Reggel 8-kor kipattant a szemem. Hogy mire keltem fel, már nem emlékszem…Ja, cseng a telefonom. Ki a franc hív HAJNALBAN?
- Mivan?!- morogtam bele. Meg se néztem ki az az idegbeteg, aki ilyenkor fel mer hívni.
- Gondoltam, visszaadom a tegnapi ébresztést- nevetett valaki kárörvendően a telefonban.
- Harry Styles, ha a kezeim közé kerülsz! De te is késő kelsz…nem mondod, hogy felkeltél hamarabb azért, hogy felkelts?- hitetlenkedve.
- De egoista valaki- jegyezte meg röhögve Fürtöske. – Nem körülötted forog a világ punk hercegnő. Megyünk stúdiózni.
Ő punk hercegnőnek, Chris meg deszka királylánynak hív. Komolyan, ezek ismerik egymást?
- És azért hívtál fel, meeeert….?
- Mert meg akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved velünk tölteni a délutánt. Kivételesen semmi dolgunk.
- Kivételesen, mi? Háát… ömm oké. De nem hozhatnám a barátnőmet? Szerintem, ha találkozhatna veletek, tuti nem haragudna rám tovább.
- Oké, felőlem jöhet. Csak óvintézkedés miatt, ő melyikünk iránt érez halálos szerelmet? Tudod, csak hogy felkészüljön szegény a : Vegyél feleségül!! visításokra.
- Ömm… asszem Zaynbe van beleesve.
- Hát, igen ha már Lou a tiéd- célozgatott. Szinte láttam, ahogy a szemöldökét húzogatja.
- Szia, Fürtöske- tettem le a telefont.
Miért kell mindig ezt mondogatni? Íjj, abbahagyhatná.
Viszont fel kéne hívnom Alt. Ez még egy nehéz dolog lesz. Az 5. csengetésre felvette.
- Szia!- szóltam bele félve.
- Mi az?- tehát még mindig haragszik.
- Nincs kedved eljönni velem délután…Directionékhoz- mosolyodtam el akaratlanul a végén.
Csend, csend, csend. Csend, csend, csend és…
- ÚRISTEN! Ez most komoly?- visította.
Hát, ez még sem volt olyan nehéz dolog.
- Igen. Kettőkor nálunk?- nevettem bele a telefonba.
- Oksaa. De ne hogy azt hidd, hogy már kiengeszteltél!
Lehet, hogy mégse olyan könnyű…
Kettőig elmentem deszkázni, de Chrisék nem voltak a szokott helyen, így nem maradtam sokáig. 1-kor elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit vegyek fel. Hát igen, hiába vagyok deszkás, imádok öltözködni. Egy sajátdekorálású halálfejes tornacsukát, hosszított narancssárga ujjatlant, fekete farmerdzsekit, mellényt és szürke csőgatyát vettem fel. Agyonvasalt, agyonfestett hajamat nem akartam tovább kínozni, így most csak simán kiengedtem. Mire végeztem mindennel, csengettek.
- Al!- ugrottam a nyakába.
- Tényleg megyünk hozzájuk?- se köszönés, se semmi.
- Igen- bólogattam kissé elszontyolodva.
- Imádlak!- ugrott végre a nyakamba ő is.
Amíg elsétáltunk Harryékhez (kivételesen nem deszkával mentem), addig Al mindenről kifaggatott. Hogy mit csináltunk tegnap délután, ki a legjobb fej. De persze a legfontosabb az volt, hogy van-e Zaynnek barátnője (szegény fiú). Mondtam neki, hogy nem tudok róla, hogy lenne. Pontosan tudtam, hogy nincs neki, de ha ezt Al megtudja, akkor ájultan esik össze a járdán. Azt meg csak ne már.
Erőteljesen bekopogtam az ajtón.
- Szia…sztok!- nyitotta ki az ajtót Niall.
- Ő itt Alexandra. Az LBm- nyelveskedtem.
- Nem ismerlek- mondta miközben bementünk a nappaliba.
Liam és Zayn éppen azt nézték, hogy ki kapott több MARRY ME tweetet, Harry azon röhögött, hogy ő meg se nézi, nem akarja lealázni a többieket (és akkor én vagyok az egoista), Louis pedig…
Louis egy csajjal smárolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése