Ha követni szeretnél Twitteren ott @PunkDirectioner néven vagyok fenn, ki is szoktam írni, hogy ha van új rész :) Jó olvasást!
Legalább 5 percig ordítoztam. Hogy mit mondtam? Fogalmam sincs. De tényleg. Halványlila gőzöm sincs arról, hogy miket vágtam szegény, göndör fejéhez. Ő behúzott nyakkal, türelmesen várta, hogy befejezzem, majd szó nélkül kinyitotta a kocsija ajtaját. Én a szememet forgatva beültem, mert a fejemben a fájdalom annyira erős volt, hogy már szinte vágytam a kórházba.
- Amúgy Harry vagyok- villantott felém egy kisfiús mosolyt.
- Amúgy Gee- morogtam és ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetés
Harry sem akaródzott beszélgetni, így egy kissé kínos, nyomott csendben ültük végig az utat. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, de én csak egy megvető fintort küldtem felé köszönet helyett. Lehet, hogy egy picit már túllőttem a célon, de abban a pillanatban jogosnak éreztem, hogy bunkó legyek vele.
- Mi történt?- kérdezte egy fehér köpenyes fiatal nő.
- Semmi…végül is csak úgy folyik a vér a fejemből- morogtam.
Harry bocsánatkérő pillantást küldött a doktornő felé, majd magyarázni kezdte, hogy miért ömlik a vér a fejemből.
Végül behívtak a vizsgálóba és bekötötték a fejem, de azt mondták csinálnak egy CT-t. Hogy az mi, ne kérdezzétek, nem tom.
A vizsgálat alatt Harry-vel egy szót sem szóltunk egymáshoz. Én haragudtam rá, ő haragudott rám. Én bunkó voltam vele, ő is bunkó volt velem. Egyszerű és kínos. Végül, aztán míg az eredményekre vártunk, megtörtem a csendet.
- Kávét?- nyögtem ki.
Megrázta a fejét, majd tovább bámult a semmibe. Én felálltam és elindultam az automata felé.
Kértem egy forró csokit, de a gép csak forró vizet adott.
Nem tudom, mi történt. Valószínűleg az egész napos gyötrelem hozta ki belőlem. Vagy késleltetett sokk. A szédülés olyan erővel tört rám, hogy a falhoz rogytam és a hideg csempének nyomtam a homlokom, hogy tisztuljon a világ. De nem tisztult…
- - Héj! Jól vagy? Gee…térj már magadhoz, basszus!- rázogatott valaki aggódva.
Kinyitottam a szemem és Harry ijedt arcát láttam meg magam előtt. Mikor meglátta, hogy felébredtem, kissé távolabb húzódott, mintha félne tőlem.
- Nem harapok- küldtem felé egy bágyadt mosolyt.
- Remélem is- nevetett fel végre.
Visszakísért a vizsgáló elé. Néha aggódva rám nézett, ezért úgy döntöttem, ha már eddig itt volt, akkor megnyugtatom, hogy semmi komolyabb bajom sincs. Így elkezdtünk beszélgetni.
- Amúgy hány éves vagy?- kérdeztem kissé félve.
- 17…és háromnegyed. De te tényleg nem tudod, hogy ki vagyok?- nézett rám hülyén.
- Nem…kéne?
Egoista mosoly terült szét a képén. Kísértetiesen hasonlított Chris arckifejezésére.
- Londoni vagy. Körülbelül…16 éves? Hát igen. Tudnod kéne.
- Azt kihagytad, hogy deszkás. Pedig általában ez sok mindent megmagyaráz.
Kérdőn rám nézett. Nem érti?
- Azt ne mondd, hogy nem nézel le, mert deszkás vagyok. Mert ha igen, akkor rajtad kívül egyetlen olyan embert ismerek, aki nem deszkás és nem nézi le a deszkásokat. És ő a legjobb barátnőm.
- Háát... fura lány létedre az … öhm… extrém öltözködésed- nyögte ki nehezen.
Végig tekintettem magamon. Asszem értem, hogy mire céloz.
- Most pedig ki vagyok öltözve! Justin Bieber koncerten voltam!- vigyorogtam.
- Ez most…WTF?? KOMOLYAN??- hüledezett.
- Aha- röhögtem.
Nem bírta tovább és ő is röhögni kezdett. Ha nem lett volna tipikus szépfiú és nem ütött volna el, akkor talán még meg is tudtam volna kedvelni.
- Na végre!- pattant fel röhögve Harry a helyéről és a folyosó vége felé indult.
Az ajtón két hosszú, nagyon világosszőke hajú, kék szemű lány lépett be, letörölhetetlen mosollyal az arcukon. Az egyik Harryhez lépett és gyors csók után körbenézett, mintha keresne valakit. Aztán a barátnője meglátott engem és odaráncigálta elém.
- Szija! Te vagy a balesetes lány?- kérdezte kedvesen, fura akcentussal.
- Ömm…
- Nem szereti, ha beszélnek hozzá. Bunkó közeledésnek veszi- szót közbe kárörvendően Harry.
Meg tudnálak valaha kedvelni?? Halott vagy számomra Harry Akárkicsoda!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése