest, hogy beteg vagy, jó nagyot tudsz ütni. Bár lehet, hogy Lou... -kezdte, de közbeszóltam. Vagy inkább mordultam.
-Harry Edward Styles, azonnal fejezd be ezt! Addig mondogatod ezt a légből kapott ostabaságot, míg végül Nicole fülébe jut és szakítanak. Hogy néznél azután Louis szemébe?
-Könnyen. Gratulálnék, hogy végre kidobta azt a csajt. Nem lenne nagy veszteség. Meg téged jobban is kedvelnélek-villantott felém egy szupersztár mosolyt.
-Értem már, hogy az átlag tinilány miért halálosan szerelmes beléd-pusziltam meg az arcát.
-Na, mi van, szóljak Leenának, hogy kezdhet féltékenykedni?- húzogatta tipikus harrysen a szemöldökét.
-Csak elfelejted mókuskám, hogy én nem vagyok átlagos tinilány-suttogtam a fülébe sejtelmesen, majd vigyorogva összeborzoltam a haját.
-Hát igen, Louis-val nem versenyezhetek-sóhajtott fel szomorúan.
-Harry!!!
*
-Még legalább 2 hétig nem csinálsz semmi megeröltetőt, rendben? A deszkázás annak számít!- nyújtotta át az TB kártyámat az orvos.
-Tudom. Viszlát Dr. Mortimer!-köszöntem el szomorúan.
Ahogy kiértem a rendelőből egy nagy fekete kocsiba ütközött a tekintetem. Harry és Leena az autónak támaszkodva, összekulcsolt kézzel álltak. Szegények kihasználják az utolsó pillanatokat is, amiket együtt tölthetnek, ugyanis Leena és Zita 5 nap múlva, január 2-án indul haza Finnországba.
-Sziasztok!-öleltem meg mindkettőjüket, majd már nyúltam Harry haja felé, hogy összeborzoljam. De félúton elkapta a csuklómat.
-Le kell szoknod erről az idegesítő szokásodról Gee!-mondta komolynak szánt hangon, de vigyorgott közben.
Elmentünk a fiúk házához, ahol Alexandra (este kifaggatom, hogy mi van már Zaynnel) már vigyorogva várt minket. Liam és Zita az egyik fotelben ültek (olyan cukik voltak, nem akartam őket zavarni), Niall és Zayn videójátékot játszottak, Louis pedig Nicole szájában matatott. Na rájuk nem a cuki szót használnám...Mivel nem akartam zavarni a párocskákat, ezért Allal leültünk Niall és Zayn mellé. Egy idő után Zayn kiszállt a játékból és Allal eltűntek valamerre kettesben (el ne feletsem kifaggatni este!). Tehát maradtunk én, Niall és két játékkonzol.
-Egy menet?- kérdeztem vigyorogva és pacsira emeltem a kezem.
Nevetve belecsapott, majd elindította az autóversenyt.
-A házban senki nem tud legyőzni, szóval készülj a veszteségre!- vigyorgott kárövendően, miközben a monitoron a visszaszámlálás zajlott.
-Kösd fel a gatyádat Szöszi, mert szétalázzlak!
-Ha harc hát legyen harc!
-Harcot akarsz? Megkapod!
Egyre jobban belelendültünk a másik gerjesztésébe. Vadul nyomogattuk a a gombokat, közben pedig ordibáltunk. Elég ömm...vad látványt nyújthattunk. Aztán a célegyenesben egymás mellett haladtunk, és már egészen elhalkultunk a nagy koncentrálásban, amikor...
-NYERTEM! Megvertelek! Le vagy alázva!-sikoltottam fel, mikor a monitoron meglátam a Player 1 Wins feliratot.
-Biztos vagy te ebben?-kérdezte vészjóslóan.
És elkezdett csikizni, de úgy mint még komolyan soha senki. Visongva nevettem és próbáltam elmenekülni, de már ziháltam a sok nevetéstől, a hasizmom pedig a szétszakadás szélén állt.
-Lé-lécci, Niall....ha-hagyd a-a-abba!-nyögtem ki két nevetés roham között.
-Ha kapok visszavágót, abbahagyom!
-Kapsz Szőke, csak hagyj levegőhöz jutni!-ziháltam, miközben felsegített a földről.
Csak akkor jöttem rá, hogy milyen vicces látványt nyújthattunk, amikor végignéztem a társaságon. Leena és Harry konkrétan sírtak a nevetéstől, Liam és Zita is hangosan röhögtek rajtunk, Nicole csak halványan elmosolyodott, és várta, hogy Lou leküzdje a röhögőgörcsét. 
-Na Szőke! Mehet?- tűrtem fel a pulcsim ujját.
-Ha kész vagy Deszkás Lány. 
Nyomogatni kezdtük a gombokat. Megint nyerésre álltam és ezt Niall is látta. Állva játszottunk, mert nem bírtuk már idegekkel, így az egyik pillanatban Niall fogta magát és kigáncsolt. Így persze ő nyert, de én éppen azzal voltam elfoglalva, hogy halálra nevessem magamat.
Az este további részében főleg Niallel lógtam, aztán később csatlakozott hozzánk a két szöszi meg Liam és Harry. Olyan 7 óra körül Al és Zayn kézen fogva jöttek vissza, mire mindenki szivatni kezdte őket. Szegények már tök vörösek voltak, úgyhogy gyorsan beordítottam, hogy lealáztam Niallt. Erre ő rögtön ordítani kezdett, hogy nem igaz. Ebből az sült ki, hogy visszamentünk videójátékozni, de mostmár bíró jelenlétével. Zita és Leena volt a bíró, de miután kiderült, hogy egyáltalán nem konyítanak az autóversenyzéshez, Harry és Liam vették át a helyüket. Miután egységesen megállapították, hogy én vagyok a jobb, Niall látványosan depresszióba merült. De nem bírt sokáig szomorú fejjel ülni, mert miután Nicole elment én és Lou minden erőnkkel egymást kezdtük szekálni. Mikor már ott jártunk, hogy pizzával dobáltuk a másikat, Liam felvetette, hogy nézhetnénk filmet. Addig ügyeskedtek, míg elérték, hogy Louis és én a lehető legtávolabb ültünk egymástól. A film elég uncsi volt, a párocskák inkább egymással foglalkoztak, Niall bealudt az egész kanapét elfoglva, Lou pedig unottan bámult ki a fejéből. Mikor meglátta, hogy én is unatkozok, intett a fejével. Halkan kimentünk az erkélyre, és leültünk a hintaágyra. Lou mellkasára döntöttem a fejemet, és halkan beszélgettünk. Lassan elnyomott az álom... 

I'm so sorry

Olyan kis megbízhatatlan vagyok :// de amiért tegnap kimaradt az ígért rész, ma megint HÁRMAT kaptok :))

Sosem gondoltam volna, hogy még hálás leszek Alnak egyszer azért, mert elvitt egy Justin Bieber koncertre. Pedig most az vagyok. Nagyon-nagyon hálás. Mert ha nem megyek el, akkor valószínűleg nem ismerném Harryt. Aki tényleg a legjobb barát a világon. Minden értelemben. A betegségem alatt szinte egész napokat töltött velem, és ha próbálnia vagy interjút adnia kellett mindig megszervezte, hogy Al vagy valaki legyen mellettem. Liam, Zayn, Niall, Leena és Zita is sokszor meglátogatott, főként a két szöszi, akikkel nagyon jól összebarátkoztam. Lou viszont nem jött. 
-Louis-val mi van?-kérdeztem miközben a nappaliban ültünk és beszélgettünk.
-Ömm, nem tudom. Szerintem kicsit kellemetlenül érzi magát, hogy totál kiborulva látott.
Szuper. Elrángatok egy embert karácsony este, hogy felszedjen a hóból és hazavigyen, de még csak meg sem tudom köszöni, mert ő még kellemetlenül is érzi magát.
-Nem tudod rávenni valamivel, hogy idejöjjön?- vetettem fel reménykedve.
- Nem hiszem- nevetett fel.
Utána még énekelt nekem, hogy jobb kedvem legyen. Először csak halványan mosolyogtam, majd mikor elkezdett táncolni, akkor nem bírtam tovább, és visongva nevetni kezdtem.
-Mit csinálsz délután?-kérdeztem, miközben már a kabátját vette.
-Liammel és Zaynnel lesz próbánk.
-Niall és Lou?-kérdeztem felcsillanó szemekkel. Új ötletem támadt.
-Niall a családjánál tölti a hétvégét, Lou meg otthon csinálja a semmit. Na én mentem!-nyomott egy puszit a hajamra, majd nevetve összeborzolta és kiment.
Al küldött egy SMS-t még délelőtt, hogy nem tud átjönni, mert programja van. Tehát nincs börtönőröm.
Melegen felöltöztem (farmer, szőrmecsizma, két pulcsi, télikabát, vastag, kötött sál) majd kiosontam az ajtón. Fogtam egy taxit és összeszorult torokkal elindultam.
A ház előtt gyorsan kifizettem a taxit, majd halkan bekopogtam az ajtón.
-Szi...a!-mondta meglepetten Lou.
Póló nélkül egyszerű farmerben állt, én pedig akaratlanul is alaposan feltérképeztem a felsőtestét. Hát látszik, hogy gyúrni jár... A gondolatomba belepirultam, majd lesütöttem a szemem és vártam, hogy mondjon valamit.
-Gyere be, mert még betegebb leszel!-törte meg a kínos csendet.
Szó nélkül beléptem. Akármilyen kínos is volt a szituáció, a nappali állapotán elmosolyodtam. Szanaszét heverő cukroszacskók, ruhák, cipők, kiürült flakonok és plüssmacik (??) borították be a kanapét és a föld nagy részét.
-Bocs a kupiért!-szólalt meg mögöttem hirtelen Lou.
Hátrafordultam. Már felvett egy kék pólót. A fenébe, elnézegettem volna a...Na ezt most hagyd abba Gee!
Leültem az egyik kanapéra és Louis-ra néztem. Ő kérdő tekintettel bámult rám. És minden kitört belölem.
-Figyelj, annyira sajnálom! Nem akartam rosszat csinálni, de semmi más alternatíva nem jutott az eszembe. Én csak...képzeld magad a helyembe! Ott ülsz kétségbeesve és szomorúan, pénz nuku, kabát nuku, kocsi nuku. Te mit tettél volna? Sajnálom, hogy elrontottam a karácsony estédet, sajnálom, hogy egy hisztis liba vagyok. De szívesen megköszöntem volna, mert akármilyen szívtelen deszkásnak is nézek ki, igenis sokat jelentett nekem, amit tettél!
Nem sírtam, nem kiabáltam. Halk, viszonylag nyugodt hangon közöltem vele a dolgokat. Mint értelmes ember az értelmes emberrel. Csak az az egy gond van, hogy kettőnk közül csak egy, aki értelmes, és az nem én vagyok.
-Nem haragszok rád, csak nem tudtam, hogy akarsz-e látni azután, hogy úgy...megnyíltál előttem- törte meg a csendet pár perc múlva Lou.
Elmosolyodtam, ő pedig átölelt.
-Hé! Te nem beteg vagy?
-Tényleg-jutott eszembe.
-Na gyere! Hazaviszlek!-fogta meg a kezemet és kedvesen húzni kezdett.
Egy pillanatra megálltam, mire Lou újra felém fordult.
-Köszönöm!-néztem fel a szemébe.
Ő csak megölelt. Jó érzés volt, hogy tudom, hogy bármikor számíthatok rá.
Legalább egy percig áltunk ott, átölelve a másikat, mikor kicsapódott az ajtó.
-Azt hittem, hogy már me...bocs-kezdett bele hevesen Harry.
Lou-val egyszerre hátráltunk egy lépést.
-Azt hittem megint eltüntél-szólalt meg a hirtelen kialakult kínos csendben Harry.

-Nem csak el kellett intéznem valamit. De most már minden rendben van!
-Hazavigyelek?-kérdezte Harry, de közben végig Louis figyelte, aki kényelmesen elhelyezkedett a fotelben és a távirányítót kereste egy üres gumicukros zacskóban.
Lou már nem mutatott olyan nagy lelkesedést a hazaszállításom iránt, szóval elfogadtam az ajánlatot.
-Az jó lenne. Akkor szia Lou!-öleltem meg a fiút gyorsan.
Ő egy puszit nyomott az arcomra. Elégedett, boldog és kissé álmodozó mosollyal léptem ki. Harry végig engem bámult egy győztes mosollyal az arcán. A jó életbe....

My hero

Körülbelül negyed óra múlva felálltam. Nem akartam vissza menni, de nem tudtam, hogy hol vagyok és pénz sem volt nálam. Egyedül, vékony ruhában, az utcán, karácsony este. Ismerős helyzet, nemde? Kit tudnék felhívni? Senkit sem akarok zavarni. De nem maradhatok itt. Be meg nem mehetek kisírt szemmel, szétfolyt sminkkel. Egy hirtelen ötlettől vezérelve egy számot nyomtam be a telefonomba, és vártam, hogy felvegye.
-Szia! Boldog karácsonyt!-szólt bele könnyedén Louis.
-Szi-ia! Zavarha-hatlak?-szipogtam.
-Mi történt?-hangja feszültté vált.
-Kéne egy fuhuvar...
Elmondtam, hogy hol vagyok, mire Lou azt mondta, hogy azonnal ott lesz, ne mozduljak. Hova mozdultam volna? Szánalmasnak, gonosznak, de legfőképp elkeseredettnek éreztem magam. Elrontom mások boldogságát. Karácsony este a sötét utcán sírni. Komolyan lehetnék ennél szánamasabb, szerencsétlenebb és soroljam még? Ha már más életét tönkreteszem, a magamát ne tegyem már. Már igazi punk sem vagyok. Se deszkás. Itt ülök selyemruhában egy partiról lelépve. Tényleg kiütöttem a szánalmasság felső határát. Bár szerintem nekem ebben határ a csillagos ég. Vagy az sem.
Egy kocsi fékezett le hirtelen mellettem, majd szinte a megállás pillanatával egyidőben kiugrott a vezetőülésből Lou. Ahogy megláttam, újra sírva fakadtam, ő meg ijedt arccal szedett fel a hóból. Eddig a hóban ültem? Fel sem tűnt a hidegben.
-Mi történt?-kérdezte Lou ijedten, miközben óvatosan beültetett az autóba.
Röviden, sírósan összefoglaltam neki, hogy mi történt, de félpercenként félbe kellett szakítanom a monológomat, mert olyan erővel tört rám a sírás. Kötőszavammá vált a jajdeszerencsétlenésszánalmasvagyok kifejezés. Egyszer sem szakított félbe, feszülten és komoran az útra szegezte a tekintetét. 
A sűrű hóban (ami most kezdett rá mellesleg) csak lassan haladtunk. Végül 20 perc kocsikázás után, amit én végig sírtam és remegtem, mert már nagyon fáztam, elértünk a házunkhoz. Lou meg sem kérdezett, egyszerűen felkapott és bevitt a házba. Még jó, hogy van egy pótkulcs a cserépben. Felvitt a szobámba, majd a kezembe nyomott pár ruhadarabot.
-Veszel egy forró fürdőt és felöltözöl!- lökött óvatosan a fürdőszobám irányába.
Követtem Lou utasításait, és egy fél óra múlva már dupla takaró alatt feküdtem és a fiú által készített forró teát iszogattam.
-Borzasztóan buta volt tőled, hogy a hóban ültél. Már megy fel a lázad-borzolta össze a hajamat kedvesen.
-Sajnálom, hogy egy hisztis liba miatt kellett ott hagynod a családodat-motyogtam, de egyre nehezebb volt beszélnem és nyitva tartanom a szememet. 
*
-Szerinted hall minket?-susogta Zita.
-Nem tudom-motyogta Leena.
Szólni akartam neki, hogy hallok mindent. De nem voltam képes kinyitni a számat. Ez szinte még el sem jutott az agyamig, azonnal visszazuhantam a tudatlanságba.
*
Egyenletes kopogásra és halk, megnyugtató zúgásra keltem. A tudatom sokkal tisztább volt, mint amikor Leenáéknak akartam válaszolni. Vagy azt csak képzeltem? Hisz olyan valósnak tűnt...
Kinyitottam a szemem, majd vissza is csuktam mert a hirtelen támadt fény szinte megvakított. Próbálkozzunk újra! Most sokkal lassabban nyitottam ki a szemem. A szobámban vagyok és nappal van. Több dolgot nem sikerült felfognom, mert hirtelen Harry göndörfürtös feje tűnt fel előttem.
-Jó reggelt Hamupipőke! Jobban vagy már?
-Mi történt? Nem emlékszem semmire...-nyöszörögtem.
-Én viszont pontosan emlékszem arra, hogy megkértelek arra, hogy ne csinálj hülyeséget. Mínuszokban a hóban ülni pontosan az. Hü-lye-ség -közölte velem mérgesen-aggódva Harry.
-Sajnálom, nem gondolkodtam- mondtam, ahogy lassan kezdtek visszacsorogni az emlékek.
-Szoktál?- kérdezte gúnyosan.
-Mióta fekszem itt? És mi bajom? És hol van Louis? Bocsánatot kell kérnem tőle!-ültem fel az ágyamban hirtelen.
Harry kedvesen, de határozottan visszanyomkodott, közben pedig sorban válaszolt a kérdéseimre.
-2 napja. Tüdőgyulladásod van. És Lou nincs itt, de a bocsánatkérésed várhat.
-Meddig kell feküdnöm?-kérdeztem idegesen.
-Legalább egy hétig, de ha nem maradsz nyugton, akkor kettő lesz belőle- figyelmeztetett nevetve. -Kérsz valamit?
-Szabadságot és deszkát...-morogtam.
Harry csak felnevetett, majd felém fordította a laptopját, amin eddig foglalatoskodott, hogy nézegessük a tweetjeit, amiket kapott. Voltak benne elég viccesek is.
-Na írjunk ki valamit?
-Nekem mindegy, a tiéd-vontam vállat.
"Ez a csaj a világ legrosszabb betege...ne akarjátok tudni, hogy mit leművelt itt nekem :D"
Nemes egyszerűséggel, a középső ujjam kinyújtásával reagáltam a tweetjére. 

Merry Christmas!

1 héttel később
Karácsony van. Karácsony reggel. De utálom ezt az egész felhajtást!
-Gyerekek, nagy baj lenne, ha nem állítanánk fát? Csak olyan sok macerával jár! Átadjuk az ajándékot és aztán úgyis megyünk a karácsonyi partira-kérdezte az anyám.
-Olyan mértékben leszarom az egészet, hogy nekem mindegy-morogtam.
-Rendben van. Annyira várom már az estét! Mindenki ott lesz!- kacarászott hülyén Sharon.
-Jujj, de jó! Töltsük sznobokkal a karácsony estét!-figuráztam ki a nővéremet.
Az anyám mérgesen csapta le a koszos tányérokat.
-Beszélj vele normális hangon! Hálatlan vagy, más örülne annak, ha egy ilyen nívós partin vehetne részt...
-Hálatlan vagyok? Lehetséges. De akkor titeket már meg sem neveznélek. Azt sem tudom, hogy kik vagytok! Hányingerem van emiatt! Köszönök mindent, de ebből rohadtul elegem van! Este jövök, a partit ki nem hagynám!-gúnyolódtam, majd dühösen felkaptam a telefonomat és kiviharzottam.
Egyedül, pulcsiban, az utcán, karácsony reggel. Üdv az életemben.
-Szia! Ömm...már nem vagy Londonban?- hívtam fel Harryt.
-Nem, már Holmes Chapelben vagyok. Miért?
-Semmi. Boldog karácsonyt!-nyomtam ki gyorsan.
Nem akartam senkit zavarni. Elvégre a normális családokban a karácsony egy meghitt, családi ünnep. Az enyémbe egy lehetõség arra, hogy kiöltözve flangáljunk egy díszteremnyi sznob között. De imádom a karácsonyt!
Már eléggé fáztam, de a sértett büszkeségem miatt nem mehettem haza.
Végül a plázában kötöttem ki. Körülöttem rohanó, kapkodó embertömeg örvénylett. Sokuknak most jutott eszébe, hogy nem vettek ajándékot valakinek vagy csak elromlott a karácsonyfáról lógó égő és sürgősen új kell. Valaki elfelejtett csillagszórót venni, és már a huszadik boltot járja be, mert ilyenkor lehetetlen kapni, más a katasztrofikusan sikerült karácsonyi ebédet próbálja valamivel helyettesíteni. Én pedig ülök a padon, és senkinek sem hiányzom. Lehet az embernek ezer meg ezer barátja, de karácsonykor a családdal kellenne lennünk. 
Talán ezért utálom a karácsonyt. Mert nekem nincs igazi családom.
4-kor zárt be a pláza, addig maradtam. Aztán hazaindultam, de a lépéseim egyre rövidebbek lettek, mintha ezzel el tudnám kerülni a találkozást a szüleimmel.
-Sziasztok!-morogtam a nappaliban.
-Az ajándékaid és az esti ruhád az ágyon van. Öltözz fel, fél óra múlva indulunk!- adta ki az utasítást az anyám.
Elindultam felfelé a lépcsőn, de megállított.
-És kezdj valamit a hajaddal!-vetett egy nem túl kedves pillantást a vörös csíkjaimra.
Bólintottam egyet, majd menekülőre fogtam, nehogy még valamit kifogásolhasson.
Az ágyamon egy visszafogott, sötétkék selyemruha és két doboz feküdt.
Sharontól egy határidőnaplót, anyáéktól pedig egy pár gyémántfülbevalót kaptam. Fantasztikus, annyira ismernek, pontosan tudják, hogy mire vágyok. Felkaptam a ruhát. A hajamat laza kontyba tüztem a fejem búbján, így nem látszottak a melírcsíkjaim. Szolid sminket tettem fel majd megnéztem magam a tükörben.
Legszívesebben sírva fakadtam volna. Egy idegen nézett vissza rám. Egy elegáns ruhájú, kicicomázott, fáradt lány. Tényleg fáradt voltam. Belefáradtam az ellenállásba.
A kocsiban szótlanul ültem, míg Sharon és a szüleim vidáman cseverésztek. Szinte fel sem tűnt nekik, hogy ott vagyok. Nem is baj.
A díszterem, ahova érkeztünk óriási volt. Mindenhol roskadozó asztalok, halk karácsonyi zene, pezsgővel és üdítővel fel-alá szaladgáló pincérek és csillogó estélyikben és szmokingban mosolygó elégedett és büszke emberek. Őket ez teszi boldoggá. Ha meg van a pénzük, a mutogatható férjük/feleségük és a neves iskolában kitűnően tanuló csemetéik. Nem tudják milyen érzés, amikor egy fél év mindennapos, kemény munka és gyakorlás után egy tökéletesen végrehajtott deszkás ugratást mutatnak be. Soha nem érezték, hogy a hasizmuk szétszakad a rengeteg nevetéstől. Pedig ez annyival többet ér.
Ilyen vidám gondolatokkal vetettem bele magam a tömegbe. Sehol semmi ismerős. Az egyik büféasztal mellett leültem egy félreeső helyre. Pont mikor azon kezdtem gondolkodni, hogy mit csináljak, egy fajta mentőövként, megszólalt a telefonom. Hallelujah!
-Boldog karácsonyt!-kiabálta a telefonba vidáman Harry.
-Neked is-próbáltam elfedni a hangomban bujkáló szomorúságot.
-Mit csinálsz?- érdeklődött.
Hazudjak? Ne hazudjak? A barátság alapja az őszinteség...
-Egy hülye, céges partin ülök, egyedül, egy kényelmetlen cipőben-vázoltam fel a helyzetet gyorsan.
-De hát karácsony van! Ilyenkor nem az a szokás, hogy családilag ünneplünk?
-A normális családoknál igen...
-Ha tudtam volna, hogy ez lesz. Délelőtt is ezért hívtál? Csak segítenem kellett, bocsi.
Istenem, lehet valaki ennél kedvesebb? Én meg itt traktálom a problémáimmal. Gonosz Gee, gonosz Gee!
-Nem, délelőtt a szüleim arcába ordítottam, hogy hányingerem van tőlük. Figyelj, nem akarlak feltartani, menj nyugodtan! Nekem is úgyis mennem kell-hazudtam reflexszerűen.
-Oké, holnap hívlak, hogy mizu, addig is viszonylag jó karácsonyt, és ne csinálj hülyeséget!
-Olyannak ismersz?-nevettem fel keserűen.
Erre csak felnevetett és letette a telefont. Az emberek felálltak és családonként összekapaszkodva egy karácsonyi dalt énekeltek. Engem nem kerestek a szüleim. A terem másik oldalán álltak, kétoldalról átölelve Sharont. Tökéletes boldogságban álltak, arcuk egy kicsit kipirosodott a pezsgőtől. És én egy cseppet sem hiányoztam nekik.
Észrevétlenül kimentem a teremből. A hideg téglafalnak támasztva a hátamat, leültem a fagyott földre. Vékony selyemruhámon átfújt a jeges szél. Egyedül az arcomon nem éreztem a fagyos levegőt. Mert a meleg könnyeim lassan végigcsorgtak rajta.

Kick Flip Bitch

 Tudom...Tudom...Elhanyagoltam a blogot, de ma kaptok HÁROM részt is :)) Bori xoxo

Több ezer mentionöm volt. Úgy látszik, hogy a directionerek kitalálták, hogy melyik a twitterem. El sem akartam olvasni őket, de a szemem megakadt egy dolgon. Trendelve voltam. Vagyis az új directionerek által kitalált becenevem. Kick Flip Bitch.
„ Szánalmas a csaj. Mit képzel magáról? Szállj le Harryről Kick Flip Bitch vagy megbánod!”
„ Hagyd békén Hazzat Kick Flip Bitch! Van egy gyönyörű barátnője, nem kellesz még te is!”
„ Mit hisz magáról ez a csaj? El akarja kickflipezni Harryt előlünk? Kick Flip Bitch, húzz el innen!”
„Kick Flip Bitch húzz vissza a játszóteredre, nincs Harrynek szüksége rád! Marry Me Harry! xoxo”
Több ezer tweet volt máris ott, de csak érkeztek és érkeztek. Aztán megakadta a szemem még egy tweeten.
„ Baj, ha Harry barátkozik mással is? Nem ő szánalmas, hanem az a directioner, aki Kick Flip Bitchnek hívja Harry barátját...-.-„
Egy bizonyos 1DHazzaForeverNAfter írta. Gyorsan bekövettem, majd írtam egy tweetet. Örvendeztessük már meg valamivel az 1000 új követőmet.
„ Kreatívok vagytok édeseim. Imádom az új becenevem! Kick Flip Bitch Foreverrr<33 :D xoxo”
Húzzam még kicsit az agyukat? Vagy az már túlzás lenne? Felhívom Harryt, majd ő megmondja.
-Szija! Ömm… van egy perced?- hadartam izgatottan.
-Rád van. De tényleg csak egy- nevetett.
-Nem tudom, mennyire voltál mostanában twitteren, de a directionereitek addig kreatívkodtak, hogy lett egy új becenevem. Nem túl hízelgő, így arra gondoltam,hogy húzom egy kicsit az agyukat. Nem baj?
- Mi a beceneved?- kérdezte elkomorulva.
- Csekkold Twitteren. Szóval baj lenne?- kérdeztem.
- Nyugodtan. Figyelj, most mennem kell, este felhívlak, vagy beszélünk valahogy, oké? Cső- meg se várta, hogy elköszönjek egyszerűen kinyomta.
Ha Fürtöske is beleegyezett, akkor mehet a menet!
„ @Harry_Styles le kell szállnom rólad! De a pulcsimat majd küld már vissza :D xoxo
Na, ezzel robbantottam a bombát! 1 perc sem telt el, már jöttek a válaszok.
„ Mit képzelsz magadról Bitch? A helyedben nem viccelődnék, mert még nagyon megbánod!!”
Gyorsan leléptem Twitterről. Már indultam a konyha felé, hogy összedobjak valami vacsit, amikor csengettek.
- Jól vagy?? Láttam a tweeteket, borzasztóak!- borult sírva a nyakamba Al.
Na ez most…WTF? Én kapok olyan tweeteket, hogy húzzak el vagy nagyon megbánom, erre Al zokog a vállamon? Lehet, hogy ő valami párhuzamos univerzumban él…
-Nyugi már! Semmi bajom! Tökre hidegen hagy, hogy néhány  12 éves unatkozó tinicsaj mit írogat rólam.
- Jaj, te! Azt hittem, hogy befogsz depizni, és hoztam egy vagonnyi csokit! Meg jégkrémet, meg filmeket, meg zsepit…-húzogatott elő mindenfélét a táskájából.
- Tipikus a barátnőmmel-szakított-a-pasija-vigasztaljuk-meg dolgokat. Jajj, úgy szeretlek te csaj!- öleltem meg Alexandrát.
Csokival,pirítossal és jégkrémmel felszerelkezve (általában ilyeneket eszünk) letelepedtünk a nappaliban.
- És mi van Zaynnel?- faggattam barátnőmet egy jó adag szemöldök rángatással.
- Semmi…amúgy...izéé…mi újság Harryvel?- terelte a témát,mint állat.
-Naa!! Én vagyok az LBd! Mondd el!- rebegtettem a szempillámat.
Harrynek igaza volt. Tényleg nagyon fárasztó dolog.
- Hát… nagyon jó fej, nagyon helyes, nagyon kedves, nagyon vicces és áááá… totál beleestem!- álmodozott.
Dumáltunk, filmeztünk, röhögtünk. Tipikus csajos este. 11 körül hazament én pedig még utoljára csekkoltam a Twitteremet. Most jól tettem. Harry egy 20 perccel ezelőtt írt ki.
„ Directionernek hívod magad, és közben a számunkra fontos embert lekurvázod. Ennyi az IQ-tok, hogy nem látjátok az összefüggéseket? A többi fant is lealacsonyítjátok a szánalmasságotokkal. Most csalódtam bennetek.”
Visszaírtam neki. Nem sokat, de találót.
„ @Harry_Styles köszönöm!” ‎