Birthday Party 1.

Komolyan szét vet a boldogság, kicsi szíveim!!! Elég stresszes időszakon megyek most keresztül és egy-egy kisebb kiborulás után olyan jó feljönni ide és látni, hogy komiztok (itt külön meg szeretném köszönni rebekaa-nak és Nórinak a biztató irományokat) és, hogy egyre több olvasóm van! ♥ Na olvassatok, aztán jelezzétek észrevételeiteket!
-Mit csinálunk ma?-kérdeztem a fiúkat, miközben kényelmesen elterpeszkedtem a kanapén.
-Fetrengünk és ööö...fetrengünk-mondta Harry miközben arrébb lökdösött, hogy ő is elférjen.
-Naaaa-kiáltottam fel, mikor megunva, hogy nem megyek arrébb egyszerűen felkapott és lerakott a földre.
-Másztál volna arrébb-röhögött.
-Mi vagyok én, csúszómászó?-háborodtam fel.
-Giliszta.
-Adok én neked gilisztát-mondtam miközben nemes egyszerűséggel lerántottam a földről.
-Na de komolyan! Mit terveztetek mára?-faggattam.
-Mitt'omén?-terelte a témát.
-Ajj, belőled semmit sem lehet kiszedni!
-'reggelt!-zuhant le álmosan a most éppen üres kanapéra Louis.
-Wí! Szia! Mi lesz ma?-ugrottam a nyakába.
-Semmi-terelte a témát ő is.
-Gyorsan átpártoltál hallod-mondta Harry nekem gúnyosan, miközben visszaült a kanapéra.
-Ő se mond el semmit-vágtam be a durcát karba tett kézzel.
-Mert semmi nem lesz ma-mondták egyszerre.
-Ajj, már...akkor nézünk mesét! Jujj Phineas és Ferb van!-visongtam, miközben bekapcsoltam a TV-t.
-Lou, hány éves a barátnőd?-kérdezte Harry.
- Agyilag 5-mondta, mire belekönyököltem az oldalába.-De így szeretem!
-Azért!-nevettem fel.
*
- Szerintetek mi terveznek? Mert hogy valamit az tuti!-beszéltem suttogva Leenahoz és Zitához.
-Gee, te néha olyan sötét vagy! Alap, hogy buli lesz! Tudod, szülinap! Rémlik már?
-NEM!-pattantam fel a kanapéról. -Én nem megyek! 
-Te normális vagy?-nézett rám döbbenten a két szöszi.
-Utálom a szülinapokat és ha megajándékoznak! De a legjobban a meglepetés bulikat utálom!-suttogtam rémülten.
-Így már nem is lesz meglepi! Jó lesz Gee, ez összevont buli lesz, majd mi elvonjuk rólad a figyelmet!-kacsintott Zita.
-Akkor sem! És ti erről nem tudtok semmit!-álltam fel gyorsan.
-Sziasztok elmentem!-kiáltottam fel, majd gyorsan kiiszkoltam.
Gyerekkorom óta ki nem állhatom a meglepetés bulikat. Egyszerűen borzasztóak! Plusz... na igen. Van itt még valami. Egy apró pici probléma. Ez lenne az első alkalom, hogy Louis-val együtt mutatkozzunk társaságban. Eddig nem vertük nagydobra, hogy járunk, de én örülnék neki, ha ez így is maradna.
Este 7-ig tökéletesen sikerült megvalósítani a Gee-azért-sem-megy-a-meglepetés-bulira akciót.
Aztán negyed 8 körül kopogást hallottam az ajtón.
-Gyere!-szóltam ki az ajtón és leállítottam a zenét.
Lou lépett be a szobámba.
-Gondoltam megnézem a kis nyuszinkat-vigyorgott, miközben elterült mellettem az ágyamon.
Annyira ledöbbentem, hogy egy pillanatig, csak tátott szájjal bámultam rá. Ez...
-Nyuszi?-eszméltem fel végül.
-Egy félős nyuszi, aki menekül, ha meghallja azt a szót, hogy meglepetés.
-Zitáék elmondták?-szomorodtam el.
-Van néhány hatásos eszközünk-vigyorgott sejtelmesen.
-Harry...-motyogtam.
Leraktam a laptopomat az ölemből és kényelmesen elhelyezkedtem Lou mellett.
-Ugye nem akarsz elrángatni?-kérdeztem csendben.
-Ha nem akarsz nem kényszerítelek.
-Akkor jó bulizást nektek-mondtam egy halvány mosollyal.
Lou csak értetlenül nézett rám egy percig.
-Te komolyan azt hitted, hogy ha nem jössz a buliba, akkor én meg itt hagylak és megyek egyedül?-nézett rám hitetlenül.
-Akkor viszont megyek. Azt nem hagyom, hogy kihagyd. De! Nem adhat nekem senki ajándékot és nem köszönthet fel senki. Megegyeztünk?
-Meg-mosolyodott el szélesen.
Gyorsan átöltöztem (fekete miniszoknya, tornacipő, piros Punks Not Dead-es póló, bőrdzseki), majd bepattantunk Lou kocsijába.
Már éppen nyitotta volna ki az ajtót, mikor megfogtam a kezét és megállítottam.
-Most ki fog derülni, hogy a barátnőd vagyok?-néztem rá félénken.
-Én leszek ma a legbüszkébb ember, hogy mindenki láthatja, hogy csak az enyém vagy!-ölelt át szorosan.
Pulcsijába fúrtam az arcom és mélyen belélegeztem az illatát. Örültem, hogy ezt mondja, de a gyomrom még mindig görcsben állt.
Lou kinyitotta az ajtót és beléptünk a zenétől dübörgő házba. Tudta, hogy nem akarok nagy belépőt, ezért gyorsan áthúzott a tömegen és az egyik kanapénál üldögélő-álldogáló társasághoz vezetett.
-Boldog szülinapot!-ugrott a nyakamba egyszerre Al, Leena és Zita.
-Nektek is szöszik-mondtam.
Miután átestem még pár üdvözlésen mindenki beszélgetni kezdett.
Hirtelen egy poharat nyújtott felém valaki.
-Köszi Fürtös-mosolyogtam rá a fiúra.
-Mégis csak eljöttél, manó?
-Lou rávett.
Erre mindketten az említett fiúra néztünk, aki küldött felénk egy mosolyt (amitől én személy szerint elolvadtam), majd visszafordult Niallhez.
-De te nem a meglepetés meg az ünneplés miatt nem akartál jönni, igaz?-mondta.
Csak felsóhajtottam, mire egyszerre indultunk el az erkély felé.
A hintaágyon üldögélve vázoltam neki a helyzetet. Hogy félek, hogy a rajongók mit szólnak, meg hogy azt fogják mondani, hogy deszkás létemre rácsimpazkodok Lou-ra.
-A rajongóink nem szörnyetegek, és ha már látják, hogy Louis boldog melletted, akkor majd abbahagyják a vádaskodást. Csak addig kell kibírnod!-mosolygott rám bíztatóan.
-Ha te nem lennél...
-Összedőlne a világ. De...tudom, hogy azt kérted, hogy semmiféle ajándékot ne adjunk, de már megvettem-nyújtott felém egy dobozt.
Kibontottam és megláttam a világ egyik legjobb ajándékát. Egy pólót, amin egy vigyorgó manó állt deszkával a kezében.
-Vá, ez de aranyoooos! Köszönöm!-kezdtem el fojtogatni az ölelésemmel.
Lassan visszamentünk a többiekhez, akik miután megláttak, hogy Harry adott nekem ajándékot elkezdtek traktálni az övéikkel.
Zayntől, Nialltől és Liamtől egy új videójátékot kaptam, Altól, Leenától és Zitától pedig egy vadiúj Converse csukát (gyűjtöm őket), amit a legutóbbi vásárlásunkkor néztem ki.
Épp az új cipőmet csodáltam mikor valaki hátulról megölelt és puszit nyomott a nyakamra.
-Gyere ki az erkélyre, átadom az ajándékom -suttogta a fülembe, majd kézen fogott, és elindultunk az erkélyre.