-Mit csinálsz délután?-kérdeztem Alt, miközben hazafelé sétáltunk egy-egy kávéval a kezünkben.
-Hát...a fiúk hívtak, hogy nézzek át, nincs semmi dolguk most, csak lazulnak-mondta félénken, mint aki nem tudja, hogy túléli-e a reakciómat, ha meghallom, amit mond.
-Oké! Hát én asszem lemegyek a főtérre-néztem elgondolkodva a kavargó faleveleket. November van.
-Holnap lesz a karácsonyi vásár! Nincs kedved eljönni velem?
-De!-mosolyogtam felé, miközben a gyomrom összeszorult.
Karácsony...annyi emlék jön elő. Bieber-koncert, kórház, karácsonyi parti, szilveszteri buli...
Gyorsan átöltöztem. Novemberhez képest elég meleg van, így tornacipő, csőnaci (két oldalán nadrágtartó lóg le), póló és Jack Wills pulcsi mellett döntöttem.
A főtéren rengeteg ember volt. A holnap kezdődő karácsonyi vásárhoz már kirakták a bódékat, az óriási karácsonyfa feldíszítve állt a tér közepén és még a bokrokról is csillogó, égősorok lógtak le. Azért...egész szép ez a karácsonyi készülődés.
Aztán megláttam, akik miatt most itt vagyok. Nagy levegőt vettem és odasétáltam melléjuk.
-Sziasztok!-köszönten hangosan. A hangom egész magabiztosan csengett.
-Szia! Öhmm...baszki...Gee?-nézett rám leesett állal Chris.
Felállt a helyéről és elém sétált. Valószínűleg nőtt, már magasabb lehet, mint 2 méter.
-Gee! Úristen!-felkapott a földről és megpörgetett a levegőben.- Gee!
Felnevettem. És hónapok óta ez volt az első őszinte nevetésem. Végre boldog voltam. Nem teljesen, de boldog.
-Chris!-szorongattam meg alaposan, mire ő egy mozdulattal felhajított a nyakába.
-Hiányoztál, pacim!-nevettem a fülébe.
-Paci, mi? Ezt visszakapod Gee Norance!
Elkezdett velem fel-alá rohangálni a főtéren. Sikítozva kapaszkodtam bele, majd végül nevetve ledobott a földre.
-Na mizujs, Gee?-nézett rám kérdőn Chris.
-Semmi különös-mosolyogtam rá.
Ez van. Ha Harryvel lennék most, akkor őszintén beszélgetnénk, de Chrisszel egy pillanatra el tudom felejteni, hogy mi a baj, és képes vagyok a nevetésre. De melyik a jobb?
-Hazamegyek-álltam fel körülbelül két óra múlva.
-De hisz csak most jöttél!-nézett rám nagy szemekkel Chris.
-Nyugi, látjuk még egymást!-kacsintottam rá.
Gyorsan elköszöntem tőlük, majd elsétáltam Alhoz. Kiültem a tetőre és megcsináltam a házimat, majd lementem a konyhába, és úgy döntöttem, hogy sütök valamit Alnak, mire hazaér.
A muffinok már a sütőben voltak, mikor furcsa zajt hallottam meg...
Al szemszöge:
-Egy pillanatot tudnátok várni idekint?-néztem aggódva az 5 fiúra.
Zayn kivételével értetlenül bólintottak. Gyorsan bementem a házba. Anya már megint égve hagyta a lámpát a konyhában? Na mindegy, majd lekapcsolom később, most Gee szobáját csekkolom. Elméletileg még a főtéren van, de jobb félni, mint megijedni.
A szobája üres. Huhh.
-Gyertek!-nyitottam ki az ajtót a fiúknak.
-Na, elrejtetted a holttestet?-dobta le magát a kanapéra Harry.
-Haha-néztem rá szúrós szemekkel, mikor kinyílt a konyha ajtaja... és Gee jött ki rajta!
Gee szemszöge:
Ez nem lehet igaz! Az első, amit megláttam, az Al volt, aztán Niall, Liam, Zayn...Harry és...és...Louis.
Csak néztem rájuk, ők meg csak bámultak engem. Nem tudtam, hogy mit csináljak.
-Gee?-futott hozzám Harry, és miután megbizonyosodott arról, hogy én vagyok, szorosan megölelt.
-Sziasztok!-nyögtem ki.
Harry göndör fürtjein keresztül is csak egy arcot láttam. Nem bírtam levenni a tekintetemet Róla. Tágra nyílt szemmel bámult rám.
Abban a pillanatban lélegezni sem mertem. Csak néztem Rá.