Everything has an end

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre, hidegre, melegre  ;) Jó olvasást, xoxo

Megint egy ugyanolyan nap. Kezdem unni.
Nyöszörögve keltem ki. Magamba erőltettem egy negyed pirítóst, de hányingerem lett tőle. Szuper. Megmostam a fogam és az arcom. Egyre rosszabbul nézek ki. A kezemet megtámasztottam a mosdókagyló peremén és belebámultam a túl tiszta tükörbe. Az arcom beesett volt, a bőröm szárazon feszült a kiálló arccsontomra. A hajam borzasztó állapotban volt, mintha elsorvadt volna az egész. Lassan kezdtem úgy érezni magam, mint egy rossz anorexiás ribanc. És a fejfájásom meg a tompa nyomás egyre erősebb. Most is egy kis marék fájdalomcsillapítóvap kezdtem a napot. Kicsit jobb. Elszívtam egy cigit, a csikket egyszerűen kipöcköltem az ablakon. Sokkal jobb. Sminkeltem és óriási napszemüveget vettem fel. Mostmár jól is nézek ki. Fantasztikus.

Már éppen indultam ki a fürdőszobából, mikor éreztem, hogy a világ megint megfordul velem, és a következő pillanatban már a wc fölé hajolva köszöntöttem újra a reggelimet. Szédelegve felálltam, majd megmostam a  kezem és kimentem a nappaliba.
-Fanny, elmentem!-kiáltottam.
-Reggeliztél?
-Igen-hazudtam.
Ahogy becsuktam az ajtót magam mögött hirtelen elhomályosult minden. Ne már! Mostanában egyfolytában rám jön ez a fura roham. Pár másodperc az egész, de olyan idegesítő. Amikor kitisztult a látásom, letöröltem a verejtéket a homlokomról. A mozdulattal lejött az alapozóm is. Szuper.
-Sziasztok!-kiabáltam be a fiúknak.
-Szia!-jött oda hozzám Travis és megcsókolt.
Elszakítottam az ajkaimat az övéitől és kissé eltoltam magam tőle.
-Jól van, én is szeretlek!-dühöngtem egy kicsit.
-Basszus Gee! Mi a franc bajod van?-nézett rám megütközve Trav.
-Semmi bajom nincs!-csattantam fel.-Csak nem értem miért lógsz egyfolytában a nyakamon!
A szemei elkerekedtek.
-Te nem vagy normális! Hetek óta leszarsz, kurvára nem érdekel, hogy mi van velem, pedig elméletileg, hangsúlyozom elméletileg a barátod vagyok!- kiabálta.
-Igenis érdekelt, hogy mi van veled!-kezdtem sértetten és érvek után kutattam. De nem találtam.
-Jól van, Gee! Nekem ebből elegem van!
-Menekülsz?-próbálkoztam leplezett kétségbeeséssel.
-Igen. Menekülök egy elrontott kapcsolatból-mondta hidegen.
-Te most szakítasz velem?-csúszott a hangom egy oktávval magasabbra és már meg sem próbáltam leplezni a kétségbeesésem.
-Látom átlátod a helyzetet!-gúnyolódott.
-Akkor szia!-mondtam nemtörődöm stílusban.
-Csáó!-röhögött fel sértetten és engem megkerülve kiment az ajtón.
A dolog csak most ért el igazán a tudatomig. Szakítottunk. Vége.
Megpördültem a sarkamon és mérges léptekkel haza indultam.
Fűtött az ideg. Fanny nem volt otthon, sőt ha jól emlékszem holnap estig haza sem jön valami konferencia miatt. Tehát egyedül vagyok.
Leültem az ágyamra. Az egyik pillanatban még majd szétfeszített az ideg, most pedig... sírok. A könnyek megállíthatatlanul folytak az arcomon. Ez most nem olyan volt, mint amikor a szüleim megmondták, hogy mehetek, ahova akarok. Se nem olyan, mint amikor Louis szakított velem. Hisz mindkét esetben volt megoldásom. Nem is egy. Több. De most...
Hörögve levegőt vettem. A sminkem szétfolyt az arcomon. Az egész testem remegett. És újra feltámadt a fejfájásom és az a hátborzongató, tompa nyomás. De erősebben, mint bármikor. Négykézláb másztam el az eldobott táskámig és idegbetegen téptem fel a fájdalomcsillapítós üveget. Nagyjából 10 szem volt benne. Az ajkaim kissé elnyíltak. Nem is lenne rossz ötlet!
Bevettem a gyógyszereket, majd levánszorogtam a konyhába és kivágtam a hűtőajtót. Megragadtam a legközelebbi borosüveget és gondolkodás nélkül meghúztam.
Elmosolyodtam. A vidámság szétáradt a testemben. Az ujjam végétől a lábujjam hegyéig mindenemet átjárta. Felnevettem, majd imbolyogva táncra perdültem. Nevettem, forogtam, majd balerinát játszva a nappali felé sasszéztam. Vége van. Vége. Addig pörögtem a nappali puha, süppedős szőnyegén, hogy végül nekivágódtam a dohányzó asztalnak és elestem.
-Uppsz!-nyögtem fel kacagva és szétterültem a szőnyegen.
A bor kiömlött, de nem foglalkoztam vele. Elégedetten mosolyogva simogattam a puha szőnyeget a kezem alatt. Megnyugodtam. A szemem lassan elnehezült...