Happiness

Jujj... ne bántsatok, hogy ennyit kellett várni a részre, de elég sok dolgom volt :// Bocsánat, tényleg!

A másik dolog, hogy látom új olvasóim vannak, aminek nagyon-nagyon örülök, ahogy ezt már az előző résznél komiban is leírtam.

Szóval mindenkit köszöntök, mindenkit imádok, olvassatok, kommizatok én meg befejezem a dumát! :)

Egy másodpercig sem gondolkodtam, nem mérlegeltem semmit, mert mint ahogy azt már sokszor máskor tapasztaltam, Louis közelében kikapcsolt az agyam. És most nagyon közel voltam hozzá.
Szóval mielőtt bármit is eldönthettem vagy végiggondolhattam volna, Louis határozott. És abban a pillanatban én is. Egyszerre mozdítottuk a fejünket, hogy azt a lehetetlenül kicsi távolságot is eltüntessük közülünk. Nem tudom mennyi idő telt el, mert az időérzékem totálisan cserben hagyott. Lehet, hogy 5 perc, lehet, hogy fél óra. És az volt a legjobb, hogy egyáltalán nem érdekelt.
Hirtelen elhúzódtam Lou-tól. Annyira nem tudtam, hogy jó döntés-e ezt az egészet elkezdeni. Már egyszer megbántott, de...miért nem bírom abbahagyni a gondolkodást? Miért nem élvezem a pillanatot és gondolok úgy a jövőre, hogy lesz, ami lesz? Mert nem ilyen típus vagyok.
Lou engem nézett, míg én magamban örlődtem. 
-Én...-kezdtem, de el is hallgattam, mert fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.
-Szeretlek-mondta hirtelen egy halvány, de komoly mosollyal az arcán.
Egy szó. Egyetlen apró szó. Mindössze 8 betű. De nekem egy megoldás. Eddig csak a különböző problémákon gondolkodtam, amit ez a kapcsolat felvethet. De mi lenne, ha nem lennének problémák? Mi lenne, ha happyend lenne?
-Én is, te idióta-bújtam hozzá vigyorogva.
Mosolyogva lehúzott maga mellé, én a mellkasára döntöttem a fejem és szótlanul, mosolyogva feküdtünk. Már megint nem tudom, hogy meddig. Ejj, ez az időérzék...
-Szerinted nem hiányolnak minket?-kérdeztem halkan.
-Szerintem már kitalálták, hogy mi a szitu-nézett rám vigyorogva.
-És mikor kezdenek minket keresni vajon?
-Fogalmam sincs. Addig is kiélvezem, hogy össze vagyok zárva veled -a képén egy széles mosoly terült el.
Egy ideig csend volt, majd megint megszólaltam.
-És mit fognak szólni hozzá? Mármint hozzánk?
-Hogy tudsz te ennyit beszélni? Meg gondolkodni...Amúgy szerintem örülni fognak, hogy abbahagyjuk a szivatást.
-Ne már! Az olyan vicces volt...-szomorodtam el.
-Megengedem, hogy szivass néha, oké?-nyomott egy puszit a számra.
-Oké-mosolyodtam el.
Kint hangos léptek hallatszottak, meg beszédfoszlányok.
-Harry, ha megint rájuk nyitsz idő előtt, akkor valaki biztos, hogy meggyilkol-hallatszott Niall hangja nem messze az ajtótól.
-Volt egy órájuk, te szőke, engem meg megöl a kíváncsiság. Meg a többieket is.
Louis-ra néztem. Ő épp az ajtót bámulta, ami két másodperc múlva ki is nyílt.
-Jól van galambocskáim, mostmár gyertek-vigyorgott Harry.
-Most nem szeretlek Harry-morogtam dühösen, miközben Louis felhúzott a földről.
A sötét kabinból kimenve bántotta a szememet a fény, de akaratlanul is elvigyorodtam, ahogy megláttam Louis össze-vissza álló haját.
- A tiéd rosszabb-nevetett kárörvendően.
Megálltam az egyik kabin ajtajánál és az üvegben megnéztem a hajam. Katasztrófa volt. Vadul rendezgetni kezdtem, mikor Lou hátulról átölelt.
-De nekem így is tetszel!-motyogta a fülembe.
-Szóval így is tetszek?-fordultam meg.
Elmosolyodott, én pedig már épp meg akartam csókolni, mikor...
-Khmm...-köhintett egyet Harry.
Niall a háttérben röhögött, míg mi gonosz pillantásokat vetettünk felé. Végül aztán Lou megfogta a kezemet és elindultunk a többiekhez. 
-Végre, köszönöm!-kiáltott fel Liam, mikor meglátott minket.
Mikor mindenki kérdőn ránézett, ő egy tipikus nem-igaz-hogy-nem-értitek hangsúllyal válaszolt.
-Nem kell tovább hallgatnunk azt, ahogy egymást cukkolják.
-Ahogy én őket ismerem nem fogják abbahagyni a másik szivatását. Vaaagy...együttes erővel fognak valakit szivatni. Annak pedig előre is részvétem-mondta Harry.
-Látom, szereztetek száraz cuccokat-jegyeztem meg, ahogy végignéztem a társaságon.
-Miután rátok már nem számíthattunk-mondta Niall gúnyosan.
-Fontosabb dolgunk volt, haver-kacsintott rá Lou.
-Szóval ha szereztetek ruhát, akkor nekem is adtok egy pulcsit?-kérdeztem.
-Majd én leszek a pulcsid-húzott az ölébe Lou.
Erre mindenki elkezdett húzni én meg nyelveskedve végignéztem rajtuk.
-A barátnőd meglehetősen gyerekes haver-jegyezte meg Niall.
-Nekem legalább van. Tényleg te mikor szándékozod bemutatni azt a titokzatos csajt, aki tegnap keresett?-kérdezte gonoszan Lou.
Szegény Niall tök vörös lett, de ő kezdte a cukkolást, vállalja is a következményt.
-Milyen csaj haver?-kezdte el Harry és Liam is faggatni.
-Semmilyen-vágta rá gyorsan.
-És mikor mutatod be?
-Majd-szólta el magát.
Erre mindenki felrögött. 
Boldog voltam. A mai napért megérte az a két hónap várakozás. Mert talán nem így lett volna, ha akkor máshogy döntök. Mindenki Niall szivatásával volt elfoglalva, kivéve Harry. Mikor észre vette, hogy őt nézem elmosolyodott és az ujjaiból szívet formált. Én boldogan visszamosolyogtam, és a beszélgetésre figyeltem.