Birthday Party 2.

Halihóó! :)) Jujj, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok az ajándékról! Nem egy szokásos dolog, de engem jellemez az biztos :D puszikálok mindenkit, komikázzatok xx

-Szóval. Tudom hogy az első ajándék valami giccses nyaklánc lenne egy szív alakú medállal és belegravírozva valami olyasmi, hogy Louis & Gee Forever. Vagy valami ilyesmi. De szerintem ismerlek annyira, hogy téged nem ez tenne boldoggá. Valami hasonlót akartam közölni egy egyedibb ajándékkal. Ahogy meglátod ne kezdj el nevetni, mert ha tudnád, hogy ezzel is mennyit szenvedtem, akkor felnéznél rám-mondta kínosan vigyorogva Louis.
-Nyugi, nem nevetek, csak mutasd már!-mondtam izgatottan és a háta mögé rejtett kezeit fürkésztem.
Lou pedig lassan előhúzta az ajándékot. Lehet, hogy nem tűnik romantikusnak, de nagyon is az volt. Az üzenete ugyanaz volt, mint egy nyálas nyakláncnak, de úgy volt közvetítve, hogy személyesen, csak Nekem szólt. Valahogy kifejezte azt, hogy Lou nem csak azért a barátom, mert elolvadok a mosolyától, hanem mert igazán ismer.
Na, de az ajándék. Emlékeztek arra a lila deszkáscipőmre, amivel Lou egyszer fel-alá rohangált? Ugyanolyan cipő volt, de az oldalára valaki fehér festékkel feliratokat és képeket festett. A jobblábas cipő külső oldalán egy Forever felirat díszelgett egy nadrágos, valószínűleg fiú répa rajzával, a párján pedig egy 'n' after... és egy szoknyás lány répa képe volt. Ez egész cipőt festéknyomok borították, valószínűleg véletlenül.
-Wí-ugrottam a nyakába, mert Lou is egy jó másfél fejjel magasabb nálam.
Mosolyogva eltolt egy kicsit magától és megcsókolt.
-Vissza kéne mennünk- motyogta Lou.
-Nemár.
-De felveszem a cipőm!-ugrabugráltam el a hintaágyig.
Felkaptam a cipőt, majd Lou átkarolta a derekamat és visszamentünk a házba.
A hangulat meglehetősen...felszabadult volt. Szokás szerint a Liam-Zita-Leena hármashoz kapcsolódtam, akik nem szokták leinni magukat a sárga földig.
-Ha tudnád, hogy Louis meddig dolgozott azzal a nyomorult pár cipővel-vigyorgott Liam.
-El tudom képzelni. A kis művészlélek...-nevettem fel.- De nagyon tetszik!
Az este további részében dumáltunk, röhögtünk, de az est csúcspontja az volt mikor Harry már olyan részeg volt, hogy az asztalon énekelte Lady Gaga-Bad Romance-ét és egy meglehetősen sajátos koreográfiát adott elő hozzá, ami főleg seggrázásból és hajdobálásból állt. Az volt az a pillanat, mikor rájöttem, hogy Leena mennyire szereti ezt az idiótát és hogy mennyire lehetetlen bármivel is elrontani a kedvét. Egyszerűen odasétált hozzá, kinyújtotta a kezét, mire Harry szomorúan belehelyezte a mikrofonként használt, nem meglepő módon már üres sörösüveget, és leült Leena mellé a kanapéra. Abban a pillanatban be is aludt, de olyan édesek voltak a szöszivel, ahogy Harry Leena ölébe hajtott fejjel aludt, a lány pedig a haját simogatta.
Aztán 4 körül elmentek a vendégek mi pedig úgy ahogy voltunk, elaludtunk.
*
Lou vállán ébredtem pár órával később. Majdnem felnevettem a társaságon, de nem akartam őket felébreszteni, ezért visszafogtam magamat. Liam, Leena, Zita meg én és Louis viszonylag normális pózban aludtunk, de a többiekről ez nagyon nem volt elmondható. Harry tátott szájjal, félig lelógó testtel feküdt a kanapén. Zayn a földön feküdt póló nélkül, lába a kanapén, kezében félig kiürült sörösüveg. Al hason feküdt, haja szétterítve a földön. Niall pedig összegömbölyödve aludt, és egy vodkásüveget maciként szorított magához.
Csendben felálltam és kimentem az erkélyre.
Vajon miért nem szerettem eddig a szülinapjaimat? És az ajándékozással mi bajom volt? Akárhogy gondolkodok, töröm a fejem, csak egy lehetséges, ám annál szomorúbb válasz jut az eszembe. A családom. A családom, ami eddig nem is tűnt annyira vészesnek. Tudtam, hogy nem tökéletes. De azt hittem, hogy egy kamaszkori lázadás miatt tűnik ilyen szörnyűnek. De ha visszatekintek a gyerekkoromra, nem látok boldog emlékeket. Pedig nem voltam én mindig punk. Deszkás. Lázadó. Volt idő, amikor rózsaszín ruhácskában, loknis hajjal hagytam, hogy fogadásokra cipeljenek. Hagytam. Csak aztán meguntam.
-'reggelt! Nincs egy fájdalomcsillapítód?- jött ki az arcát dörzsölgetve Harry.
-Ne ittál volna annyit.
-De oooolyan jó buli volt! Mármint, ugye?-kérdezte zavart tekintettel. -Na, ez az! Leiszod magad, Lady Gagára rázod a segged és másnap semmire nem emlékszel. Egyszer ki kéne próbálnod, hogy milyen egy buli, ha józan, hangsúlyosom JÓ-ZAN vagy- magyaráztam neki.
-Lady Gaga, mi?- vigyorodott el.
Csak fáradtan legyintettem.
-Jó oké. Megígerem, hogy a következő bulin józan maradok.
-Ígéret szép szó, megtartják úgy jó.
-Fogadjunk, ha nem hiszed el!
-Fogadjunk!-csillant fel a szemem.
-Miben?-tanakodott.
Mi legyen a tét? Ez nehéz döntés...
-Mondjuuuuk... egy nap, amikor minden kívánságát teljesítenie kell a másiknak?-vetettem fel.
Harry bólintott, majd komolykodva kezet ráztunk.

-A fejem még mindig piszkosul fáj...-dünnyögte.
Nevetve összeborzoltam a haját, majd visszamentünk a házba.