Silence before the storm

Blőő... ez a rész most nagyon nem tetszik :S de azért olvassátok el, mert a történések fontosak :/

Július közepe van. San Franciscoban szinte forr a levegő. A turisták ellepték a várost, és bárhova megyek kétségbeesett külföldieket találok egy halom térképpel a kezükben.
Reggel 6-kor keltem. Igen, tudom. Gee Norance, aki eddig 11-kor is bűnnek érezte a felkelést, hajnalban futni jár. Szóval felkötöttem a hajam egy szoros copfba, felvettem egy rövidnadrágot és egy bő pólót.
Hogy miért futok minden reggel? Mert új életet kezdtem. És mert kellett egy idő, amikor nyugodtan gondolkodhatok. Persze most logikus lenne a kérdés, hogy miért nem gondolkodok valami értelmes időben. De a futás közben akármilyen szomorú vagyok, nem jön rám a sírhatnék.
Büszkén kijelenthetem, hogy másfél hónapja nem sírtam. Sőt egészen jól vagyok. Travisszel szerencsére minden jól alakul, Joey-val nagyon jó barátok lettünk és megismerkedtem még egy nagyon kedves emberrel. Joey anyjával, Adie-vel. Talán ez hiányzott. Mert világéletemben fiúkkal lógtam, de mindig ott volt nekem Al, akivel a legjelentéktelenebb lányos dolgokat is megbeszélhettem.
Futás után hazamentem zuhanyozni és átöltözni, majd eldeszkáztam az Armstrong-házba. Travis már a nappaliban üldögélt. Hosszan megcsókolt, majd a homlokát az enyémnek támasztotta és mosolyogva nézett a szemembe.
-Jól van galambocskák!-röhögött fel Joey mögöttem.-Trav, próbálnánk!
Travis gyorsan nyomott egy puszit a számra, majd követte Joey-t a garázsba. Az ölembe vettem a laptopot és felnéztem twitterre.
Szemöldökömet összevonva olvastam a directionerek kiírásait. Valamiért nagyon oda voltak. Végül megnyitottam a linket.
AMERIKAI TURNÉ?! Én erről, hogy hogy nem tudtam? Hisz holnap New York-ban lesznek!
Lezártam a kapcsolatomat a One Directionnal. Vagyis azt hittem, lezártam. Nem beszéltem egyikükkel sem, nem is kerestek ők sem. De azért valahogy értesíthettek volna!
Méresen fújtam ki a levegőt és lecsaptam a laptop tetejét.
-Jól vagy?-lépett be Adie két tálcával a kezében.
Ez egyiket felém nyújtotta, én pedig hálás mosollyal elvettem. Palacsinta, nyami!
-Kicsit meglepődtem-mondtam miközben egy nagy adag juharszirupot locsoltam a reggelimre.
-Rég láttalak ilyen mérgesnek-jegyezte meg mosolyogva.
-Rég éreztem magam ilyen mérgesnek-kortyoltam bele a narancslémbe.
A nap további részében a fiúkkal lógtam, este pedig úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a moziba.
-Mit nézzünk meg?-nézett rám mindenki kérdően.
-Azt!-mutattam a legújabb akciófilm felé.
Vettünk vagy 5 liter kólát meg 3 nagy popcornt, majd zajosan leültünk a helyünkre.
-Nekem ez a szereplő nem szimpi!-jegyeztem meg a film közepén.
-Nekem se! Nyírjuk ki!-röhögött fel Joey és popcornt kezdett dobálni a vászon felé.
Egyik sem ért el addig és az előttünk ülő emberek hajába hullott.
-Idióták!-szólalt meg egy férfi előttünk.
A vége az lett, hogy kivezettek minket a teremből, de annyira szakadtunk a röhögéstől, hogy megérte.
Végül egy padon kötöttünk ki és a popcornt dobáltuk egymás szájába. Komolyan, a hasizmom a halálán volt.
-Szerintetek a röhögéstől lett kockahasam?-csodálta a megnevezett testrészét Max.
-A fejed az inkább-jegyezte meg Travis.
Ezután elkezdtek azon versenyezni, hogy kinek kockásabb a hasa. Alap, hogy Travis nyert.
-Be fogok aludni-ásítottam egy bazinagyot.
-Gyere, hazamegyünk!-nyújtotta felém akezét Joey.
-Nem bírok sétálni!-nyöszörögtem.
Éreztem, hogy valaki a karjaiba vesz, én pedig mosolyogva kapaszkodtam Travisbe.
-Jóéjt, királylány-motyogta a fülembe.
-Óét-mondtam artikulálatlanul.
Már majdnem elaludtam, amikor a zsebemben rezegni kezdett a telefonom. Meg sem néztem, hogy kihívott, csak kinyomtam.
*
Harry szemszöge:
Egyszerűen kinyomta a hívásomat. Kösz, Gee, én is szeretlek. Bár...lehet, hogy nem is tudja, hogy Amerikában vagyunk.
Valaki idegesen kopogott az ajtón.
-Gyere!-szóltam ki.
Louis teljesen fel volt öltözve és az izgalomtól szinte vibrált.
-Louis, ugye nem? Mond, hogy nem!-könyörögtem
-Látnom kell!-jelentette ki határozottan.
Nem jó ötlet, futott át az agyamon az első gondolat. De aztán ránéztem az ajtóban toporgó Lou-ra. Annyira szeretné! És én is látni akarom már.
-Gyere!-kaptam fel a pénztárcám és a mobilom.
Napszemüvegben, sapiban és kapucniban léptünk az utcára és elindultunk a reptér felé.