My easy, easy life

-Mi a francos lehetetlenség ez?!- ordította a fülembe valaki.
A szemeim fénysebességel pattantak ki. Al mérges-zavarodott arca kitakarta az egész látómezőmet.
-Mi van?-ültem fel.
Az órám 10:42-t mutatott. Mi lehet ilyen fontos, hogy legmélyebb álmomból felkeltsen? Pedig már majdnem sikerült megcsinálnom a Higher Ollie-t...
-Miért nem mondtad el, hogy Harry Styles-szal töltötted a délutánod?-vicsorogta dühösen.
Komolyan megijedtem tőle. Na de várjunk, mit mondott? Ki az a Harry...Styles?
-Honnan veszed ezt?
Az arcomba dobta a legfrissebb újságot. Harryvel nagyban röhögünk valamin a kávézóban. Több kép is volt, az egyiken a búcsózkodó ölelésünk is meg van örökítve. Alatta óriási betűkkel: Harry Styles új barátnője?
Mivan?! Harry híres ember? Vagy...úristen, hisz a kórházban említette is!
-Te tudod, hogy ki ő?- kérdeztem félve Altól.
Hülyén rámbámult.
-Mintha te nem tudnád...-morogta.
-Én?
Orrlyukai kitágultak, én pedig apróra húztam magam össze.
-Te! Te áruló! Hogy tehetted ezt? Ennyire vágysz a hírnévre, hogy meg se tudtad volna osztani velem, hogy Harry Stylesszal barátkozol? Tudod, hogy oda vagyok érte, tudod! Nem lettél volna képes kinyögni, hogy amúgy Harry Stylesszal meg még ki tudja kivel talizol délután? Ennyire nem számítok neked? De tudod mit? Ha én nem érdekellek téged, akkor te sem érdekelsz engem!-ordította, majd megfordult és az ajtóm felé indult határozott léptekkel.
-Alexandra! Te tényleg azt feltételezed, hogy...
De ő lerohant és nem figyelt rám. Hallottam az ajtó csapódását, amit Al olyan erővel vágott be, hogy majdnem kiesett a helyéről. Most nagyon berágott...
Gyorsan felrángattam magamra valami ruhát, de végül úgy döntöttem, hogy ő sértett meg, nem én fogok utána rohangálni. Leültem az ágyamra és megakadt a szemem az újágon. Harry Styles. Rá kéne keresni, még mindig nem tudom ki az. Beültem a laptopom elé, megnyitottam egy új ablakot.
Ú-RIS-TEN! Harry az egyik fiú a One Directionből? Komolyan...Ilyen 'mázlim' is csak nekem lehet. Elüt egy srác, elütök egy srácot. Ugyan az az ember, oké. De hogy pont egy világhírű nyálas fiúbanda tagja legyen? Azonnal fel kell hívnom!
Ötször csengett ki mire felvette.
-Igen?-nyöszörögte. Későn kelő típus, még egy hasonlóság.
-Láttad már az újságokat? Bár ha most keltél...
-Logikád fantasztikus. De kitalálom mi van benne! A hangod elég feszült, következtethetek ebből arra, hogy az egyetlen olyan ember, aki nem tudott a sztárságomról és akit kedvelek, most megtudta, hogy ki vagyok? Sőt arra is fogadni merek, hogy az újságok címlapján a tegnapi kávézás képei vannak, meg valami felirat és cikk arról, hogy Harry Styles dobta-e barátnőjét egy újért? Na eltaláltam?-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Az információáradattól egy pár másodpercig tátott szájjal bámultam a semmibe, majd nevetni kezdtem. De ahogy Alra gondoltam lehervadt a mosoly az arcomról.
-Nem olvastam, csak a képeket láttam. Vagyis...azokat se láttam volna, mert ilyenkor jó esetben még aludnék -itt Harry felnevetett-, de a barátnőm üvöltve keltett, hogy miért nem mondtam el. Tökre berágott rám...
-Nagyon sajnálom. Szólnom kellett volna, hogy mire számíthatsz, ha velem mutatkozol lányként és nem vagy bizonyítottan a rokonom -itt én nevettem fel-, de annyira élveztem, hogy te tényleg nem tudod ki vagyok. Ugye nem haragszol rám?
Szinte láttam magam előtt a kiskutya szemeit, meg ahogy rebegteti a szempilláját.
-Nem rád haragszom, csak össze vagyok zavarodva. Meg rosszul érzem magam a barátnőm miatt.
A telefonban hangzavar támadt. Pár fiú hang -gondolom a One Direction- többi tagja- magyarázott valamit Harrynek.
-Figyelj, mennem kell. Délután 2 körül el tudsz jönni hozzánk?- hadarta gyorsan.
-Ömm...persze. Vagyis... 3 körül jó?
Chrisszel megyek deszkázni a délután, azt meg már csak nem mondom le? Annyira hiányzik már az igazi, nem utcai, hanem rendes, deszkapályás deszkázás. Plusz Chrisszel is beszélni akartam. Főleg ha látta az újságokat. Jajj.
Harry elhadarta a címet, majd sietve elköszönt és letette.
Kifújtam a levegőt. Tehát. A legjobb barátnőm öriharit esküdött, összebarátkoztam egy világsztárral és délután vele meg az atomhíres bandájával találkozok. De előtte még elmegyek deszkázni a haverjaimmal. Na, mondja valaki, hogy könnyű, egyszerű életem van...