It's your choice

Na gyerekek :) Szóval olyan aranyos, imádnivaló, fantasztikus olvasóim vannak, akik csodaszép, elképesztő, gyönyörű komik sokaságát hagyják nekem, hogy már most hoztam nektek a részt. Ezért gyorsan megemlítem, hogy aki nem olvasta az előzőt, az azzal kezdje ;) És a részről... ha megölnétek, akkor a temetésemet valami 1D-Green Day kombót kérek zenének, oki? :D befogtam, jóolvasást ^^

Boldogan keltem fel 7 óra körül. Halkan, hogy ne keltsem fel Travist, kimentem a konyhába.
-Jó reggelt!-öntött ki nekem egy nagy bögre kávét Adie.
-Köszi, neked is-mosolyogtam rá hálásan.
-Mitől van ilyen jó kedved?
-Szép az élet-ittam bele a kávémba.
Ez a kávé a világ legfinomabb itala! Annyira meleg, annyira ébresztő. Szinte pezseg benne a koffein.
-Nem kéne annyi kávét innod-jegyezte meg Adie, amikor a harmadik bögrének kezdtem neki.
-Világéletemben koffeinfüggő voltam-vigyorogtam. Semmi nem tudja elrontani a kedvem.
Hogy lehettem akkor annyira boldog? Hisz a pokol elszabadulása olyan közel volt...
Adie csak mosolyogva megrázta a fejét, majd nekiállt, hogy újabb adag kávét főzzön, mert mindet megittam. Hopsz...
Kiültem az erkélyre és ott csekkoltam az e-mailjeimet. Semmi különös. Ezek sose kelnek már fel? Unatkozok.
-Elmentem sétálni-szóltam Adie-nek.
Csak bólintott, majd a muffinokra figyelt, amiket éppen akkor tett be a sütőbe.
Ha van egy dolog, amit tényleg feltétel nélkül megszerettem az itt tartózkodásom alatt, az San Francisco.
Kicsit koszos és zsúfolt meg úgy összeségében nem olyan, mint egy álomváros, de én totál beleestem. Olyan...vidám. Vagy nem tudom. De szeretem.
Legalább egy óráig sétálgattam fel-alá, csak úgy céltalanul. Talán tovább is maradtam volna, ha a hasam nem emlékeztetett volna arra, hogy a reggeli 3 bögre kávén kívül semmi nincs benne.
-Halihó!-nyomtam egy puszit Travis arcára, mikor beléptem a házba.
-Szia, virágszál-mosolygott rám.
Arrébb lökdöstem Joey lábát, hogy én is elférjek a kanapén, majd érdeklődve körbenéztem.
-Mit csinálunk?-kezdtem el dobolni a lábammal.
-Semmit-mondta Travis, majd a távirányítóért nyúlt, de én gyorsabb voltam és megragadtam.
-Nem akarok tévézni-jelentettem ki.
-Ne csináld már! Fáradt vagyok ehhez-morogta dühösen Travis.
-Most miért vagy ilyen?-csattantam fel.
Nem bírom, ha valaki ok nélkül bunkó.
-Néha nagyon idegesítő vagy!-jegyezte meg mogorván.
-Asszem én leléptem!-pattantam fel idegesen.
Éppen csengettek.
-Akkor ha már úgy is ott, vagy kinyitod az ajtót?
Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Sose csinálta ezt! Sose! Félreismertem volna?
-Hogy te mekkora egy...-kezdtem, de egy csókkal elnémított.
-Bocsi, csak fáj a fejem-nézett mélyen a szemembe.
-Nem baj-motyogtam.
A csengő még egyszer megszólalt.
-Senki nem bírná kinyitni?-lépett az ajtóhoz Billie Joe.
Nem láttam, hogy ki áll az ajtóban, de BJ mérgesen hadart neki, majd erősen bevágta az ajtót. Kopogott valaki.
-Ki az?-kérdeztem halkan, miközben Travis átölelte a derekamat.
-Senki-mondta gyorsan Billie Joe, de nem nézett a szemembe.
Újra kopogtatás hallatszott.
-Nekem nem úgy tűnik-nevettem fel, majd kibújtam Travis öleléséből és az ajtóhoz mentem.
-Gee, ne nyisd ki!-szólalt meg BJ, de én csak mosolyogva intettem:
-Csak nem harap!
Kinyitottam az ajtót és leesett az állam. Soha nem gondoltam, hogy valaha itt látom őket. A meglepetéstől megszólalni sem tudtam.
-Bejöhetünk?-kérdezte Harry.
-Gyertek!-szólalt meg mögöttem Adie.-De ne legyen balhé!
Harry és Louis beléptek, de én még mindig görcsösen szorítottam a kilincset.
-Héj, jól vagy?-lépett mellém Travis, és becsukta az ajtót.
Mivel nem mozdultam, ezért megfogta a kezem, de én automatikusan elengedtem, ahogy Louis-ra néztem. Őrült nagy hiba volt.
-Ugye nem, Gee? Azt mondtad annak vége-fordított magával szembe.
Mindenki minket nézett, de Travist ez nem érdekelte. Üvöltött róla a féltékenység.
-Vége is van-mondtam egérke hangon.
-Na ne szórakozz velem basszus!-ragadta meg a karomat.
-Hagyd békén!-csattant fel Louis és arrébb lökte Travist.
-De csak ne mond meg, hogy mit csináljak, oké?-lökte meg Louis-t.
-Hagyjátok abba!-sikítottam fel, amikor egymásnak estek.
Travis behúzott egyet Lou-nak, aki nem késlekedett a visszaadással.
-Vége!-mondta Billie Joe, és a két fiút a pólójuk nyakánál fogva tartotta.
Harry Lou-t fogta le, Joey Travist, Billie Joe közöttük állt, hogy még véletlenül se kezdjék újra. Én pedig Adie karjában sírtam, aki vigasztalóan simogatta a karomat.
-Jobb lesz, ha most mentek-mondta nyugodt hangon Billie Joe.
-Gee?-nézett rám Harry.
Mindenki engem nézett. Döntenem kellett.
Hogy képzelik, hogy képes vagyok dönteni közöttük?
Harry és Louis ismertek. Tudtam, hogy mennyire szeretnek és hogy lehetnék boldog, ha elmennék most velük.
De Travis, Billie Joe, Adie és Joey nélkül most nem lennék az, aki vagyok. Képtelen lettem volna új életet kezdeni. Elfelejteni és túllépni azon a csalódáson és érzelmi traumán, amit Louis okozott.
De döntenem kell. Itt áll mindenki, aki fontos nekem és arra várnak, hogy vagy megtagadom őket, vagy őket választom és megmutatom, hogy van okuk arra, hogy szeressenek és megbízzanak bennem. Nincs átmenet, köztes megoldás. Vagy jobb vagy bal, nincs arany középút.
Egy pillanatra lehunytam a szemem és egy dologra gondoltam, amit még anno Al mondott nekem. Nem is emlékszem már miről beszéltünk, de kifejtette nekem, hogy sokkal normálisabb lennék, ha tudnék bízni az emberekben és józan döntéseket hozni. Én akkor csak nevettem rajta, de most már eljutott a tudatomig.
Döntenem kell. És tudtam, hogy 50% az esélyem arra, hogy helyesen döntök. Bár említette nektek bárki is, hogy a két lehetőség közül egyáltalán helyes-e valamelyik?
Kinyitottam a szemem. Ugyanúgy álltak még mindig, mintha levegőt sem vettek volna azóta. Adie-re néztem, aki egy aprót bólintott. Tudta, hogy mit választottam.
-Sajnálom-mondtam rekedten, és a könnyeimen át lassan Rá emeltem a tekintetem.