It was beautiful

Életemben nem hallottam még ilyen hangos sikítást, mint amikor Leena és Zita meglátta az összekulcsolt kezünket. Persze, miután abbahagyták a meglehetősen szenvedélyes "köszönést" Liammel és Harryvel, csak azután vették észre, így Lou-val egy olyan fantasztikus élményben lehetett részünk, hogy csak na. Tömörön és röviden csak annyit tanácsolnak annak, aki nem öngyilkosságra készül, hogy NE engedje, hogy két szőke, svéd lány boldogan a nyakába ugorjon.
A reptéren aztán bezsúfolódtunk két kocsiba, majd mikor visszaértünk a fiúkhoz mindenki kényelmesen elhelyezkedett és egy-egy bögre teával a kezünkben megbeszéltük, hogy mi történt.
-Szóval....mikor?-nézett ránk nagy szemekkel Leena.
-Öhmm...-kezdtem én, de Zita mielőtt válaszolhattam volna valami értelmeset félbeszakított:

- Hogy történt?

-Öhm...- most Lou kezdett bele, de őt se hagyták, hogy befejezze.
Harryék kárörvendő nevetéssel nézték a vallatásunkat. Leena és Zitanagyjából 200000 kérdés után abbahagyta a vallatásunkat. Ezek a csajok nagyon komolyak. Elmehetnének FBI ügynököknek.
-Gee! Emlékszel mi volt egy évvel ezelőtt?-nézett rám vigyorogva Harry.
-Egy évvel ezelőtt?
-Biztos, hogy emlékszel!
A felismerés egy perc múlva jutott el a pici buksimba, addig a többiek jót röhögtek az értetlen fejemen.
-Bieber-koncert!-sikítottam fel.
-Az, de jó volt!-nevetett fel Al.
-Ja, nagyon, egészen addig, míg VALAKI el nem ütött!-bökdöstem Harryt, aki csak röhögött.
-Hát, az biztos, hogy eseménydús év volt!-vette a kezébe a gitárját Niall és random módon akkordokat pengetett.
-Ez volt életem legtartalmasabb éve-jegyeztem meg, miközben még egy kanál cukrot pakoltam a teámba.
-Az tuti-helyeselt mindenki.
-Egyszer lent, egyszer fent-mutattam hullámzó mozdulatot a kezemmel.
-De minden jó, ha a vége jó!-mosolygott Leena.
-Jaja...De volt néhány érdekes szituáció azért-nevetett fel Harry.
-Emlékeztek, mikor bedobáltuk egymást a jakuzziba?
-És amikor, Harry Lady Gagát énekelt?
-És a hajókázásra?
-És mikor Niall bemutatta Abbeyt?
-Jó, hogy szóltok, szerintem ez ő lesz-pattant fel Niall, miután a csengő hangja félbeszakította a sztorizgatást.
Abbey meg Niall belépett az ajtón, én pedig végignéztem a vidám társaságon. Ott volt mindenki. Louis, Harry, Al, Niall, Liam, Zayn, Zita, Leena és Abbey. Tényleg rengeteg dolog történt egy év alatt. Hisz, amikor megismertem őket, még egy deszkás lázadó csaj voltam, Louis Nicole-lal járt, Niallnek nem volt barátnője, Al pedig csak álmodozott Zaynről. És igen, van olyan dolog, amit legszivesebben kitörölnék. Kezdve az elvonóval, a hazugságaimon át, a szenvedésemen és a nyavalygásomon keresztül a szakításig sok dolgot. De talán így kellett történnie. Hogy ez legyen a vége. Mint a mesékben.
Végignéztem az arcokon és annyi emlék, beszélgetés és poén ömlött az agyamba, hogy az az egy év még kevésnek is tűnik.
Aztán eszembe jutott valami. Vagyis valaki. Mert ha ő nincs, akkor most nem az lennék, aki vagyok. Igen, rengeteget köszönhetek Harrynek vagy Alnak is, akik velem voltak és akikre mindig támaszkodhattam. Akik megértő hallgatáságot vagy csak egyszerű lelki szemetesládát jelentettek bármikor is volt rájuk szükségem. De, aki most eszembe jutott, az más szerepet töltött be az életembe, annak mást köszönhetek. Ő volt az én saját szuperhősöm.
Szóval elővettem a telefonom és kikerestem Billie Joe számát. Kimentem az erkélyre és tárcsáztam.
Ötször csengett ki, majd bekapcsolt a hangposta. Mély levegőt vettem, majd beleszóltam:
-Csak szeretnék megköszönni mindent! Itthon rendeződtek a dolgok és én is jól vagyok! Szóval...köszönöm!-mondjak még valamit?
Végül kinyomtam. Ennyi elég. Mély sóhajjal csúsztattam a telefonomat a farzsebembe.
Az ajtó kinyílt mögöttem.
-Elmegyünk sétálni! Jössz?-nyújtotta a kezét felém Louis.
-Ez kérdés volt?-nevettem fel és megfogtam a kezét.
Még utoljára visszanéztem az alattunk elterülő Londonra. Gyönyörű volt.

***

És elérkeztünk ide is. A történetnek ezennel vége. Úgy gondoltam, hogy most itt elmélkedek Nektek majd egy kicsit, költőien megjegyzem, hogy mennyi érzés kavarog bennem, de egyszerűen nem érzem, hogy vége lenne. Nem, nem valószínű, hogy valaha folytatom, de ha igen, akkor egy másik blogomon értesítelek Titeket róla. Imádtam ezt a történetet, és életemben először igazán magaménak éreztem. Ez volt az első történet is, amit befejeztem. De most büszke anyukaként elengedem :').

Csak, hogy lássátok, hogy Ti mennyi mindent tettetek ezért az oldalért közölnék veletek néhány, számomra elképesztően gyönyörű, számot:

12118 oldalmegjelenítés

23 rendszeres olvasó

83 komment

54 bejegyzés

*-*

Oké, most már kezdek könnyezni, szóval befogom :') Annyit még kérhetek Tőletek utolsóként, hogy ha egy kicsit is megszerettétek a történetem, akkor írnátok néhány sort? Hogy mit gondoltok rólam, az írásomról, a történetről. Ha van kedvetek leírhatjátok, hogy melyik volt a kedvenc részetek vagy részletetek, hogy ki volt a kedvenc szereplőtök, vagy hogy mit éreztetek hiányosnak az egészből. Én utólag rengeteg mindent máshogy írnék, de most már nem változtatok semmit. Ez a történet így van, én így szerettem meg *-*

Aki még most is olvassa az ömlengésem ;), annak egyszerűen csak meg szeretném köszönni, hogy olvasta. Külön köszönet, annak aki szavazással vagy komival biztatott. Egyszerűen csak köszönöm :))

Bori xoxo