Leave me alone, I'm okay

Ez egy átvezető rész, a következő részben pedig nagyon fontos fordulóponthoz érünk ;) xoxo

Augusztus van. Hogy rohanhat ilyen gyorsan az idő? Mindjárt vége a nyárnak!
Szokás szerint fejfájással ébredtem. A tükröt gondosan elkerülve lerohantam fájdalomcsillapítóért. Egy már kevés. Egyszerre négyet vettem be, hogy használjon is valamit.
Étvágyam hetek óta nincs, de azért magamba erőltettem egy almát. Na jó, csak a felét bírtam megenni.
Most már muszáj belenéznem a tükörbe. Na akkor hajrá!
Borzasztó látványt nyújtottam. Tudtam, hogy mostanában rosszkedvű és meggyötört voltam, de nem tudtam, hogy ennyire katasztrófikus a helyzet. Pedig az volt. Katasztrófa. A hetek óta tartó éhezés és álmatlanság durva változtatást hajtott rajtam végre. Nagyon durvát.
A bőröm vékony és száraz volt, a csontok néhány helyen abnormális formában látszódtak. A hajam egyre jobban hullott és töredezett, a körmeim letörtek. A szám kicserepesedett, a szemem alatt fekete karikák sorai húzódtak. A szemem pedig vörös volt. Vérvörös.
Valamit tennem kell. Így nem láthat Trav!
Megmostam az arcom és rákentem egy kiló sminket legalább. Két réteg alapozó, erős rúzs és napszemüveg, hogy takarjam a vörös szemeimet. A hajamat óvatosan kifésültem és kivasaltam. Egész normális!
Felvettem egy ujjatlant, egy rövidnacit és magassarkút, bár a lábfejem már csupa seb volt és a térdem is fájt tőle. A szépségért meg kell szenvedni. De meddig szabad tűrni?
Pont kész lettem, mire csörgött a telefonom.
-Miaz?-szóltam bele.
-Neked is jó reggelt!-nevetett Travis.
-Hát annyira nem jó! Indulok Joey-hoz, oké?
Meg sem vártam a válaszát, lecsaptam a telefonom. Fogtam egy taxit és bediktáltam a címet. A ház előtt előkaptam egy cigit és gyorsan meggyújtottam.
-Szia, kislány!-vigyorgott tipikus joeysan Joey.
-Beengednél?-kérdeztem.
-Be-olvadt le a mosoly az arcáról és kelletlenül utat nyitott nekem.
A legalább 12 centis magassarkúm idegbeteg kopogásával kisérve levágódtam a kanapéra.
-Nem megyünk el valahova? Ketten-ölelt át Trav.
-Minek?-flegmáztam.-Amúgy próbátok van!
-Utána is van még élet...-morogta.
Megforgattam a szemeim és kimentem az erkélyre. Tudom, hogy az előbb szívtam el egy szálat, de meg kell nyugodnom.
Végre! Jólesőn tartottam benn a füstöt. Nem akartam kifújni, de végül köhögnöm kellett tőle.
-Jól vagy?-lépett mellém BJ.
-Miért kérdezi mindenki ezt? Ennyire szarul néznék ki?-nevettem fel gúnyosan.
-Igen. Nagyon is szarul nézel ki-mondta nyugodt hangon.
-Tessék?-sipákoltam.
-Gee! Nem tudom, hogy mi történt, de bármi is az, ne tedd ezt magaddal!-nyúlt a kezemben lévő cigiért.
-Nem vagy az apám, ne mondd meg mit ne csináljak!-ordítottam az arcába.
Egy arcizma sem rezdült. Rendíthetetlen nyugalommal nézett rám.
-Nem vagyok az apád. Nem kell engedelmeskedned vagy ilyesmi. Ez csak egy jó tanács. Ne ess neki mindenkinek, mert fogalmad sincs arról, ki mennyit tett érted.
Halkan besétált a házba. Az agyam őrült sebességgel kapkodott. Ne ess neki mindenkinek, mert fogalmad sincs arról, ki mennyit tett érted. Ne ess neki mindenkinek. Ki mondta ezt nekem korábban?
Lezuhantam a kanapéra. A kezem remegett. Kapkodva húztam el a táskám cipzárját. Szükségem van a gyógyszerre. Nem is számoltam hány bogyót kaptam be. De pár perc múlva enyhült a szorító érzés és én újra fellélegeztem. Minden rendben van. Semmi gond.
Feltápászkodtam és imbolyogva elindultam a nappali felé.
-Szia Max!-nyomtam egy puszit a fiú arcára.
Ő értetlenkedve meredt rám, majd megeresztett egy nem túl meggyőző mosolyt.
Nem tudom mi van velem. Most már a fejem is zúg.
-Kimegyek a mosdóba-törtem meg a csendet.
Kibillegtem és magamra zártam az ajtót. Én azt hittem nem látszik rajtam, hogy gondjaim vannak. Nem elég a sminkem? Vagy mi a baj?
Kentem magamra egy kis rúzst, majd a napszemüvegemet visszatoltam a helyére. Tökéletes.
Hirtelen megpördült velem a világ és a mosdókagylóba kellett kapaszkodnom A fejemet a hideg csempének támasztottam és vártam, hogy kitisztuljon a világ.
-Haza megyek! Puszi mindenkinek!-kiabáltam be a nappaliba, majd gyorsan elhagytam a házat.