A fuckin' letter?

drágáim:S nem megy ez most nekem :/ fogalmam sincs, hogy mit gondoltam, amikor ezt a részt írtam, de csak egy szóval tudom jellemezni: borzasztóó :(( zavaros lett, néha érthetetlen és keservesen rövid ... bár legalább nem sokáig kell olvasnotok :/ jóolvasááást^^ xx

Harry szemszöge:
Reggel fáradtan nyúltam az iPhone-om felé. 11:03. Szinte hajnal van.
Szomorúan néztem a mellettem lévő üres helyre, majd hogy legalább a hangját halljam, felhívtam Leena-t.
-Szia!-köszönt bele vidáman azon az elképesztően kedves és aranyos hangján.
-Szia!-mondtam most már én is boldogan.
-Mi történt tegnap? Este hívtalak, de nem vetted fel...
-Balhé, dráma, könnyek. Ugyanis...-kezdtem el a történetet.
Elmeséltem a sztorit, hogy Louis mekkora idióta. De miközben visszajátszottam a tegnapi eseményeket egyre több kérdés merült fel bennem. Mi lesz ezután? Gee és Lou mostmár soha többé nem szólnak egymáshoz? Vajon egyáltalán képesek lesznek egy helyiségben megmaradni? De Lou, hogy lehetett ilyen szerencsétlen, ennyire karrierista? Ez annyira nem rá vall. Ellógott volna számtalan próbát, hogy Geevel találkozhasson. Ez annyira, de annyira nem áll össze. Valami van még itt.
Elköszöntem Leena-tól és felhívtam Gee-t, de ki volt kapcsolva. Biztos nem akarta, hogy zaklassák.
Felöltöztem és lementem a nappaliba. Már mindenki ébren volt.
Niall és Liam a laptopon nézegettek valamit (Niall evett közben, de ez természetes), Zayn és Al az erkélyen beszélgettek, Lou pedig nyúzott arccal ült a kanapén.
-Jött egy leveled!-nyújtott felém egy borítékot Liam, miközben lepacsiztam vele.
-Ki ír ma levelet?-röhögtem fel. Nincs rajta feladó.
Feltéptem a borítékot, amiből egy vékony papírlap hullott ki.
"Kedves Fürtös Szuperhősöm! :)
Oké, tudom, hogy fura ez az egész levélírás dolog, de méltóságteljes befejezést akartam. Igen, jól olvastad, befejezés. Itt a vége, fuss el véle! De nyugi most semmi hülyeségre nem készülök. Például öngyilkos sem akarok lenni. Pedig tudom, kinéznéd belőlem, de nyugi, nem. Csak ez nekem egy picit sok volt. Egy icipicit. Tudom, egyszerűen látom a fejedet, meg hallom a hangodat, ahogy magyarázod, hogy a problémák elől nem szabad elmenekülni. Hát én pontosan azt teszem. Amerikába megyek, nem tudom meddig maradok, de ne keress kérlek. Telefont, twittert, facebookot, e-mailt és így lakcímet is változtattam. De kérlek tényleg ne keress!
Csak azt akartam, hogy tudd jól vagyok és hogy nálad jobb barátot elképzelni sem tudok. Köszönök mindent!
Gee, a manód
P.S.: Hidd el mindenkinek jobb lesz így!"
Ledöbbenve álltam, kezemben a papír remegett. Hirtelen újra olvasni kezdtem. Amerika. Ne keress! Ne keress!
Ennyivel elintézi? Úgy gondolja vége? Egy nyomorult levél, semmi több?
Vadul beletúrtam a borítékba. Az ujjaim egy vastagabb papírba akadtak.
Egy repülőjegy. Nekem. Finnországba. Ez annyira...tényleg ő a legjobb barátom. És most tényleg elvesztettem. Nem úgy, ahogy eddig gondoltam. Hanem, tényleg, teljesen. Tudtam, hogy más lesz a helyzet így, de ezt...ezt elképzelni sem tudtam volna.
-Harry! Harry! HARRY!!!-lóbálta arcom előtt vadul a kezét Niall.
-Mi az?-néztem rá, de gondolataim még mindig vadul kavarogtak az agyamban.
-Mi volt a levélben? Eléggé...furán reagáltál-mondta összeráncolt homlokkal Liam.
Louis-ra néztem, aki ijedten bámult rám. Hirtelen megsajnáltam. Annyira fájt neki ez az egész...
De aztán eszembe jutott, hogy minden bajt ő hozott a fejére és hogy nem érdemel sajnálatot. Legalábbis tőlem nem.
-Semmi különös!-hadartam, majd a lépcső felé indultam.-Beszélnem kell valakivel!
Hármassával szedve a fokokat felrohantam a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Még a kulcsot is ráfordítottam, bár ennek nem sok értelme volt. De jól esett.
Gondoltam, hogy Gee régi számát felesleges hívogatni. Megpróbáltam persze, de nem sikerült. Ajjaj... Beszélnem kell vele!
Van is egy ötletem!
*
Egy kis futás még senkinek nem ártott, ugye?
A lényeg az, hogy Gee telefonszáma a zsebemben van. És azt teljesen felesleges bárkinek tudnia, hogy hogy szereztem meg. Azt persze kijelenthetem, hogy semmi törvénybe ütközőt nem követtem el. Azt hiszem.
Gyorsan beírtam a telefonba és vártam, hogy kicsengjen.
-Igen?-szólt bele végül.
-Beszélnünk kell!-hadartam izgatottan.