Showtime

És utolsó rész... ne feledjétek, még egy epilógus azért hátra van, de! Mivel tudom, hogy olyan kis szűkszavúak tudtok lenni, már most felkészítelek titeket, hogy mindenkit keresztbe nyelek le, ha nem készül egy szép kis összefoglalóval a blogról csütörtökre, amikor hozom az epilógust! Mert ha nem mondjátok el, akkor... akkor nem mondom el, hogy lesz-e folytatása a blognak vagy esetleg újat kezdek vaaaaagy ÖRÖKKÉ BEFEJEZEM AZ ÍRÁST *félelmeteszene* :D Na olvassatok és csütörtökre szedjétek össze a gondolataitokat! Bori xx

‎-Én inkább nem szállok ki a kocsiból!-jelentettem ki, mikor megláttam a tömeget az aréna előtt.
-Nyugi, nem lesz semmi baj!-kezdte el bizonygatni mindenki.
Louis csak felmutatta az összekulcsolt kezünket, majd mosolyogva egy puszit nyomott rá.
-Jól van!-adtam be a derekamat végül.
-Szerintem meg sem fognak ismerni!-mondta Niall.
-Hidd el, Kick Flip Bitch-re örökké emlékeznek!-jelentettem ki nagy komolyan.
Mindenkiből kitört a nevetés, és már majdnem sikerült feloldódnom, mikor a kocsi lassítani kezdett, majd megállt.
Sorban kiugráltunk a kocsiból. Én és Lou szálltunk ki utoljára. Még egy utolsó bíztató mosolyt küldött felém, majd felvette a szexi-vagyok-és-tudok-róla mosolyát és elindult az ajtó felé. Szorosan követtem, görcsösen kapaszkodtam a kezébe és próbáltam láthatatlanná válni.
-Kick Flip Bitch?-hallottam pár döbbent kiáltást.
Louis kiosztott még pár autogrammot, majd végre bejutottunk az épületbe, ahol a mai koncertet adják a fiúk.
-Meg vagy?-ölelt át Louis.
-Hát...sokkot kaptam szerintem, de meg leszek.
-Felismertek-mondta, de nem tudtam, hogy kérdésnek vagy megállapításnak szánta-e.
-Fel-motyogtam.
-Mennem kell, itt jön Al, majd el lesztek ketten, oké?-gyorsan megcsókolt, majd a fiúk után sietett, akik már várták a lépcső alján.
-Szia, manó-karolt belém Al és elindultunk egy másik lépcső felé.
-Hova megyünk?
-A backstagebe-mosolygott rám.
Végigmentünk egy csomó folyosón és lépcsőn, mire egy tágas helyre értünk, ahol fel-alá rohangáltak az emberek. Al megragadta a kezem és áthúzott a helyiségen, hogy onnan egy másikba lépjünk. Egy óriási TV meg egy kényelmes kanapé alkotta a szoba berendezését.
-Mi innen nézzük, oké?
-Persze-ültem le a kanapéra.
Mindenféléről beszélgettünk Allal már egy jó órája. Hirtelen kicsapódott az ajtó és az öt fiú izgatott arca jelent meg.
-Hát ti?-néztem rá Lou-ra, aki egy gyors csókot nyomott a számra.
-10 perc múlva showtime, gondoltuk, addig gyorsan megnézünk titeket.
-Kéz és lábtörést, srácok-mindegyiküket megölelgettem, és éppen Louis-nak adtam egy szerencsecsókot, mikor megint kivágódott az ajtó és a fiúk menedzsere lépett be.
-Egy-kettő, showtime!-tapsolta az ütemet a kezével.
Mikor meglátott furcsán méregetni kezdett, de nem szólt semmit. Ez jó jel lenne?
A fiúk felmentek a színpadra, Al pedig bekapcsolta a TV-t. Én elővettem a telefonomat, hogy felnézzek Twitterre.
-Biztos, hogy tudni akarod, hogy mit gondolnak?-szólalt meg hirtelen Al.
-Öhmm...kíváncsi vagyok.
-Akkor legalább együtt nézzük meg-sóhajtott fel és kissé maga felé fordította a telefonomat.
A tweetek már ömlöttek is.
"Kick Flip Bitch visszatért?? WTF??"
"Mit akar ez már megint??"
De ezek a tweetek voltak most kevesebben.
"Eddig nem kedveltem a csajt, de tény, hogy miatta kaptuk vissza a régi Louis-t, szóval...Welcome to the family!"
"Erre célzott múltkor Harry? A csaj most sokkal normálisabban néz ki. Egész aranyos! :)"
De volt egy, ami különösen elgondolkodtatott.
"Megváltozott a csaj. Vajon Louis miatt tette? Nagyon szeretheti, ha képes volt újra alávetni magát az utálatnak. Bátor xx"
A véleményük tehát bizonyos mértékben megváltozott. Már épp elkezdtem gondolkodni, hogy ez mennyiben segíti a kapcsolatunkat, mikor megint kinyílt az ajtó. Egyszerűbb lenne nyitva hagyni.
-Sziasztok, lányok!-jött be Mike egy ideges mosollyal az arcán.
-Hali!-köszöntünk zavartan, én meg szinte hallottam Al agyában az össze-vissza cikázó gondolatokat.
-Szóval...szeretnék bocsánatot kérni-ült le a kanapé karfájára.
Allal meglepetten összenéztünk. Ez most komoly?
-Öhmm...oké-megfigyeltétek, hogy mostanában ritka értelmes válaszokat adok?
-Örülök, hogy visszajöttél. Nekem most mennem kell, további jó szórakozást-állt fel és ki is ment a szobából.
Na, most összezavarodtam!
-Te érted ezt?-feküdtem el a kanapén, a buksimat Al ölében pihentetve.
-Nem-nevetett fel.-De az tuti, hogy jó! Ha Mike meg a directionerök véleménye is pozitív, az jó, nem?
-De-nevettem fel én is.
A koncertnek négy (!!) óra múlva lett vége, de a fiúk utána még egy jó óráig autogramot osztogattak. Végül fáradtan estünk be a kocsiba.
-Holnap mit csinálunk?-kérdeztem, miközben kényelmesen elhelyezkedtem.
-Jönnek Leena-ék-mosolyodott el Harry.
-Komolyan?
Csak bólintott egyet, majd becsukta a szemét és nagyon úgy nézett ki, mint, aki aludni akar.
-Jó éjt, Fürtöske-borzoltam össze kedvesen a haját.
-Örülök, hogy megint itt vagy, manó-mondta továbbra is csukott szemmel.
Életemben először biztos vagyok a válaszomban. De annyira biztos, mint még soha semmiben. Mert tényleg így gondolom. Most és örökké.

- Én is. Mindennél jobban.