Tears...again

Készülök az akasztásra, biztos vagyok benne,hogy nem fogjátok ezt a részt szeretni :D az egyik részhez pedig megszeretném köszöni Zicsimnek ♥, hogy annyi ideig foglalkoztunk egy bizonyos jármű által való halállal xd jóolvasást! xoxo
-Na, hol folytassuk?- néztem csillogó szemmel körbe a plázában.
-Egy kávé intim szférájában!-nyögte Al, miközben ledobta a szatyrait egy bőr borítású székre.
-Gyenge vagy!- mondtam, majd lehupantam mellé.
-Gyenge? Ez a vásárlás még hozzád képpest is fárasztó!-fakadt ki, miután rendelt két nagy bögre kávét.
-Dehogy is! Épp csak, hogy benéztünk pár boltba!- hápogtam.
-Édes drága cukorborsóm! Reggel 10 óta megállás nélkül vásárolunk! Most pedig ha hiszed, ha nem 4 óra van!- dugta az orrom elé a mobilját.
-Cuki a háttered!- mondtam mosolyogva.
Gyorsan elkapta a szemem elől a telefonját, majd pirulva eltette a táskájába. A háttere egyébként Zayn volt, miközben aludt.
-Örülök, hogy ilyen jól megvagytok!- kortyoltam bele a kávémba. Áh, ez az igazi koffeinmámor!
-Én is-vörösödött el még jobban.
Folytattuk még egy kicsit a vásárlást, de 5 óra körül elindultunk a fiúkhoz.
-Szerintem fogjunk egy taxit!-javasoltam, mikor végignéztem magunkon.
Mindkettőnk keze tele volt a szatyrokkal, ergo a majd-hazamegyünk-busszal megoldást törölhettük. Tényleg elég durvára sikerült a vásárlás.
-Gyere! Ott áll egy üres taxi!-kiáltott fel Al, majd lelépett a zebrára.
Egy kamion zúgott el az orra előtt, kis híja volt, hogy nem ütötte el.
-Úristen! Basszus, jól vagy Al?-kiáltottam fel.
-Ez...a gyilkos kamion volt-jelentette ki színpadiasan.
Ezen annyira elkezdtünk nevetni, hogy a végén egymásba kapaszkodva törölgettük a könnyeinket. Ugyanis egyszer megjósoltam Al jövőjét, miszerint egy balesetben fog meghalni, még hozzá egy kamion üti majd el.
Ahogy kinevettük magunkat, beszálltunk a taxiba és elhajtottunk a fiúk házához.
-Sziasztok!-köszöntek a srácok, ahogy beléptünk a nappaliba.
Zayn azonnal rácuppant Al szájára. Én lepacsiztam Harryvel, majd levágódtam az kanapéra Lou mellé.
-Szia!-csókolt meg.
Ideges volt. Éreztem, de nem értettem. Lou mostanában olyan...feszült.
-Úristen mennyit vásároltatok!-nyögött fel Liam, mikor meglátta a szatyrokat.
-Hogy lehet ennyi pénzt ruhára költeni?-csóválta Niall is a fejét.
Allal csak felnevettünk. Hát igen. Ezt a kérdést férfi aggyal nem lehet megválaszolni.
*
-Harry!-támasztottam a fejem a combjára a hintaágyon fekve.
-Gee! Mi az?-borzolta össze a hajam.
-Mi baja van Lou-nak?
Habozott. Tehát tudja...
-Ezt beszéld meg vele, jó?-simította meg a homlokomat.
Szeme gondterhelten csillogott, ami megijesztett. Ekkora a baj?
-Ki kivel beszél?-lépett ki Lou az erkélyre.
-Én veled!-ültem fel.
Harryre néztem, aki tapintatosan visszament a házba.
-Szóval mi a baj?-nézett rám Louis.
-Ezt inkább én kérdezhetném.
-Nekem nincs semmi bajom-nevetett fel idegesen, majd végigsimította az arcomat.
-Ne nézz már hülyének! A barátnőd vagyok, nem?-fakadtam ki.
A tekintete szomorú volt, mire szorosan magamhoz öleltem. A szíve őrülten dobolt.
-Légy hozzám őszinte, kérlek!-suttogtam a fejem a mellkasának döntve.
-Sajnálom. Szeretlek, érted? De...-harapta el a mondatot és mélyen a szemembe nézett.
-De?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Választás elé állított Mike. Vagyis...
-Vagyis?-mondtam türelmetlenül.
-Van két lehetőségem....
-Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled!-fakadtam ki.
-Szóval Mike azt mondta, hogy...vagy szakítok veled, vagy búcsút mondhatok a One Directionnak-nyögte ki végül.
Elakadt a lélegzetem. Ez volt a lehető legváratlanabb dolog...
-És te?-leheltem a szavakat.
Kifújta a levegőt. Ugye nem...?
-Lou!-csúszott a hangom egy jó pár oktávval magasabbra.
-Értsd meg a helyzetemet!-fogta meg a csuklómat, de én kitéptem azt kezei közül.
-Tehát szakítassz velem?-kiáltottam fel kétségbeesve.
-Tényleg, annyira sajnálom, én csak...-könyörgött.
Megint a kezem után nyúlt, de én ellöktem magamtól és visszarohantam a házba.
-Gee!-hallottam Harry hangját.
-Gee!-kiabált Lou is.
-Hogy tehetted ezt vele, te idióta?-ordította Harry.
-Én nem...-kezdte Lou.
-Miért van az, hogy mindig miattad sír? Miért nem bírod megbecsülni, hogy egy ilyen lány egyáltalán szóba áll veled?-hallottam, hogy meglöki Lou-t.
Kirohantam az ajtón és leroskadtam a fal tövébe. Bentről még egy ideig hallottam a tompa kiabálásokat, majd egy kéz érintését éreztem a vállamon.