San Francisco, here I am!

Tudom, hogy utálni fogtok, az elkövetkező részek miatt. De csak csendbe szidjatok! ;) xoxo

Az ébresztőórám csörgése puskalövésként hatott a reggeli csendben. Reggel 7 van. Tehát 3 óra múlva már a repülőn ülök. A takaróm alatt kellemes meleg volt, de fel kellett kelnem, így egy határozott mozdulattal löktem le magamról. Vettem egy gyors zuhanyt, majd előkaptam egy viszonylag tiszta fekete, V-kivágású pólót farmert, tornacsukát és egy vastag, szürke, kapucnis pulcsit. Az agyonfestett, agyonvasalt szőke hajamat óvatosan kifésültem, de a vége már nagyon töredezett volt. Ez egész hajamat szétkínoztam az évek során. Ez van.
Nem sminkeltem, hanem lerohantam az ebédlőbe, ahol már várt az anyám.
-Nem tudunk kivinni a reptérre, mert én is meg az apád is dolgozunk, Sharon pedig az egyetemen van, de itt van pénz taxira-mondtam miközben elővettem egy szelet kenyeret és beledobtam a pirítóba.
Csak bólintottam. Nem vártam, hogy könnyes búcsút veszünk egymástól a reptéren. Ez így van rendjén.
Ahogy befejeztem a reggelimet, felmentem a bőröndömért meg a táskámért a szobámba. Még egyszer utoljára körbenéztem. A falamon punk-rock bandák poszterei, képek Alról, Chrisszékről és különböző koncertjegyek, belépők, díjak a deszkásversenyekről voltak.
Jó volt itt laknom. Szerettem. De annyi minden történt mostanában, hogy úgy érzem felnőttem. És nem volt jó érzés. Nagyon nem.
Gyorsan elköszöntem a szüleimtől, majd fogtam egy taxit. Talán addig a pillanatig, amíg nem szállt fel a repülő, reménykedtem. Abban, hogy egyszer csak ott terem Louis vagy Harry és lerángat a gépről. Hogy ne menjek el. Tudom, hogy lehetetlen, mert mindketten azt hiszik, hogy a szüleimnél depizek. Harry valószínűleg el is megy a házhoz miután megkapta a levelemet és reménykedve lép be a szobámba. De ahogy meglátja, hogy elmentem, és mindent magam mögött hagytam, talán belenyugszik, hogy nekem is, neki is ez lesz a legjobb.
A gépen egy ideig néztem a felhők bolyhos formáit, majd lecsuktam a szemem és elaludtam...
*
A San Francisco-i reptéren óriási volt a tömeg és nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy valaha is megtalálom az évek óta nem látott nagynénémet és nagybátyámat.
Végül aztán egy Ajj már! kiáltással megálltam. De abban a pillanatban éles fájdalom hasított a hátamba.
-Hé!-kiáltottam fel, ugyanis valaki belémjött.
Egy szőke 17 körül fiú volt, jobb kezével a böröndjét húzta, a balban pedig egy gitárt tartott. Nagyon ismerős volt...
-Travis Neumann!-tört ki belőlem hirtelen.
Mosolyogva rámnézett.
-Ismerjük egymást?-nézett rám furcsállva.
-Ööö...nem, de te vagy az Emily's Army gitárosa!-nyögtem ki.
-Egy angol csaj ismerné az Emily's Armyt?-nézett rám kétkedve.
-Óriási rajongótok vagyok!-nevettem fel, mire büszkén elvigyorodott. -Amúgy meg honnan tudod,hogy angol vagyok?
- Tudod van valami, amit úgy hívnak akcentus- kacsintott rám, mire elnevettem magam. - Nincs kedved meginni valamit?

-Most épp a nagynénémet kéne megtalálnom, de nem tudom, hogy néz ki és hát...
-Kényszernyaralás?-húzta fel a szemöldökét.
-Olyasmi-nevettem fel.
Aztán megláttam egy Gee Norance táblát szorongató nőt.
-Azt hiszem megtaláltam őket-szomorodtam el.- Elhalaszthatjuk a...
Randit akartam mondani, de nem voltam benne, hogy tényleg az.
-A randit?-mosolygott.-Ha megadod a számodat, akkor felhívlak valamikor!
Bólintottam, majd a kezembe nyomta az iPhone-ját, én pedig beleírtam az új számom.
-Akkor majd hívlak!-vette fel a gitárját.
-Szia!-mondtam, majd odamentem nagynénémhez.
-Szia, Fanny néni!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Te csak ne nénizz engem te csaj!-mosolygott.
Bírom Fannyt, mert egyáltalán nem olyan, mint a szüleim. Tök jófej.
A csomagjainat beraktuk a csomagtartóba, majd kitolatott. Travis épp egy pár fiúval pacsizott le, akik mögött ott állt egy sapkás, napszemüveges férfi. Uristen! De hisz az lehetetlen...
Fanny háza elég apró volt, de otthonos hangulatú. A szobám falai halványkékek voltak. A berendezés egy egyszerű ágyból, asztalból és egy nagy, puha, kék fotelből állt.
Leültem az ágyamra és benyomtam a laptopomat. Csinálok új twittert, facebookot, e-mailt. De előtte utoljára csekkolom a régieket.
Harry mindenhol üzent, de az utolsó tweetje, amit nem nekem küldött, volt a legelkeseredettebb.
"Szuper... Elvesztettem. Így már semmi sem lesz ugyanolyan."
Nem szabad válaszolnom. De annyira fájt, ahogy láttam magam előtt a kétségbeesett arcát. Meg akartam vígasztalni. De nem lehet.
Nagyon fájt Louis elvesztése. De a legjobban mégis két dolog fájt. Hogy Lou-t nem csak elvesztettem, hanem csalódtam benne. És hogy elvesztettem a másik felemet. A legjobb barátomat, azt a göndör hajú, pimaszt, aki mindig ott volt velem.

Who am I?

Jujj... ez most egy rövidke rész lett :( Amikor írtam (úristen, de rég volt!), akkor hosszabbnak tűnt :/
Teljesen lefagytam. Totál giccsesnek tűnhet, de tényleg megszűnt a külvilág körülöttünk. Az egyetlen dolog, amit tisztán láttam az Louis arca volt. Nagyjából 3 lépésre állt tőlem, de hallottam ahogy belélegzi, majd kifújja a levegőt. Csak nézett, én meg földbegyökerezett lábbal próbáltam visszajutni a való világba.
- Mehetünk, Harry!- mondtam és örömmel konstatáltam, hogy a hangom meglehetősen határozottan cseng.
- Ööö…oké- mondta kétkedve, tekintetét köztem és Lou között tartotta.
Felkaptam a táskámat, majd figyelve hogy nem érjek Lou-hoz, kiléptem az ajtón.
Nem mondom, hogy nem szorult görcsbe a gyomrom, ahogy elmentem mellette. De nem állított meg. Nem mondta, hogy beszéljünk. Nem akarta. Pedig ha akkor megállít, még lehet, hogy megbocsátok. Lehet.
Csendben ültem a kocsiban és a kopogó esőt néztem. A nap talán legnehezebb része még előttem áll. A szüleim.
- Biztos, hogy ne menjek veled?- kérdezte kétkedve Harry, amikor kiszálltunk a házunk előtt.
- Ne. Mondhatnám, hogy ez most az én csatám- mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
Biztatóan megszorította a kezemet, majd visszaszállt a kocsiba és elhajtott.
Én pedig ott álltam egyedül. Na akkor…
A csengőt megnyomtam és vártam. Az ajtó pár másodperc múlva kinyílt és a nővérem kérdő tekintetét éreztem magamon.
- Te…-nyögte ki.- Gyere be!
Beléptem az előszobába. A nővérem nem változott ez alatt a hónap alatt. Talán még elégedettebb a mosolya.
- Ki jött, Sha…-kezdte az anyám, de ahogy meglátott elhallgatott.
- Georgina!- ölelt át szorosan.
- Beszélhetünk?- kérdeztem rekedten.
Ez a sok sírás megterhelő. De ez van. Üdv az életemben.
- Persze, gyere ülj le!- léptünk be a nappaliba.
Egy pillanatig csak néztem az anyámra, az apámra és a nővéremre. Egy életet töltöttem el az utálatukkal. De miért? Miért? Miért löktem el magamtól azokat, akik szerettek?
- Annyira sajnálom! Hülye voltam és nem becsültem azt, amim van, míg el nem vesztettem! Meg tudtok nekem bocsátani?- tört ki belőlem.
- Jaj, drágám! Meg tudunk bocsátani. De hidd el szerintem rád férne egy kis távollét. Persze, ha itt akarsz maradni, természetesen maradhatsz, de…
- Nem. Szeretnék elmenni. De hova?- tettem fel félve a kérdést.
Az anyám és az apám egy gyors pillantást váltottak, majd újra felém fordultak.
- A nagynénédhez. Kaliforniába.
- Rendben…Mikor indulhatok?- kérdeztem érzelemmentes hangon.
- Akár holnap. Szóval, ha el akarsz köszönni valakitől, akkor azt még ma tedd meg- javasolta.
- Nem. Senkitől sem szeretnék elköszönni.
Felmentem a szobámba és leültem az ágyamra. Velem szemben állt a szekrényem, aminek az ajtaján nagy tükör volt.
Ki vagyok én? Merthogy nem Gee Norance, a lázadó, az biztos. És hogy nem is Gee Norance, a társaság lelke, az örök poéngyáros, az is tuti. Mi történt velem? Mi lett abból az életvidám lányból? Mert most egy kapucnis pulcsiban ülő, elhanyagolt külsejű, kisírt szemű és feldagadt arcú lányt látok, aki minden hitét elvesztette. Hogy az élet jó. Hogy van miért élni. Mert élni érdemes. Összezuhanva ülök itt. De holnap talán megjavul minden. Tudom, hogy a problémák előle nem szabad menekülni, de… Nekem nincs más választásom. Mennem kell.
A táskámból elővettem Harry meglepetését és előszedtem egy papírt is. Egy levéllel tartozok neki. Bár…számára is jobb lesz, ha én elmegyek. Ha nem zavarom őket tovább.
Miután megírtam a levelet elmentem a postára, hogy feladjam. Jó volt sétálni. A májusi könnyű szél kifújta az arcomból a kósza szálakat.
Holnap minden megváltozik. Amerika annyi lehetőséget nyújt nekem. Egy új élet lehetőségét.
Bementem egy boltba, hogy lecseréljem a telefonomat. Tudom, hogy elég lett volna, ha a számom lecserélem, de nem akartam, hogy a képek vagy az üzenetek bármire is emlékeztessenek. Otthon összepakoltam a cuccom, majd megfürödtem és fáradtan lefeküdtem az ágyamban.
Nem tudtam könnyen elaludni. A gondolatok kavarogtak a fejemben. Végül benyomtam a laptopom és felmentem twitterre.
A mentionjaim már nem hemzsegtek a sértegető és fenyegető üzenetektől. Aztán megakadt a szemem egy üzeneten, amit több mint 100-an retweeteltek.
„Miért gyűlölitek őt? Semmit nem tett, csak élvezi az életet. Lou megérdemel egy olyan lányt, aki boldoggá teszi. De ha tovább folytatják a directionerek az utálkozást, annak nagyon rossz következményei lesznek. Bár..nem is nevezném directionernek őket! L”
Ezzel elkéstetek. Már meg lettek a következményei.
Kinyomtam a laptopom, de egy gondolat továbbra sem hagyott aludni.
Nem is vagyok igazi lázadó. Mégis azért szakított velem Lou, mert deszkás vagyok. És vad. És féktelen. Egyre jobban össze vagyok zavarodva. Ki vagyok?

What's the next step now?

-Gyere!-húzott fel Harry a földről.
Szó nélkül engedelmeskedtem neki. A kezemnél fogva vezetett az autója felé.
-Hova megyünk?-kérdeztem 20 perc autózás után, miután már elhagytuk a kivilágított belvárosi utcákat.
-A szüleimnek van egy háza nem messze Londontól. Gondoltam, hogy most nincs kedved egy házban maradni azzal az idiótával. Rólam nem is beszélve-jegyezte meg keserűen.
Egy fél óráig kocsikáztunk, nem éppen lassan és szabályosan. Végül aztán egy normális családi ház előtt álltunk meg.
A nappaliban telepedtünk le egy-egy bögre teával a kezünkben.
-Harry?-néztem a gőzölgö poharat a kezemben.
-Igen?-fordította felém az arcát.
-Te tudtál...tudtál erről az "ajánlatról"?-mutattam az idézőjelet a fél kezemmel, mert a másikkal a forró bögrét szorongattam.
A válasza megint csak késett, de legalább őszinte volt.
-Tudtam-vallotta be.-De egy percig sem gondoltam, hogy ezért szakít veled. Mármint annyi lehetőség lett még volna...-sóhajtott fel.
-Mint például?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Titkos kapcsolat-vágta rá.
Megráztam a fejem.
-Az nekünk nem ment volna. Mindketten elég...nyíltak vagyunk-nyögtem ki.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd visszavonultam az egyik szobába.
Amíg Harryvel voltam próbáltam erősnek és nem kétségbeesettnek mutatkozni. De az voltam. Mert az életem mostmár konkrétan kilátástalan. Nincs hova mennem és elvesztettem a egyik számomra legfontosabb embert.
Senkim sincs már. Harry igaz, hogy mindig itt van velem, de nem hagyhatom, hogy miattam vesszen össze Louis-val.
Összekupurodtam az ágyamon, térdeimet felhúzva tartottam és hagytam, hogy a könnyeim végigcsurogjanak az arcomon. Annyira enyedül éreztem magamat. A sírás csak egyre nagyobb erővel tört rám, a levegőt zihálva vettem. Remegett minden porcikám és a könnyek már marták a szememet.
-Csss!-lépett be a szobába Harry, és odasietett hozzám.
Nem szóltam egy szót sem, Harry pedig csak hagyta, hogy a könnyeim tönkretegyék a pólóját.
Egy jó ideig csak sírtam, majd végül erőt vettem magamon és egy nagy sóhajjal felnéztem Harryre.
-Nem akarok egyedül aludni!-motyogtam.
-Itt maradok veled-suttogta.
-Nem lesz Leena féltékeny?-nevettem fel sötéten.
Csak elmosolyodott én pedig a vállára döntve fejemet, elaludtam...
*
-Szia álomszuszék!-nézett rám csillogó szemmel Harry.
Nyögtem valamit, majd felkászálódtam és betámolyogtam a fürdőbe. Vettem egy gyors zuhanyt, majd egy törölközőt magam koré csavarva visszamentem a szobába.
-Nincs valami ruhád?-néztem Harryre.
Dobott felém egy fehér pólót és a tegnapi farmeromat.
Reggelizés közben (száraz műzlit ettünk meg dobozos narancslevet ittunk) úgy döntöttem, hogy beavatom Harryt a "jövőmbe".
-Visszaköltözök a szüleimhez-tettem le a kanalamat, mert már egy csepp étvágyam sem volt.
-A cuccodat összeszedjük akkor?-nézett rám kérdőn.
Csak bólintottam, majd elmostam az edényeket.
Egy negyed óra múlva kiléptünk a szeles májusi reggelbe. Megborzongtam a vékony pólómban, mire Harry lovagiasan nekem adta a pulcsiját. (A lila Jack Wills-ét.)
A ház előtt megtorpantam, mire a mögöttem haladó Harry belém ütközött.
-Bocs-motyogtam.
-Nyugi. Lehet, hogy itt sincs-vetette fel reménykedve.
Keserűen mosolyogva megráztam a fejem, majd feltettem a kapucnim, és az orrom alatt morogva hozzátettem:
-Nincs nekem akkora szerencsém...
Az ajtón belépve az ismerős látvány fogadott. Niall akkordokat pengetett a gitárján, Liam telefonált, Zayn és Al pedig halkan beszélgettek. Lou-t nem láttam. Az érkezésemre felkapták a fejüket, majd szomorúan elmosolyodtak.
-Szia Gee!-mondta Niall, miközben átölelt.-Jól vagy?
Sután bólintottam, majd Harry-re néztem.
-10 perc alatt összeszedem a cuccom, utána elviszel?
-Elköltözöl?-szólalt meg döbbenten Zayn.
-Jobb lesz...
-Öhmm...-nyögtem fel és Lou szobája felé néztem, ahol a cuccaim hevertek.
-Elment sétálni-szólalt meg Niall.
Bólintottam és beléptem a helyiségbe. A szokásos káosz uralkodott a szobában, pár összegyűrt papírokból álló kupaccal megspékelve. Felkaptam pár szétdobált pólómat és gyorsan eldugtam őket a táskámba. Minél hamarabb végezni akartam a pakolással. Mint egy őrült kapkodtam össze a dolgaimat.
Kintről hangok hallatszottak, majd mögöttem kinyílt az ajtó.
-Louis, várj má...-kiabálta Harry és Liam egyszerre.
Megpördültem a tengelyem körül. Az ajtóban Harry és Liam izgatott arca előtt Louis-t pillantottam meg.

Tears...again

Készülök az akasztásra, biztos vagyok benne,hogy nem fogjátok ezt a részt szeretni :D az egyik részhez pedig megszeretném köszöni Zicsimnek ♥, hogy annyi ideig foglalkoztunk egy bizonyos jármű által való halállal xd jóolvasást! xoxo
-Na, hol folytassuk?- néztem csillogó szemmel körbe a plázában.
-Egy kávé intim szférájában!-nyögte Al, miközben ledobta a szatyrait egy bőr borítású székre.
-Gyenge vagy!- mondtam, majd lehupantam mellé.
-Gyenge? Ez a vásárlás még hozzád képpest is fárasztó!-fakadt ki, miután rendelt két nagy bögre kávét.
-Dehogy is! Épp csak, hogy benéztünk pár boltba!- hápogtam.
-Édes drága cukorborsóm! Reggel 10 óta megállás nélkül vásárolunk! Most pedig ha hiszed, ha nem 4 óra van!- dugta az orrom elé a mobilját.
-Cuki a háttered!- mondtam mosolyogva.
Gyorsan elkapta a szemem elől a telefonját, majd pirulva eltette a táskájába. A háttere egyébként Zayn volt, miközben aludt.
-Örülök, hogy ilyen jól megvagytok!- kortyoltam bele a kávémba. Áh, ez az igazi koffeinmámor!
-Én is-vörösödött el még jobban.
Folytattuk még egy kicsit a vásárlást, de 5 óra körül elindultunk a fiúkhoz.
-Szerintem fogjunk egy taxit!-javasoltam, mikor végignéztem magunkon.
Mindkettőnk keze tele volt a szatyrokkal, ergo a majd-hazamegyünk-busszal megoldást törölhettük. Tényleg elég durvára sikerült a vásárlás.
-Gyere! Ott áll egy üres taxi!-kiáltott fel Al, majd lelépett a zebrára.
Egy kamion zúgott el az orra előtt, kis híja volt, hogy nem ütötte el.
-Úristen! Basszus, jól vagy Al?-kiáltottam fel.
-Ez...a gyilkos kamion volt-jelentette ki színpadiasan.
Ezen annyira elkezdtünk nevetni, hogy a végén egymásba kapaszkodva törölgettük a könnyeinket. Ugyanis egyszer megjósoltam Al jövőjét, miszerint egy balesetben fog meghalni, még hozzá egy kamion üti majd el.
Ahogy kinevettük magunkat, beszálltunk a taxiba és elhajtottunk a fiúk házához.
-Sziasztok!-köszöntek a srácok, ahogy beléptünk a nappaliba.
Zayn azonnal rácuppant Al szájára. Én lepacsiztam Harryvel, majd levágódtam az kanapéra Lou mellé.
-Szia!-csókolt meg.
Ideges volt. Éreztem, de nem értettem. Lou mostanában olyan...feszült.
-Úristen mennyit vásároltatok!-nyögött fel Liam, mikor meglátta a szatyrokat.
-Hogy lehet ennyi pénzt ruhára költeni?-csóválta Niall is a fejét.
Allal csak felnevettünk. Hát igen. Ezt a kérdést férfi aggyal nem lehet megválaszolni.
*
-Harry!-támasztottam a fejem a combjára a hintaágyon fekve.
-Gee! Mi az?-borzolta össze a hajam.
-Mi baja van Lou-nak?
Habozott. Tehát tudja...
-Ezt beszéld meg vele, jó?-simította meg a homlokomat.
Szeme gondterhelten csillogott, ami megijesztett. Ekkora a baj?
-Ki kivel beszél?-lépett ki Lou az erkélyre.
-Én veled!-ültem fel.
Harryre néztem, aki tapintatosan visszament a házba.
-Szóval mi a baj?-nézett rám Louis.
-Ezt inkább én kérdezhetném.
-Nekem nincs semmi bajom-nevetett fel idegesen, majd végigsimította az arcomat.
-Ne nézz már hülyének! A barátnőd vagyok, nem?-fakadtam ki.
A tekintete szomorú volt, mire szorosan magamhoz öleltem. A szíve őrülten dobolt.
-Légy hozzám őszinte, kérlek!-suttogtam a fejem a mellkasának döntve.
-Sajnálom. Szeretlek, érted? De...-harapta el a mondatot és mélyen a szemembe nézett.
-De?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Választás elé állított Mike. Vagyis...
-Vagyis?-mondtam türelmetlenül.
-Van két lehetőségem....
-Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled!-fakadtam ki.
-Szóval Mike azt mondta, hogy...vagy szakítok veled, vagy búcsút mondhatok a One Directionnak-nyögte ki végül.
Elakadt a lélegzetem. Ez volt a lehető legváratlanabb dolog...
-És te?-leheltem a szavakat.
Kifújta a levegőt. Ugye nem...?
-Lou!-csúszott a hangom egy jó pár oktávval magasabbra.
-Értsd meg a helyzetemet!-fogta meg a csuklómat, de én kitéptem azt kezei közül.
-Tehát szakítassz velem?-kiáltottam fel kétségbeesve.
-Tényleg, annyira sajnálom, én csak...-könyörgött.
Megint a kezem után nyúlt, de én ellöktem magamtól és visszarohantam a házba.
-Gee!-hallottam Harry hangját.
-Gee!-kiabált Lou is.
-Hogy tehetted ezt vele, te idióta?-ordította Harry.
-Én nem...-kezdte Lou.
-Miért van az, hogy mindig miattad sír? Miért nem bírod megbecsülni, hogy egy ilyen lány egyáltalán szóba áll veled?-hallottam, hogy meglöki Lou-t.
Kirohantam az ajtón és leroskadtam a fal tövébe. Bentről még egy ideig hallottam a tompa kiabálásokat, majd egy kéz érintését éreztem a vállamon.

Ominous signs

Két nap telt el azóta a bizonyos bulizzuk-szét-az-agyunkat este óta, de a twitteremen másodpercenként jönnek a szidalmazó és vádoló üzenetek. A többiek vígasztalnak, hogy minden csoda 3 napig tart, de kezd már nagyon elegem lenni belőle. Csak ezt nagyon ritkán mutatom ki, mert Lou így is magát okolja a történtek miatt.
-Na mi újság manó?-ült le mellém Harry.
-A menedzseretek mire jutott?-tettem fel a kérdést.
-Nem tudom-komorult el az arca. -Most próbálja csitítani a dolgokat plusz koncertekkel meg ilyesmikkel.
Egy picit hallgattunk, de olyan gondterhelt fejet vághattam, hogy Harry aggódva guggolt le elém.
-Mi a baj, manó?-seperte el az arcomba lógó tincseimet.
-Semmi-mondtam halkan.
Nem szólt semmit, csak mélyen a szemembe nézett. Olyan én-ismerlek-a-legjobban-ne-néz-már-hülyének pillantással.
-Ugye abbahagyják egyszer?-kérdeztem félénken.
-Nyugi, manóm-ölelt magához kedvesen. - Akarod, hogy kiírjak valamit twitterre?
-Hát nem tudom. Szerintem nem sok eredménye lenne. De azért köszi-mosolyogtam rá egy kicsit vidámabban.
-És mi van Leena-val?-kérdeztem később, mikor már az erkélyen üldögéltünk egy-egy forró citromos tea társaságában.
Azt vártam volna, hogy szélesen elmosolyodik, majd vidáman elkezd mesélni valami aranyos sztorit. De ehelyett az arca szomorúvá vált és nem nézett a szemembe, csak mélyen hallgatott.
-Harry, minden rendben?-raktam le a teámat a fonott asztalkára, majd melléültem.
Továbbra is némaságba burkolózott. Arcát kezeibe temette.
-Birkám...-nyúltam óvatosan a kezeihez és finoman elvettem az arcától.
-Annyira rossz. Annyira távol van. És én...én komolyan beleőrülök a hiányába-mondta lassan, akadozva.
Szorosan megöleltem. Ilyenkor annyira feleslegesek a szavak. Csak üres, tétova jelei egy bizonytalan dolognak. De egy ölelés kifejezheti azt, hogy én ott vagyok neki. Egy váll, amin mindig kisírhatja magát. Egy barát, aki mindig mellette áll.
-Köszönöm, hogy vagy nekem-mondta egy félénk kisfiús mosollyal az arcán.
-Mercy, hogy vagy nekem-énekeltem nevetve, majd finoman beleboxoltam a vállába.
Végre ő is elnevette magát.
-Erről jut eszembe! Van csoki?-vigyorogtam.
-Csokiiii!-üvöltött fel, majd felkapott a nyakába, és berohant velem a konyhába.
Felkutattuk az összes szekrényt és végül 6 tábla csokit sikerült becserkésznünk.
-Miért van az, hogy engem mindenki csak úgy random módon felkap a hátára vagy a nyakába?-mondtam, miközben 5 kocka csokit faltam be egyszerre.
-Mert olyan kicsi vagy. Szeretnénk, hogy láss is valamit a világból. Hisz alig vagy kinn a földből-mondta teli szájjal Harry.
-Ajj már! 153 cm az igenis sok!-tiltakoztam.
-Ne hagyd magad szerelmem!-jött be vidáman a konyhába Lou.
-Lou te sem vagy túl magas!-vigyorgott Harry.
Louis csak rám nézett, majd egyszerre ugrottunk Harrynek és ott csikiztük, ütöttük, ahol csak értük. 10 perc után aztán megkegyelneztünk neki és a csokival a kezünkben leültünk a nappaliban.
Harry méltóságteljesen utánunk jött, majd röhögéstől fulldokolva kinyögte, hogy:
-Kicsi a bors, de erős!
4 tábla csokit vágtunk hozzá.
*
-Koncert este!-jelentette ki Niall.
-Szuper, akkor ma is egyedül kell töltenem az egész estét-nyavalyogtam.
-Vagy jöhetnél velünk-vetette fel Liam.-Alexandra is jön, ugye Zayn?
A fiú csak bólintott egyet.
-Oké-egyeztem bele.
Felszaladtam Lou szobájába átöltözni. A ruháimat elhoztuk a szüleim házából a sulis cuccaim társaságában egy olyan alkalommal, amikor biztosan tudtam, hogy nincs senki a házban.
Végül egy halálfejes póló, egy szürke csőnadrág és egy fekete Converse mellett döntöttem. A hajamat kiegyenesítettem és feltettem egy laza sminket, majd leszökdeltem a nappaliba.
-Gyors voltál-állapította meg Lou, miközben már a kisbusz felé mentünk kéz a kézben.
-Fel vagy készülve, manó?-kérdezte Harry, miután beültünk a járműbe.
-A rajongókra?-kérdeztem összeszorult torokkal.
-Megvédünk, ne félj!-szólt hátra Niall.
Ezen elmosolyodtam, de hamar eltünt a vidámság az arcomról, ahogy megláttam a sikítozó tömeget az aréna előtt.
Lou biztatón megszorította a kezemet, majd a biztonsági őr mögött elkezdtünk bearaszolni az épületbe. Harry és Lou közrefogtak, de még így is hallottam az engem szapuló ordításokat.
-Jól vagy?-nézett rám Harry már az épület védelmező falai között.
-Persze, nem érdekel-küldtem felé egy mosolyt.
Tudta, hogy hazudok. Teljesen biztos volt benne, de nem tette szóvá.
A fiúk bementek az öltözőbe, én és Al pedig leültünk egy kanapéra.
-Az utóbbi időben alig beszéltünk-jegyeztem meg szomorúan.-Tudom, hogy ott van neked Zayn, nekem meg Louis, de...nagyon hiányzol, te csaj!
-Te is nekem!-ölelt magához szomorúan.
-Holnap nem csinálunk valamit? Csak mi ketten?-kérdezte.
-Benne vagyok! Tartsunk egy LBM délutánt!-mosolyodtam el szélesen.
A fiúk kijöttek teljes show szerelésben.
-Sok sikert!-nyomtam egy puszit mindegyikőjüknek az arcára (Lou persze nem csak ennyit kapott).
-Na cuppanjatok le egymásról galambocskáim!-szólalt meg Harry.
-Szeretlek, ezt ne felejtsd el jó?-nézett a szemembe.
Nem értettem, hogy mire céloz. Hogy felejteném el?
-Én is szeretlek, de ezt tudod-nevettem rá.
Az arca komoly maradt. Én pedig nem értettem, hogy mi történik.
Elgondolkozva néztem távolodó alakja után. Nem is sejtettem, hogy pár nap alatt felfordul az egész életem. Az a vékony kártyavár életem, ami napról napra közelített az összeomláshoz. Nem is gondoltam, hogy mennyire közel vagyok ahhoz, hogy minden összedőljön körülöttem.

Vélemények :(

édesdrágaolvasóim ♥
Egy jó és egy rossz hírrel, illetve egy újítással jöttem és nem, nem egy új résszel. Először is mielőtt belevágnék a dolgokba szeretném leszögezni, hogy nagyon-nagyon fontosak vagytok nekem és egytől egyig mindegyikőtöket imádom! ^^
De akkor jöjjön a feketeleves is... Gondolom nektek is feltűnt, hogy szokatlanul nagy a kiesés most a részek között. Eddig mindig úgy gondoltam, hogy ha jön egy komi, akkor már röpül is fel az új. De az utolsó két fejezethez egyetlen egy komi sem érkezett. Tudom, tudom, nincs sok időtök, megértem! De mivel nekem nagyon nagy szükségem lenne a visszajelzésekre, ezért úgy döntöttem, hogy bevezetek három új gombot,amiket a fejezetek alatt találhattok. Nektek egy gombnyomás, nekem egy visszajelzés. Egy kérésem lenne, hogy amennyiben nem a :) vagy a :/ gombot nyomjátok, hanem a :(,akkor egy pár szóval meg tudnátok indokolni,hogy miért gondoljátok ezt?
De akkor a jó hírek! :) Van két új olvasóm,akiket nagy szeretettel köszöntök :)
P.S.: Ha ezt a bejegyzést elolvastad, akkor nyomj egy gombot! köszi :)
P.S.: amennyiben minimum 3 visszajelzésem lesz ehhez a bejegyzéshez,akkor holnap jön KETTŐ új rész :)
Bori xoxo

What the hell happened?!

Hát boldog szülinapot az én tündérbogyómnaaaaaaak ♥ 18 éves lett a drága leendő férjem :)) #HappyBDay

Ennek örömére: ÚJ RÉSZ :D

A fejem zsongott. Nem csak egyszerűen fájt, hanem mintha az agyam két fele annyira utálná egymást, hogy a lehető legmesszebb szeretnének a másiktól kerülni. Röviden: hasogatott a fejem, mint az állat. De mitől is? Az este egy picit zavaros…

A szememet a nagy gondolkodás közben sem bírtam kinyitni. Akkor hagyatkozzunk a többi érzékszervünkre. Beleszimatoltam a levegőbe és valami nagyon fincsi illat csapta meg az orromat. Azt hiszem… Louis-illat. Akkor nézzük, hogy hallok-e valamit. Valaki mintha beszélne. De olyan tompán, nem is értem, hogy mit mond. Ki kellene nyitnom a szemem. Ez rossz lesz.

A fény elvakított, de pár másodperc múlva hozzászoktam. Ahogy körbenéztem egyetlen gondolatom volt: MI A FRANC TÖRTÉNT??

Louis szobájában feküdtem, Louis ágyában. De Louis sehol sem volt. Atyaég…Mi történt tegnap este? Az egész egy nagyon nagy fekete folt. Konkrétan minden kiesett.

Lassan, minden mozdulatomra vigyázva kimásztam az ágyból. Rá akartam állni a bal lábamra, de ahogy ráhelyeztem a súlyomat fájdalmasan felszisszentem.

-          Mi a fene…?- motyogtam, miközben a szemembe könny szökött a fájdalomtól.

Elbicegtem az ajtóig. A nappaliban óriási káosz uralkodott. A tegnapi buli maradéka között Louis és Harry ordítoztak egy férfivel, míg Liam, Niall, Zayn megszeppenve ültek.

-        Hogy képzeltétek ezt? Ha? Hogy? Nem igaz, hogy ennyire felelőtlenek vagytok!-ordította a férfi észre sem véve engem.- Ki ez a lány? Louis, ki a franc ez, aki képes tönkretenni a karrieredet?

Megszeppenve álltam az ajtóban. Louis és Harry rám nézett, mire az eddig háttal álló férfi is felém fordult.

-        Á! Hát itt van a mi új életfelforgatónk! Ülj le közénk!- mondta egy ideges-mérges tetetett mosollyal.

Leültem Niall mellé, de nem értettem semmit. Rólam beszéltek. Én tenném tönkre Louis karrierjét? Hogyan?

-        Louis, ki ez a lány?- nézett villámló szemekkel a férfi. Ki lehet?

-        A barátnőm, Mike- szűrta a foga között idegesen.

-        A barátnőd. A barátnőd. Hát ez csodálatos. Csodálatos. Tényleg. Fan-tasz-ti-kus- ült le a homlokát törölgetve. – Csak egy baj van.

-         Mi?- kérdezte Lou.

-        Hogy Ő nem lehet a TE barátnőd! Neked egy modellel, egy vidám popénekessel kéne összejönnöd. Lendítene a karriereteken és a rajongók is oda meg vissza lennének a ragyogó mosolyától. Imádnák. De ezt?- mutatott rám.

Leesett az állam. A szemembe mondja, hogy EZ. Ez a pasi nem tudja, hogy kivel áll szemben.

Harry és Louis egyszerre kezdtek ordibálni, hogy: Mit képzelsz magadról?, Nem is ismered! és társaikat.

-        Meg próbálom elintézni a dolgokat. Legalábbis csillapítom a kedélyeket. De addig nem nyilatkoztok, még csak twitteren sem jelzitek, hogy éltek. Értve?- állt fel Mike, majd a választ meg sem várva kiment.

      Csendben ültem. Mi történt tegnap? Totálisan össze voltam zavarodva. Katasztrófa.

-        Ez…mi volt?- kérdeztem vékony hangon.

-        Sajnálom- ölelt magához Louis.- A menedzserünk, Mike.

-        De miről beszélt?- faggattam.

-       A tegnapi buli TÚL jól sikerült….- jegyezte meg keserűen Harry.

-       Mi történt?- tettem fel a kérdést, amit feszélyezett csend követett.

       Senki nem szólalt, csak bűnbánóan meredtek a semmibe. Ajjaj…

-        Mutatok egy videót!- nyomott a kezembe egy laptopot Harry.

      Ú-RIS-TEN. A videó mindössze 3 perces volt és elég rossz minőségű, de az pontosan lejött belőle, hogy a tegnapi bulin mindenki elég sokat ivott. Durván sokat. Elég…féktelenek voltunk. Harry és Louis smároltak, majd én egy hangos: CUPPANJ LE A PASIMRÓL! ordítással Lou hátára ugrottam, aki elesett és én meg rá. Zayn és Niall totál piásan énekeltek valami számot, míg Liam póló nélkül dülöngélt össze-vissza, a mellkasán egy: I LUV PIAA! felirat volt.

      És a videó a neten volt. A rajongók másodpercenként írták a felháborodott komikat. De nem azon akadtak ki, hogy a kedvenceik (és leendő férjeik) totál részegen miket művelnek, hanem, hogy Louis-nak milyen felháborító barátnője van. És a régi becenevem mellé (Kick Flip Bitch) egy újat is kaptam: Party Bitch. Fantasztikus…

-        Úgy látom a tegnap este…jó volt- jelentettem ki feszengve.

-        Sajnálom- suttogta Lou, miközben az ölébe húzott.

-        Mit? Hát nem ÉN veszélyeztetem a karrieredet?

-        Hogy a rajongóink ahelyett, hogy kiakadnának azon, hogy mi mekkora parasztok vagyunk, neked találnak ki új neveket.

      Olyan bánatos fejet vágott, hogy gondolkodás nélkül megcsókoltam. Hát igen, Lou csókja minden gondra gyógyír.

-        Viszont Birkám!- fordultam Harry felé.- Én nyertem!

-        Nem nyertél, mert nem emlékszel, hogy józan voltam-e vagy sem. És Birka?- nézett rám játszott-sértetten legjobb barátom.

-        De a videó bebizonyítja, hogy nagyon is NEM voltál józan!- vigyorogtam. -És egyébként is! Smárolsz a pasimmal? Nem azért jó, ha fiú a legjobb barátod, mert így tuti, hogy nem szedi el tőled a pasidat?

-        Drágám te csak az álca vagy! Sajnálom, hogy ezt tőlem kell megtudnod, de Louis és én egy párt alkotunk!- mondta komoly arccal Harry, de a végét elröhögte.

     Nevetve dőltem Louis mellkasára. Ott nekem a legjobb.

-        Te a fejem az elképesztően hasogat- morogtam. - Harry, hozz nekem egy pohár vizet meg egy fájdalomcsillapítót!

-        Talán légy szíves vagy kérlek szépen!- mondta felháborodottan.

-        Ma te szolgálsz ki!- közöltem vigyorogva.

     Morogva felállt és odahozta nekem a gyógyszert. Végre.

-        Mit csinálunk ma?- kérdeztem.

-         Próbálunk kijózanodni. És alszunk- dőlt hátra a kanapén Liam.

     Abban a pillanatban ahogy hátradőlt el is aludt.

-         Na szép! Mínusz egy ember!

-         Édesem, attól, hogy te még aludtál, mi nem annyira!- mondta Lou csukott szemmel.

-         Kényelmes az ágyad- vigyorogtam, mire egy perverz grimasz jelent mega pofiján.

-         Aludnék!- szólt közbe Harry.

-          Harry! Éhes vagyok! Csinálj nekem palacsintát!- mosolyogtam rá tündérien.

      Mérgesen kinyitotta a szemét és küldött felém pár villámló pillantást

      A nap további részében Harry kiszolgált engem, de aztán délután hagytam aludni. Mindannyian fáradtak voltak, így a délutánt twitterezéssel és facebookozással töltöttem.