· -Sziasztok!-köszöntem úgy általánosságban mindenkinek a szobában. Visszaköszöntek (Lou csak intett) majd, mint akiknek későn esik le, hogy ki is vagyok ijedten kezdtek el pislogni közöttem és az öhmm...elfoglalt Louis között. Most komolyan azt hiszi mindenki, hogy én meg Lou...jujj nem! Miután ezt magamban tisztáztam, Harryvel elkezdtünk szótlanul kommunikálni. Ő jelentőségteljesen rám nézett, én meg kérdőn bámultam rá. Ezt addig folytattuk, amíg én nem kezdtem el fulladozni a röhögéstől. Mire mindenki rám bámult. A lány, aki röhög a semmin.
Gyorsan bemutattam Alexandrát (ha már úgyis figyeltek), mire Zayn menekülőre fogta. Na majd megismerik egymást...vagy nem.
Megragadtam Harry karját és nem túl finoman kirángattam az erkélyre.
-Nem tudod abbahagyni? Értsd már meg, hogy a semminél is kevesebb van közöttünk Louis-val. Barátság, ennyi- közöltem mérgesen.
-De...- kezdett bele, de félbeszakítottam.
-Nincs de! Mint látod engem hidegen hagy, hogy Lou kinek a szájában turkál! És Louis is elég jól meg van azzal a csajjal! Vagy neked nem úgy tűnik? De. Akkor meg? Hanyagoljuk már a témát, kérlek!- fujtattam.
Harry megígérte, hogy befejezi (bár biztos vagyok benne, hogy még mindig azt hiszi, hogy nekem bejön Lou) és azután teljesen más dolgokról kezdtünk beszélni. Mesélt magáról, családról, sztárságról és én is neki. Elmondtam, hogy nem túl jó a kapcsolatom a szüleimmel, mert nem értik meg, hogy punk vagyok, meg hogy deszkás. Leena is csatlakozott hozzánk egy kicsit, meg később Niall és Liam is Zitával. De alapból egy ismerjük-meg-egymást délutánt tartottunk Harryvel. Alt és Zayn nem láttam (Niall szerint elvoltak, de nem részletezte), Louis meg az ismeretlen csaj pedig szintén nem velünk lógott.
5 óra körül már szinte szétfagytunk Harryvel, ezért úgy döntöttünk, hogy bemegyünk.
-Cső deszkás lány!-pacsizott le velem Lou.
-Cső ömm...stílustalan fiú?-vigyorogtam gonoszan.
-Te akartad! Onnan folytatjuk, ahol tegnap abbahagytuk?-húzogatta a szemöldökét.
-Nehogy megint elkezdjétek!-kiáltott fel tök egyszerre Liam, Niall, Harry, Zita, Leena és Zayn.
Ezen jót szakadtunk, meg azon, hogy az új csaj meg Al milyen értetlen pofákat vágnak.
-Louis, mi még nem is ismerjük egymást!- emlékeztette az ölében ülő, barna hajú, elég csinos lány.
-Ő itt Nicole, a barátnőm. Ő pedig Gee, akinek amúgy tudja valaki a valódi nevét?
Ijedten és jelentőségteljesen Alexandrára néztem, mert egyedül ő tudta. És nem is fogja más, ezt garantálom.
-Az angyalka tudja!- kiabált Harry.
Gyilkos pillantást küldtem felé, amit mosolyogva tűrt.
-Igen, tudja, de nektek nem szükséges!-próbáltam kibújni a helyzet alól.
-Mondd el!- nézett rám kiskutya szemekkel Harry.
-Ne csináld ezt! Harry Edward Styles, azonnal abbahagyod! Hallod? Ne már!!!-fordítottam el a fejemet.
-Nem is csinálok semmit!-kezdte a szempilláját is rebegtetni.
-Jól van, csak hagyd ezt abba! Elmondom!- egyeztem bele.
Az a győzelemittas vigyor az arcán! Legszívesebben megütném most!
-Georgina-motyogtam.
-Ezért kellett rebegtetnem a szempilláimat? Tudod milyen fárasztó dolog? Kiszárad a szemed, meg elfárad, meg minden bajod van. Erre te csak kinyögsz egy tök átlagos nevet? Ajj...
Szegény, megszívta. De ez az élet, mókuskám.
-Pont ez az! Átlagos meg ajj ti ezt nem érthetitek...-fejeztem be a témát.
Végül hagyták ők is, de a délután folyamán még egy jópárszor kiparodizáltuk szegény Harryt.
Megint szuper délutánt töltöttem velük együtt, de nem volt olyan jó, mint a tegnapi, mert Lou nem vett részt a hülyülésekben, meg összeségében mindenen meglátszott Nicole jelenléte.
Harry megint hazadobott minket, de most főleg Al beszélt. (Áradozott Zaynről. Szuper téma, mondhatom. Bírom Zaynt, de sosem lennék képes ÚGY ránézni.)
-Később felhívlak!- búcsúzott Harry.
Este 10-kor hívott és hajnali 2-ig dumáltunk. Akkor még nem is sejtettem, hogy hány ezer ilyen beszélgetésünk lesz még. Hogy Harry mekkora szerepet fog játszani az életemben. Legjobb barát, báty és néha apa. Azon az estén még halványlila elképzelésem sem vol arról, hogy hányszor fogok sírva rohanni hozzá, hogy mennyi emlékünk lesz együtt. Aznap este kezdődött életem egyik legfontosabb dolga. Egy életre szóló barátság Harry Stylesszal.
Gyorsan bemutattam Alexandrát (ha már úgyis figyeltek), mire Zayn menekülőre fogta. Na majd megismerik egymást...vagy nem.
Megragadtam Harry karját és nem túl finoman kirángattam az erkélyre.
-Nem tudod abbahagyni? Értsd már meg, hogy a semminél is kevesebb van közöttünk Louis-val. Barátság, ennyi- közöltem mérgesen.
-De...- kezdett bele, de félbeszakítottam.
-Nincs de! Mint látod engem hidegen hagy, hogy Lou kinek a szájában turkál! És Louis is elég jól meg van azzal a csajjal! Vagy neked nem úgy tűnik? De. Akkor meg? Hanyagoljuk már a témát, kérlek!- fujtattam.
Harry megígérte, hogy befejezi (bár biztos vagyok benne, hogy még mindig azt hiszi, hogy nekem bejön Lou) és azután teljesen más dolgokról kezdtünk beszélni. Mesélt magáról, családról, sztárságról és én is neki. Elmondtam, hogy nem túl jó a kapcsolatom a szüleimmel, mert nem értik meg, hogy punk vagyok, meg hogy deszkás. Leena is csatlakozott hozzánk egy kicsit, meg később Niall és Liam is Zitával. De alapból egy ismerjük-meg-egymást délutánt tartottunk Harryvel. Alt és Zayn nem láttam (Niall szerint elvoltak, de nem részletezte), Louis meg az ismeretlen csaj pedig szintén nem velünk lógott.
5 óra körül már szinte szétfagytunk Harryvel, ezért úgy döntöttünk, hogy bemegyünk.
-Cső deszkás lány!-pacsizott le velem Lou.
-Cső ömm...stílustalan fiú?-vigyorogtam gonoszan.
-Te akartad! Onnan folytatjuk, ahol tegnap abbahagytuk?-húzogatta a szemöldökét.
-Nehogy megint elkezdjétek!-kiáltott fel tök egyszerre Liam, Niall, Harry, Zita, Leena és Zayn.
Ezen jót szakadtunk, meg azon, hogy az új csaj meg Al milyen értetlen pofákat vágnak.
-Louis, mi még nem is ismerjük egymást!- emlékeztette az ölében ülő, barna hajú, elég csinos lány.
-Ő itt Nicole, a barátnőm. Ő pedig Gee, akinek amúgy tudja valaki a valódi nevét?
Ijedten és jelentőségteljesen Alexandrára néztem, mert egyedül ő tudta. És nem is fogja más, ezt garantálom.
-Az angyalka tudja!- kiabált Harry.
Gyilkos pillantást küldtem felé, amit mosolyogva tűrt.
-Igen, tudja, de nektek nem szükséges!-próbáltam kibújni a helyzet alól.
-Mondd el!- nézett rám kiskutya szemekkel Harry.
-Ne csináld ezt! Harry Edward Styles, azonnal abbahagyod! Hallod? Ne már!!!-fordítottam el a fejemet.
-Nem is csinálok semmit!-kezdte a szempilláját is rebegtetni.
-Jól van, csak hagyd ezt abba! Elmondom!- egyeztem bele.
Az a győzelemittas vigyor az arcán! Legszívesebben megütném most!
-Georgina-motyogtam.
-Ezért kellett rebegtetnem a szempilláimat? Tudod milyen fárasztó dolog? Kiszárad a szemed, meg elfárad, meg minden bajod van. Erre te csak kinyögsz egy tök átlagos nevet? Ajj...
Szegény, megszívta. De ez az élet, mókuskám.
-Pont ez az! Átlagos meg ajj ti ezt nem érthetitek...-fejeztem be a témát.
Végül hagyták ők is, de a délután folyamán még egy jópárszor kiparodizáltuk szegény Harryt.
Megint szuper délutánt töltöttem velük együtt, de nem volt olyan jó, mint a tegnapi, mert Lou nem vett részt a hülyülésekben, meg összeségében mindenen meglátszott Nicole jelenléte.
Harry megint hazadobott minket, de most főleg Al beszélt. (Áradozott Zaynről. Szuper téma, mondhatom. Bírom Zaynt, de sosem lennék képes ÚGY ránézni.)
-Később felhívlak!- búcsúzott Harry.
Este 10-kor hívott és hajnali 2-ig dumáltunk. Akkor még nem is sejtettem, hogy hány ezer ilyen beszélgetésünk lesz még. Hogy Harry mekkora szerepet fog játszani az életemben. Legjobb barát, báty és néha apa. Azon az estén még halványlila elképzelésem sem vol arról, hogy hányszor fogok sírva rohanni hozzá, hogy mennyi emlékünk lesz együtt. Aznap este kezdődött életem egyik legfontosabb dolga. Egy életre szóló barátság Harry Stylesszal.
ohh, de megható... :') am nagyon jó! :D várom, a többi részt is :)
VálaszTörlés