We're okay

Uncsi, rövid és későn jött...Megérdemelnék egy nagy adag szidást :/ 
2 hónap telt el. 2 hosszú hónap, ami biztos, hogy nem kerül be a Top5 kedvenc időszakaim listába. De talán a Top100-ba se.
Hogy miért? Mert egy napom úgy nézett ki, hogy suli, dumálás Alexandrával, délután Harryvel lógtam meg Liammel és Niallal is sokat baromkodtam. Zaynnel nem kerültünk igazán közeli kapcsolatba. Louis-val meg aztán még annyira se...Lou-val már nem kerüljük egymást konkrétan, de nem szólunk egymáshoz és szívatni se szívatjuk egymást. Azt tudom mondani, hogy talán már nem vagyok rá olyan dühös, mint a szilvesztert követő napokban voltam. Őt is megviselte az eset, hetekig szótlan volt. De aztán (mivel a bűntudatom olyan mértéket öltött, hogy nem bírtam) Harryvel kibékültek és ő is részt vett a baromkodásokban. Vagyis hülyült mindenkivel kivéve velem.
2 hónap alatt semmi nem változott csak talán az, mint ahogy azt már említettem, hogy csökkent a dühöm. Igazából nem is voltam már mérges csak nem akartam, hogy még egyszer megbántson. A szilveszteri bőven elég volt.
Talán így történhetett az, hogy a bizonyos eset után pontosan két hónappal március 1-én egy kicsit lazultak a dolgok. Eddig sem mondanám, hogy kínos csend uralkodott a szobában, ha mindketten ott tartózkodtunk, mert a fiúk tudták, hogy érint minket ez az egész dolog, így mindent megtettek azért, hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe. Magyarul mindig beszélt valaki, nem ritkán a legnagyobb hülyeségeket.
Aztán 2 hónap után minden úgy alakult, hogy egy kicsit jobb legyen a helyzet. Ugyanis végre beszéltem Lou-val.
Leena és Zita másnapi érkezése volt a fő téma a fiúkkal. Este 9-kor aztán mindenki elment aludni, mert a két szöszi kora reggel jön és ki akartuk pihenni magunkat. Én az elmúlt időszakban számtalanszor aludtam náluk (Harry szobájában), mert az otthoni helyzet egyre rosszabbá vált. Konkrétan csak végszükségben beszéltem a szüleimmel.
-Jó éjt, manó-mondta Harry, majd szinte abban a pillanatban el is aludt.
Én viszont sokáig forgolódtam. Végül csendben felálltam, lenyúltam Harry egyik pulcsiját és kimentem az erkélyre. Körülbelül 5 perce ültem kinn, mikor nyílt az ajtó és Lou lépett ki a házból. Először észre sem vett, én viszont annál inkább őt. Vagyis azt, hogy már MEGINT nincs rajta póló. Akármilyen giccsesen is hangzik, holdfénynél még kockásabb volt a hasa és...maradjunk annyiban, hogy elég guszta volt. Aztán észrevett.
-Öhm...bocs, nem láttalak-szólalt meg csendesen.
-Nem baj. Figyelj, beszélhetnénk?-nyögtem ki nagy nehezen, mert még mindig a...megjelenése hatása alatt voltam.
-Ha nem pofozol meg, akkor igen-küldött felém egy halvány mosolyt.
Letelepedett mellém, de legnagyobb szomorúságomra a kezében tartott, eddig észre sem vett pólóját felvette. Vajon póló nélkül alszik? GEE!
-Nem tervezem. Figyelj, én...szóval nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de nekem hiányoznak a szivatásaink. 
-Nem én mondtam, hogy hagyjuk abba. Te pofoztál meg, én meg úgy gondoltam jobb, ha hagylak-nézett rám meglepetten Lou.
Hát én is meg voltam lepődve. Nem a válaszán, hanem hogy ezt miért most beszéljük meg? Ennyi idő kellett volna, hogy elfelejtsem mennyire megbántott?
-Mert megcsókoltál, aztán meg ott hagytál és...-kezdtem el sorolni a bűneit.
-Jó, oké, jogos volt az a pofon. De az előző kérdésedre visszatérve. Nekem nagyon hiányoznak a hülyüléseink. Az azért vicces volt, amikor már pizzával dobáltuk egymást-mosolyodott el.
Halkan felnevettem. Hisz annyira hiányzott!
-Azért a jakuzzi is nagy volt-nosztalgiáztam én is.
Nevettünk egy kicsit, majd kérdőn felém fordult. Mit is akartam? Csak ne így nézne, komolyan mindjárt...GEE!!
-Arra gondoltam,hogy elfelejthetnénk a dolgokat. És lehetnénk megint azok a Gee és Louis, akik a nap 24 órájában szívatták egymást. Ha benne vagy-tettem hozzá gyorsan a végén, mert nem akartam túl akaratosnak tűnni.
Szélesen elmosolyodott.
-Abszolút. Akkor fátylat a múltra?
Bólintottam. Nagyon hiányzott már. Nem tudom, hogy pontosan mit érzek iránta, mert elég összetett a dolog. De mindenesetre, amíg kitalálom, hogy mit is akarok, addig a legjobb szivatótársam lesz.
Legalább 1 óráig ültünk kint, majd rájöttünk, hogy holnap 6-kor érkeznek Zitáék, ergó nekünk 4 körül kell kelnünk.
Elbúcsúztam Louis-tól, de se puszit, se ölelést nem adtunk, mert mindketten tudtuk, hogy jobb ha nem tépjük fel a sebeket.
*
-Ébresztő, minimanó-motyogott a fülembe Harry.
Álmosan felnevettem, majd kikászálódtam a takaró alól. Kitámolyogtam a konyhába, ahol már álmosan lapátolták be a többiek a reggelit.
- 'reggelt-ásítottam nagyot és majdnem belefejeltem a műzlistálamba.
-Jó a hajad-kacsintott Lou.
-A tiéd jobb? Akkor meg?
-Jól megbeszélted magaddal-mosolygott álmosan.
A többiek szájtátva néztek minket. Komolyan, Niallnek még a tej is kifolyt a szájából.
-Ti...kibékültetek?-nyögte ki végül Harry.
Vigyorogva bólintottunk. A reggelit gyorsan befejeztem, majd beálltam a tükör elé, hogy ki találjam mit kezdjek a hajammal.
-Liam kölcsönadod a hajegyenesítődet?
Ömm...szegény fiú, mindennap elkunyerálom a vasalóját. De hát ő ugyse hasznája. 
A fiúk már az ajtóban toporogtak, mikor én még tök nyugodtan, sminkeltem, felöltöztem meg hajatcsináltam. Ez van, lány vagyok.