Jó kedvem van, ezért kaptok egy rövidke részt! :)
Reggel fáradtan és rosszkedvűen keltem. Szüleim szokás szerint dolgoztak, Sharon pedig valami jótékonysági alapítványnál vállalt munkát a téli szünetre. Tehát enyém az egész ház. Juhú.
Úgy gondoltam, hogy felesleges felöltöznöm, így pizsiben beültem a TV elé, és palacsintával a kezemben Totally Spiesot kezdtem bámulni. Tudom, hogy 16 éves vagyok, de ez a mese megunhatatlan. Meg amúgy is, ÓRIÁSI meserajongó vagyok. 11 felé járt az idő, amikor kopogtak.
-Egy pillanat!-kiabáltam ki.
Gyorsan belebújtam a papucsomba, majd kinyitottam az ajtót. Nem akartam hinni a szememnek. Pedig jól tudom, hogy nincs még a világon két ennél mosolygósabb teremtény.
-Jó reggelt álomszuszék!-mosolygott rám vidáman Zita.
-Hát ti?-nyögtem ki.
-Elmegyünk vásárolni az újdonsült barátnőnkkel!-közölte magabiztosan Leena.
Totál kábult állapotban felrángattak a szobámba. (Rejtély, hogy honnan tudták, hogy melyik az enyém.) A szekrényemből előkaptak egy farmert meg egy kapucnis pulcsit (a lila Jack Willsemhez hasonlót, ami még mindig náluk van egyébként.) Majd beküldtek a fürdőszobámba azzal a felkiáltással, hogy addig összerakják a cuccom. Teljes mértékben átvették az irányítást, amit én szótlanul türtem. Mert örültem, hogy nem kell egyedül töltenem az egész napomat.
Mire felöltöztem, ők egy bepakolt táskával, egy pár fekete bakanccsal meg a kabátommal vártak az ajtóban.
-Ümm...rendesek vagytok, hogy összeraktatok-nevettem már a kocsiban.
Erre pontosan ugyanúgy felnevettek.
-Amúgy rokonok vagytok?
A két nap alatt még nem derült ki, hogy amúgy mit keres két finn lány karácsonykor Londonban.
-Szomszédok és legjobb barátnők, de semmi rokoni kapcsolat nincs közöttünk, bár tök ugyanúgy nézünk ki, meg a szülinapunk is egymás után van.
Erre felnevettek, bár én nem találtam semmi vicceset benne. Szerintem ez a két lány még azon is nevetne, ha azt közölném, hogy kék a pulcsim. Szerintem el tudjátok képzelni.
-Ide muszáj bemennünk! -állítottam meg Leenát és Zitát a kedvenc deszkásboltom előtt.
-Biztos?
-Jó lesz, imádni fogjátok!- lelkesedtem. Kétkedve hagyták, hogy behúzzam őket az aprócska helyiségbe. Az egyik falon hosszú polcokon deszkáscipők sorakoztak csinos rendben. Ruhák, kiegészítők, játékok és újságok hevertek rendezetlen kupacokban a földön. De a számomra legfontosabb dolgok a szemközti falnak támasztva álltak. A deszkák.
-Szia Tony!-pacsiztam le az eladóval. -Megjött a rendelésem?
- Meg Gee. Ámulj és bámulj!
A szájával dobpergést imitálva előhúzott egy vadiúj gördeszkát.
-Úristen! Imádlak Tony! Ez elképesztő!-ámuldoztam.
Gyorsan fizettem, csodáltam egy kicsit a deszkámat, majd Leenáékkal beültünk a McDonald'sba.
-Szóval, hogy találkoztatok Harryékkel?-kérdeztem, miközben a karamellöntetes fagyiainkat eszegettük.
-Az vicces történet volt. Tavaly nyáron munkát vállaltunk itt Londonban egy családnál. Igazából házvezetőként kezeltek minket, bár csak bébiszitteri feladatokat kellett volna végeznünk. Na ennél a családnál volt egy lány, Gabrielle, aki jelentkezett az X-faktorra. És mi voltunk, akik elkíséretük őt, persze. Ott találkoztam Harryvel, csak az volt a gáz, hogy annyira izgult, hogy nagyon hadart, én meg csak nem vagyok angol, és nem értettem. Szegény vagy ötször ismételte el, mire jött Zita, aki persze rögtön megértette. Harryvel akkora már annyira röhögtünk, hogy végül is nem is emlékszem, hogy mit kérdezett-mesélt nagy mosollyal Leena.
-De ti évközben Finnországba vagytok?
-Igen viszont az összes iskolai szünetet a fiúknál töltjük.
-Mázlisták. Tök jó lehet északon élni.
Egy csomót beszélgettünk még, majd folytattuk a vásárlást is. Vettem egy új pulcsit, meg két norvégmintás sálat (karácsonyi ajándék a két szöszninek, de ez titok).
-Mit vegyek a fiúknak ajándékba?-kérdeztem a lányokat.
-Valami apróságot-mondta Leena, de nem is figyelt rám szerintem, mert épp egy karkötő árcédulájával szemezett.
Végül Harrynek egy rénszarvasos pulcsit, Lounak, Zaynnek, Niallnek és Liamnek pedig egy-egy CD-t vettem, hogy rendes zenét is hallgassanak. Mármint szerintem rendes zenét.
-Holnap mit csináltok?-kérdeztem Zitát, miközben az autójuk felé sétáltunk.
-Este koncerte lesz a fiúknak, szóval nem hiszem, hogy ráérünk bármire is- szomorodott el Leena és Zita egyszerre.
Komolyan, mint két tojás. Hazafuvaroztak, majd le is léptek, így egyedül maradtam abban a nagy házban. Úgy gondoltam, ha már nincs más dolgom, akkor csekkolom a Twitteremet. Hát nem kellett volna.
Úgy gondoltam, hogy felesleges felöltöznöm, így pizsiben beültem a TV elé, és palacsintával a kezemben Totally Spiesot kezdtem bámulni. Tudom, hogy 16 éves vagyok, de ez a mese megunhatatlan. Meg amúgy is, ÓRIÁSI meserajongó vagyok. 11 felé járt az idő, amikor kopogtak.
-Egy pillanat!-kiabáltam ki.
Gyorsan belebújtam a papucsomba, majd kinyitottam az ajtót. Nem akartam hinni a szememnek. Pedig jól tudom, hogy nincs még a világon két ennél mosolygósabb teremtény.
-Jó reggelt álomszuszék!-mosolygott rám vidáman Zita.
-Hát ti?-nyögtem ki.
-Elmegyünk vásárolni az újdonsült barátnőnkkel!-közölte magabiztosan Leena.
Totál kábult állapotban felrángattak a szobámba. (Rejtély, hogy honnan tudták, hogy melyik az enyém.) A szekrényemből előkaptak egy farmert meg egy kapucnis pulcsit (a lila Jack Willsemhez hasonlót, ami még mindig náluk van egyébként.) Majd beküldtek a fürdőszobámba azzal a felkiáltással, hogy addig összerakják a cuccom. Teljes mértékben átvették az irányítást, amit én szótlanul türtem. Mert örültem, hogy nem kell egyedül töltenem az egész napomat.
Mire felöltöztem, ők egy bepakolt táskával, egy pár fekete bakanccsal meg a kabátommal vártak az ajtóban.
-Ümm...rendesek vagytok, hogy összeraktatok-nevettem már a kocsiban.
Erre pontosan ugyanúgy felnevettek.
-Amúgy rokonok vagytok?
A két nap alatt még nem derült ki, hogy amúgy mit keres két finn lány karácsonykor Londonban.
-Szomszédok és legjobb barátnők, de semmi rokoni kapcsolat nincs közöttünk, bár tök ugyanúgy nézünk ki, meg a szülinapunk is egymás után van.
Erre felnevettek, bár én nem találtam semmi vicceset benne. Szerintem ez a két lány még azon is nevetne, ha azt közölném, hogy kék a pulcsim. Szerintem el tudjátok képzelni.
-Ide muszáj bemennünk! -állítottam meg Leenát és Zitát a kedvenc deszkásboltom előtt.
-Biztos?
-Jó lesz, imádni fogjátok!- lelkesedtem. Kétkedve hagyták, hogy behúzzam őket az aprócska helyiségbe. Az egyik falon hosszú polcokon deszkáscipők sorakoztak csinos rendben. Ruhák, kiegészítők, játékok és újságok hevertek rendezetlen kupacokban a földön. De a számomra legfontosabb dolgok a szemközti falnak támasztva álltak. A deszkák.
-Szia Tony!-pacsiztam le az eladóval. -Megjött a rendelésem?
- Meg Gee. Ámulj és bámulj!
A szájával dobpergést imitálva előhúzott egy vadiúj gördeszkát.
-Úristen! Imádlak Tony! Ez elképesztő!-ámuldoztam.
Gyorsan fizettem, csodáltam egy kicsit a deszkámat, majd Leenáékkal beültünk a McDonald'sba.
-Szóval, hogy találkoztatok Harryékkel?-kérdeztem, miközben a karamellöntetes fagyiainkat eszegettük.
-Az vicces történet volt. Tavaly nyáron munkát vállaltunk itt Londonban egy családnál. Igazából házvezetőként kezeltek minket, bár csak bébiszitteri feladatokat kellett volna végeznünk. Na ennél a családnál volt egy lány, Gabrielle, aki jelentkezett az X-faktorra. És mi voltunk, akik elkíséretük őt, persze. Ott találkoztam Harryvel, csak az volt a gáz, hogy annyira izgult, hogy nagyon hadart, én meg csak nem vagyok angol, és nem értettem. Szegény vagy ötször ismételte el, mire jött Zita, aki persze rögtön megértette. Harryvel akkora már annyira röhögtünk, hogy végül is nem is emlékszem, hogy mit kérdezett-mesélt nagy mosollyal Leena.
-De ti évközben Finnországba vagytok?
-Igen viszont az összes iskolai szünetet a fiúknál töltjük.
-Mázlisták. Tök jó lehet északon élni.
Egy csomót beszélgettünk még, majd folytattuk a vásárlást is. Vettem egy új pulcsit, meg két norvégmintás sálat (karácsonyi ajándék a két szöszninek, de ez titok).
-Mit vegyek a fiúknak ajándékba?-kérdeztem a lányokat.
-Valami apróságot-mondta Leena, de nem is figyelt rám szerintem, mert épp egy karkötő árcédulájával szemezett.
Végül Harrynek egy rénszarvasos pulcsit, Lounak, Zaynnek, Niallnek és Liamnek pedig egy-egy CD-t vettem, hogy rendes zenét is hallgassanak. Mármint szerintem rendes zenét.
-Holnap mit csináltok?-kérdeztem Zitát, miközben az autójuk felé sétáltunk.
-Este koncerte lesz a fiúknak, szóval nem hiszem, hogy ráérünk bármire is- szomorodott el Leena és Zita egyszerre.
Komolyan, mint két tojás. Hazafuvaroztak, majd le is léptek, így egyedül maradtam abban a nagy házban. Úgy gondoltam, ha már nincs más dolgom, akkor csekkolom a Twitteremet. Hát nem kellett volna.