New home?!

         -Georgina, ki volt ez?
EZ?! EZ?! Talán ő. Nyugodj meg Gee, lesz ez még rosszabb is...
-Megismétlem a kérdésem Georgina, de most már egy választ is elvárnék. Ki volt ez?-nézett rám fenyegetően az anyám.
-Csak egy barát-vontam meg a vállam, majd a szobám felé indultam.
-Nem hinném, hogy csak egy barát volt! Megtennéd, hogy egy kicsit beavatsz az életedbe?-állított meg az anyám.
-Nem, mert semmi közötök nincs ahhoz, hogy mit csinálok!-kiabáltam kétségbeesetten a jólismert szlogent.
-Az anyád vagyok az isten szerelmére! Azonnal megmondod, hogy ki volt az a fiú, vagy szobafogság!-hadonászott a kezeivel vadul.
Ennek hallatán hangosan felnevettem, de egy csepp boldogság sem volt a hangomban.
-Szobafogság? Halálra nevetem magam. Azzal egy kicsit elkéstetek. Azt viszont ügyesen elértétek, hogy 17 éves koromra elérjétek, hogy teljesen elhidegüljek a családomtól. Nekem ez a ház nem az otthonom többé! Sikerült elcsesznünk, igen az én hibám is, az életemet! Köszönöm szépen. De most már hadd intézzem a saját dolgaimat, ha ti nem vagytok erre képesek!
A szüleim és a nővérem döbbent arccal álltak, lábuk a földbe gyökerezve. Végül az apám szólalt meg, aki eddig nem vett részt a beszélgetésben.
-Rendben. Semmi sem kötelezö. Ha van hova menned, akkor mi hivatalosan is kiszállunk az életedből. De! Adnék egy tanácsot az élethez. Ne ess neki mindenkinek, mert fogalmad sincs arról, hogy ki mennyit tett érted. Fogsz még elég pofont kapni az élettől. Jól jegyezd meg, hogy ez a ház mindig az otthonod lesz, de ha te nem szívesen töltöd itt az idődet, akkor most búcsúzunk.
Annyira meglepődtem, hogy egy pár percig csak leesett állal bámultam, de az anyám és a nővérem se tudtak megszólalni.
-Én búcsúzóul csak egy dolgot adnék- szólalt meg végül az anyám, majd odalépett hozzám és pofon vágott.
Szó nélkül tűrtem és teljesen némán megfordultam. Nem siettem, nem rohantam, szép lassú tempóban sétáltam az utcákon. Nem csak az arcom zsibbadt a pofon miatt, hanem az agyam is. 
Tehát ide jutottunk. Az anyámék hivatalosan is kirakták a szűröm. Most pedig sajgó arccal, egyedül koborlok az utcán. Gondolataim lassan elöntötték az agyam és kezdett eljutni a tudatomig, hogy mit tettem. Utcára kerültem. Nincs hova mennem. Pénz nélkül az utcán. Az életem nem, hogy javulna, hanem a borzasztóból egyenesen katasztrófává válik. Ez annyira nem fair!
Akaratlanul is egy ismerős környékre vittek a lábaim, de csak akkor vettem észre, hogy hol is vagyok, mikor már a ház előtt álltam, kezem pedig a csengő felé lendült. 
Mindig ide menekülök. Mi lenne, ha nem lennének nekem? Mit csinálnék akkor? 
Egyedül lennék. Egyedül. Erre a gondolatra az eddig érzelemmentes arcom összerándult, majd lassan a szemembe gyűltek az apró könnycseppek és remegni kezdtem. Nem is tudatosult bennen, hogy csengetek, csak mikor Liam kinyitotta az ajtót.
-Úristen Gee! Mi történt?
Görcsösen belekapaszkodtam a vállába. Gyorsan besegített a nappaliba, ahol a könnyeimen keresztül csak egyetlen pontot láttam. Louis-t.
Kitört belőlem a zokogás. Rekedten, már szinte hörögve vettem a levegőt és Lou nyakába vetettem magam. Ő ijedten magához húzott és halkan csitítgatni kezdett.
Legalább negyed órán keresztül csak sírtam. Kicsit lenyugodtam.
-Mi történt?-kérdezte Louis.
-A szüleim. Azt mondták elmehetek, ha akarok-mondtam meglepően nyugodt hangon.
-Hova?-értetlenkedett Niall.
-Bárhova-közölte fojtott hangon Harry.
Nem néztem rájuk, Lou pulcsiját szorongattam görcsösen. Az ujjaim már egészen elfehéredtek, mire Louis óvatosan lefejtette őket pulcsijáról és megfogta a kezemet. Nem alaptalanul gondolom, hogy azért tette, hogy nehogy kárt tegyek magamban...
-Sajnálom-motyogtam és vörös arccal felnéztem.
Liam, Zayn és Niall aggódó, de kedves pillantásokat küldtek felém, míg Harry mosolytalanul nézett felém, homlokán ismeretlen ránc húzódott.
-Itt maradhatok?-tettem fel a kérdést.
Tudtam, hogy nálam szánalmasabb ember a világon nem létezik, de abban a pillanatban már úgy éreztem, hogy ha a méltóságom és az Antarktisz átlagos hőmérséklete versenyeznék, hogy ki van lejjebb akkor fényévekkel nyernék. Mondhatom úgy, hogy nekem már mindegy. Én elcsesztem az életem.
-Ez természetes, te buta-nyomott egy puszit a fejemre Lou.
Beszélgettünk egy kicsit, majd lassan elnyomott az álom...
*
-Amúgy mi lesz ezután?-tette fel a magamban már milliárdszor lejátszott kérdést Harry.
Szokás szerint kettesben ültünk az erkély hintaágyán. Egy-egy bögre forró csokit szorongattuk és jólesően lélegeztük be a párolgó csokis illatú gőzt.
-Tudom, hogy nem maradhatok itt örökre és hogy beszélenem kell a szüleimmel, de...be kell vallanom, hogy félek. Egyedül ott állni olyan, mintha várnál egy olyan ítéletre, ahol tudod, hogy bűnös vagy és a bíró is tudja, hogy bűnös vagy. Várni és reménykedni abban, amit az agyad már elfogadott-mondtam lassan.
-Elkísérlek, jó?-mosolygott kedvesen Harry.
Szinte láttam az agyában a fogaskerekeket, ahogy elképzeli, hogy mint a hős odamegy, ad pár autogramot az anyámnak és a nővéremnek és minden rendben lesz.
- Öhmm, a szüleim az sem tudják ki vagy, de a nővéremet lehet, hogy meghatná a jelenléted-vigyorogtam rá.
-Akkor leszek a lelki támaszod, rendben?-mondta rendíthetetlen vidámsággal.
Üldögéltünk egy kicsit, néha belekortyoltunk a forró csokinkba.
-Este buli-jelentette ki Harry.
-Tudom. Erről jut eszembe! Én úgy, de úgy szeretlek téged!-mosolyogtam rá bájosan.
-Te mit a...? Ugye nem? Nem akarsz elrángatni vásárolni?-nézett rám riadtan.
-Naa...de az ooolyan jó társasági program! Segít a relaxációban, növeli a boldogsághormon-szintet és...-soroltam lelkesen.
-És megkönnyíti a pénztárcádat és kétségbeejt, ha a hatvanadik boltban sem találsz megfelelő magassarkút-fejezte be a felsorolást.
-Ez már részlet kérdés-legyintettem.-Soha sem vásároltál még velem!
-Szerencsére-kotyogott közbe.
-Naaa...léciiii!-rebegtetten a szempillámat.
Elhúzta a száját.
-Legyen!-egyezett bele végül.
*
-Szóval ne feledd Harry egy kortyot sem ihatsz!-vigyorogtam kárörvendően.
-Bár elfelejhetném-morogta.
Felnevettem és magamhoz vettem egy pohár valamit. Nem tudom mi volt az, de az alkoholtartalma nem volt alacsony.
Harry sóvárgó pillantással figyelte, ahogy lassan az ajkamhoz emelem a poharat és élvezettel kortyolgatom az amúgy borzasztó ízű italt. Az a fej...
-Iszunk, iszunk?-ölelt meg valaki hátulról.
-Kell egy kis hangulat-fordultam vigyorogva Lou felé.
Felnevetett. A leheletén éreztem, hogy nem csak narancslét ivott...
-Még egy kör?
Mohón megragadtam a poharat és a kedvem egyre jobb lett...

Niall's girlfriend

Hey guys! Mivel ennek a blognak a a megírásával végeztem (50 részes lett, nagyjából a felénél járunk most :D), elkezdtem írni egy újat -> www.fameandfriends.blogspot.com
Ha érdekel olvassatok bele, már fenn van az első rész. komizzatok! xoxo
 -Csöviiiiike!-ordítottam fel mikor beléptem a fiúk nappalijába.
Leena és Zita 2 hete mentek vissza Finnországba és csak nyáron jönnek megint. Szóval a társaságunk csökkent két fővel, de még is elegen voltunk, hogy óriási felfordulást eredményezzünk nagyon rövid időn belül. Így kissé elcsodálkoztam, mikor tökéletes rendben találtam a házat.
-Itt meg mi történt? Beneveztetek a Tiszta udvar, rendes házra?-ültem le Louis mellé.
-Niall barátnőjét várjuk-bólintott visszafojtott nevetéssel Harry.
-Ha létezik-nyögte ki Zayn, mire a többiekből (Niall és az én kivételemmel) kitört a röhögés.
Nemes egyszerűséggel fejbevertem Lou-t, de nem, hogy abbahagyta volna a nevetést, csak még jobban rákezdett. Miután ezt meguntam, felálltam és leültem Niall mellé, aki már a körmét rágta.
-És ki a szerencsés?
-Abbey-nek hívják, Abbey Shannon-mondta halkan.
-Hol találkoztatok?-faggattam a korántsem bőbeszédű Niallt.
-Egy táncpróbán. Az X-factor alatt ő volt az egyik táncosunk és igazából már akkor is jóban voltunk, csak aztán nem találkoztunk. Pár hete aztán összefutottunk az utcán-egyre idegesebb volt szegény Niall.
Végignéztem a röhögő társaságon, majd feltettem egy elég kézenfekvő kérdést.
-A fiúk miatt izgulsz?
-Nekik könnyű volt- fakadt ki. - Harry és Liam már ismerték a másik barátnőjét és nekünk is egyszerre mutatták be őket. Zaynnek se volt nehéz, Al már szokásos vendég volt, mikor a barátnője lett. Louis-nak meg...nálatok már szinte mi voltunk hálásak, hogy nem kerülgetitek egymást tovább. De nekem? Nem könnyítik meg a helyzetem...
-Nyugi, számíthatsz rám. Mikor jön Abbey?
-Most indulok érte. Ha segítessz nekem túlélni a mai napot, akkor jövök neked eggyel!-küldött felém egy nagyon halvány mosolyt, majd kiment.
-Ne szemétkedjetek, jó?-néztem bociszemekkel Harryre, Louis-ra és Zaynre.
Liam tudtam, hogy nem olyan bunkó, hogy direkt szemétkedjen.
-Olyannak ismersz minket?-nézett rám tetetett szomorúsággal Lou.
-Sajnos pont olyannak...-motyogtam.
Ezt megint nagyon viccesnek találták és nevettek rajta egy csomót. Szegény Abbey, szegény Niall...
Al befutott egy fél óra múlva, majd utána pár perccel megjelent az ajtóban Niall és egy magas, sötétbarna hajú lány. Mindketten elég megszeppent arccal nézték a nevetéstől fulldokló társaságot. Niall kérlelő arccal jelentőségteljesen rámbámult, mire felpattantam (gyorsan még oldalbakönyököltem Harryt és Lou-t) és hozzájuk siettem.
-Szia, Gee vagyok! Azokkal az idiótákkal ne is foglalkozz. Te Abbey vagy, ugye?- néztem rá kedvesen, de a lány még mindig sokkhatás alatt állt a látvány miatt és csak egy aprót bólintott.
-Gyere üljünk le!-mondta kétségbeesve Niall.
Leültünk, de a hangulat oldódását nem segítette, hogy Harry, Lou és Zayn a röhögéstől könnyező szemmel és vöröslő fejjel nem túl diszkréten végigmérték a lányt.
-Nekik is van barátnőjük, akárhogy méregetik az enyémet -szólt közbe Niall.
-Igaz is-mondta Louis és az ölébe húzott.
-Na gyere szerelemem-mondta Harry és átkarolta Liamet.
Próbáltam tekintettel lenni Niallre és Abbey-re, de abban a pillanatban, amikor leesett, hogy Harry és Liam azt játszák Abbeynek, hogy járnak, akkor majdnem kirobbant belőlem a nevetés, de ahogy láttam, ezzel Louis sem volt másképp.
-Ti...öhmm-kezdte leesett állal Abbey.
-Már lassan 1 éve-fogta meg Harry Liam kezét.
Láttam, hogy beszéd közben megremeg a szája, de tartotta magát a szerepéhez.
A délután további részében is tartották magukat és időközönként elkezdték ölelgetni és puszilgatni egymást.
Aztán 6 körül megcsörrent Harry telefonja. A kijelzőn Leena neve villogott és a Gotta be you ment csengőhangként. Csak egy csöppet egoista...
-Szia, szerelmem-köszönt bele vidáman.
-...
-Te is nekem. Éppen Niall mutatja be a barátnőjét.
-...
-Holnap hívlak, szeretlek-tette le a telefont.
Egy pillanatig egymásra bámultunk, majd elképesztő hangosan kitört belőlünk az elfojtott nevetés Louis-val. A többiek is csatlakoztak hozzánk és legalább 5 percen keresztül visítva nevettünk. Folyt a könnyem, tök vörös volt az arcom és levegőt is alig kaptam, mikor már kicsit lenyugodtunk.

‎-Ezt most nem értem-nyögte ki Abbey.
-Nem járnak. Mindkettőjüknek barátnője van. Finnországban-nyögte ki két nevetőroham között Niall.
Ezen még hülyültünk egy kicsit, majd eszembe jutott még valami.
-Mikor szándékoztok bulit szervezni?-kérdeztem izgatottan.
-Tényleg, mikor?-csatlakozott Harry is.
A többiek értetlenkedő arcát látva gyorsan elmeséltük a fogadásunkat.
-Harry kizárt, hogy józan maradjon egy bulin-jelentette ki Zayn.
-Majd meglátjuk!-dörzsölgette a kezét Harry.
Pár órával később elköszöntem tőlük. Harryt megszorongattam, a többieknek adtam egy-egy puszit, majd Lou-val az oldalamon kiléptem a hűvös tavaszi éjszakába.
-Hazaviszlek, oké?
Bólintottam, majd beszálltam a kocsijába.
A kapualjunkban hosszan csókolóztunk, majd vidáman beléptem a házba. Ahol Sharon, az anyám és az apám kérdő-mérges arcával találtam magam szemben.

Birthday Party 2.

Halihóó! :)) Jujj, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok az ajándékról! Nem egy szokásos dolog, de engem jellemez az biztos :D puszikálok mindenkit, komikázzatok xx

-Szóval. Tudom hogy az első ajándék valami giccses nyaklánc lenne egy szív alakú medállal és belegravírozva valami olyasmi, hogy Louis & Gee Forever. Vagy valami ilyesmi. De szerintem ismerlek annyira, hogy téged nem ez tenne boldoggá. Valami hasonlót akartam közölni egy egyedibb ajándékkal. Ahogy meglátod ne kezdj el nevetni, mert ha tudnád, hogy ezzel is mennyit szenvedtem, akkor felnéznél rám-mondta kínosan vigyorogva Louis.
-Nyugi, nem nevetek, csak mutasd már!-mondtam izgatottan és a háta mögé rejtett kezeit fürkésztem.
Lou pedig lassan előhúzta az ajándékot. Lehet, hogy nem tűnik romantikusnak, de nagyon is az volt. Az üzenete ugyanaz volt, mint egy nyálas nyakláncnak, de úgy volt közvetítve, hogy személyesen, csak Nekem szólt. Valahogy kifejezte azt, hogy Lou nem csak azért a barátom, mert elolvadok a mosolyától, hanem mert igazán ismer.
Na, de az ajándék. Emlékeztek arra a lila deszkáscipőmre, amivel Lou egyszer fel-alá rohangált? Ugyanolyan cipő volt, de az oldalára valaki fehér festékkel feliratokat és képeket festett. A jobblábas cipő külső oldalán egy Forever felirat díszelgett egy nadrágos, valószínűleg fiú répa rajzával, a párján pedig egy 'n' after... és egy szoknyás lány répa képe volt. Ez egész cipőt festéknyomok borították, valószínűleg véletlenül.
-Wí-ugrottam a nyakába, mert Lou is egy jó másfél fejjel magasabb nálam.
Mosolyogva eltolt egy kicsit magától és megcsókolt.
-Vissza kéne mennünk- motyogta Lou.
-Nemár.
-De felveszem a cipőm!-ugrabugráltam el a hintaágyig.
Felkaptam a cipőt, majd Lou átkarolta a derekamat és visszamentünk a házba.
A hangulat meglehetősen...felszabadult volt. Szokás szerint a Liam-Zita-Leena hármashoz kapcsolódtam, akik nem szokták leinni magukat a sárga földig.
-Ha tudnád, hogy Louis meddig dolgozott azzal a nyomorult pár cipővel-vigyorgott Liam.
-El tudom képzelni. A kis művészlélek...-nevettem fel.- De nagyon tetszik!
Az este további részében dumáltunk, röhögtünk, de az est csúcspontja az volt mikor Harry már olyan részeg volt, hogy az asztalon énekelte Lady Gaga-Bad Romance-ét és egy meglehetősen sajátos koreográfiát adott elő hozzá, ami főleg seggrázásból és hajdobálásból állt. Az volt az a pillanat, mikor rájöttem, hogy Leena mennyire szereti ezt az idiótát és hogy mennyire lehetetlen bármivel is elrontani a kedvét. Egyszerűen odasétált hozzá, kinyújtotta a kezét, mire Harry szomorúan belehelyezte a mikrofonként használt, nem meglepő módon már üres sörösüveget, és leült Leena mellé a kanapéra. Abban a pillanatban be is aludt, de olyan édesek voltak a szöszivel, ahogy Harry Leena ölébe hajtott fejjel aludt, a lány pedig a haját simogatta.
Aztán 4 körül elmentek a vendégek mi pedig úgy ahogy voltunk, elaludtunk.
*
Lou vállán ébredtem pár órával később. Majdnem felnevettem a társaságon, de nem akartam őket felébreszteni, ezért visszafogtam magamat. Liam, Leena, Zita meg én és Louis viszonylag normális pózban aludtunk, de a többiekről ez nagyon nem volt elmondható. Harry tátott szájjal, félig lelógó testtel feküdt a kanapén. Zayn a földön feküdt póló nélkül, lába a kanapén, kezében félig kiürült sörösüveg. Al hason feküdt, haja szétterítve a földön. Niall pedig összegömbölyödve aludt, és egy vodkásüveget maciként szorított magához.
Csendben felálltam és kimentem az erkélyre.
Vajon miért nem szerettem eddig a szülinapjaimat? És az ajándékozással mi bajom volt? Akárhogy gondolkodok, töröm a fejem, csak egy lehetséges, ám annál szomorúbb válasz jut az eszembe. A családom. A családom, ami eddig nem is tűnt annyira vészesnek. Tudtam, hogy nem tökéletes. De azt hittem, hogy egy kamaszkori lázadás miatt tűnik ilyen szörnyűnek. De ha visszatekintek a gyerekkoromra, nem látok boldog emlékeket. Pedig nem voltam én mindig punk. Deszkás. Lázadó. Volt idő, amikor rózsaszín ruhácskában, loknis hajjal hagytam, hogy fogadásokra cipeljenek. Hagytam. Csak aztán meguntam.
-'reggelt! Nincs egy fájdalomcsillapítód?- jött ki az arcát dörzsölgetve Harry.
-Ne ittál volna annyit.
-De oooolyan jó buli volt! Mármint, ugye?-kérdezte zavart tekintettel. -Na, ez az! Leiszod magad, Lady Gagára rázod a segged és másnap semmire nem emlékszel. Egyszer ki kéne próbálnod, hogy milyen egy buli, ha józan, hangsúlyosom JÓ-ZAN vagy- magyaráztam neki.
-Lady Gaga, mi?- vigyorodott el.
Csak fáradtan legyintettem.
-Jó oké. Megígerem, hogy a következő bulin józan maradok.
-Ígéret szép szó, megtartják úgy jó.
-Fogadjunk, ha nem hiszed el!
-Fogadjunk!-csillant fel a szemem.
-Miben?-tanakodott.
Mi legyen a tét? Ez nehéz döntés...
-Mondjuuuuk... egy nap, amikor minden kívánságát teljesítenie kell a másiknak?-vetettem fel.
Harry bólintott, majd komolykodva kezet ráztunk.

-A fejem még mindig piszkosul fáj...-dünnyögte.
Nevetve összeborzoltam a haját, majd visszamentünk a házba.

Birthday Party 1.

Komolyan szét vet a boldogság, kicsi szíveim!!! Elég stresszes időszakon megyek most keresztül és egy-egy kisebb kiborulás után olyan jó feljönni ide és látni, hogy komiztok (itt külön meg szeretném köszönni rebekaa-nak és Nórinak a biztató irományokat) és, hogy egyre több olvasóm van! ♥ Na olvassatok, aztán jelezzétek észrevételeiteket!
-Mit csinálunk ma?-kérdeztem a fiúkat, miközben kényelmesen elterpeszkedtem a kanapén.
-Fetrengünk és ööö...fetrengünk-mondta Harry miközben arrébb lökdösött, hogy ő is elférjen.
-Naaaa-kiáltottam fel, mikor megunva, hogy nem megyek arrébb egyszerűen felkapott és lerakott a földre.
-Másztál volna arrébb-röhögött.
-Mi vagyok én, csúszómászó?-háborodtam fel.
-Giliszta.
-Adok én neked gilisztát-mondtam miközben nemes egyszerűséggel lerántottam a földről.
-Na de komolyan! Mit terveztetek mára?-faggattam.
-Mitt'omén?-terelte a témát.
-Ajj, belőled semmit sem lehet kiszedni!
-'reggelt!-zuhant le álmosan a most éppen üres kanapéra Louis.
-Wí! Szia! Mi lesz ma?-ugrottam a nyakába.
-Semmi-terelte a témát ő is.
-Gyorsan átpártoltál hallod-mondta Harry nekem gúnyosan, miközben visszaült a kanapéra.
-Ő se mond el semmit-vágtam be a durcát karba tett kézzel.
-Mert semmi nem lesz ma-mondták egyszerre.
-Ajj, már...akkor nézünk mesét! Jujj Phineas és Ferb van!-visongtam, miközben bekapcsoltam a TV-t.
-Lou, hány éves a barátnőd?-kérdezte Harry.
- Agyilag 5-mondta, mire belekönyököltem az oldalába.-De így szeretem!
-Azért!-nevettem fel.
*
- Szerintetek mi terveznek? Mert hogy valamit az tuti!-beszéltem suttogva Leenahoz és Zitához.
-Gee, te néha olyan sötét vagy! Alap, hogy buli lesz! Tudod, szülinap! Rémlik már?
-NEM!-pattantam fel a kanapéról. -Én nem megyek! 
-Te normális vagy?-nézett rám döbbenten a két szöszi.
-Utálom a szülinapokat és ha megajándékoznak! De a legjobban a meglepetés bulikat utálom!-suttogtam rémülten.
-Így már nem is lesz meglepi! Jó lesz Gee, ez összevont buli lesz, majd mi elvonjuk rólad a figyelmet!-kacsintott Zita.
-Akkor sem! És ti erről nem tudtok semmit!-álltam fel gyorsan.
-Sziasztok elmentem!-kiáltottam fel, majd gyorsan kiiszkoltam.
Gyerekkorom óta ki nem állhatom a meglepetés bulikat. Egyszerűen borzasztóak! Plusz... na igen. Van itt még valami. Egy apró pici probléma. Ez lenne az első alkalom, hogy Louis-val együtt mutatkozzunk társaságban. Eddig nem vertük nagydobra, hogy járunk, de én örülnék neki, ha ez így is maradna.
Este 7-ig tökéletesen sikerült megvalósítani a Gee-azért-sem-megy-a-meglepetés-bulira akciót.
Aztán negyed 8 körül kopogást hallottam az ajtón.
-Gyere!-szóltam ki az ajtón és leállítottam a zenét.
Lou lépett be a szobámba.
-Gondoltam megnézem a kis nyuszinkat-vigyorgott, miközben elterült mellettem az ágyamon.
Annyira ledöbbentem, hogy egy pillanatig, csak tátott szájjal bámultam rá. Ez...
-Nyuszi?-eszméltem fel végül.
-Egy félős nyuszi, aki menekül, ha meghallja azt a szót, hogy meglepetés.
-Zitáék elmondták?-szomorodtam el.
-Van néhány hatásos eszközünk-vigyorgott sejtelmesen.
-Harry...-motyogtam.
Leraktam a laptopomat az ölemből és kényelmesen elhelyezkedtem Lou mellett.
-Ugye nem akarsz elrángatni?-kérdeztem csendben.
-Ha nem akarsz nem kényszerítelek.
-Akkor jó bulizást nektek-mondtam egy halvány mosollyal.
Lou csak értetlenül nézett rám egy percig.
-Te komolyan azt hitted, hogy ha nem jössz a buliba, akkor én meg itt hagylak és megyek egyedül?-nézett rám hitetlenül.
-Akkor viszont megyek. Azt nem hagyom, hogy kihagyd. De! Nem adhat nekem senki ajándékot és nem köszönthet fel senki. Megegyeztünk?
-Meg-mosolyodott el szélesen.
Gyorsan átöltöztem (fekete miniszoknya, tornacipő, piros Punks Not Dead-es póló, bőrdzseki), majd bepattantunk Lou kocsijába.
Már éppen nyitotta volna ki az ajtót, mikor megfogtam a kezét és megállítottam.
-Most ki fog derülni, hogy a barátnőd vagyok?-néztem rá félénken.
-Én leszek ma a legbüszkébb ember, hogy mindenki láthatja, hogy csak az enyém vagy!-ölelt át szorosan.
Pulcsijába fúrtam az arcom és mélyen belélegeztem az illatát. Örültem, hogy ezt mondja, de a gyomrom még mindig görcsben állt.
Lou kinyitotta az ajtót és beléptünk a zenétől dübörgő házba. Tudta, hogy nem akarok nagy belépőt, ezért gyorsan áthúzott a tömegen és az egyik kanapénál üldögélő-álldogáló társasághoz vezetett.
-Boldog szülinapot!-ugrott a nyakamba egyszerre Al, Leena és Zita.
-Nektek is szöszik-mondtam.
Miután átestem még pár üdvözlésen mindenki beszélgetni kezdett.
Hirtelen egy poharat nyújtott felém valaki.
-Köszi Fürtös-mosolyogtam rá a fiúra.
-Mégis csak eljöttél, manó?
-Lou rávett.
Erre mindketten az említett fiúra néztünk, aki küldött felénk egy mosolyt (amitől én személy szerint elolvadtam), majd visszafordult Niallhez.
-De te nem a meglepetés meg az ünneplés miatt nem akartál jönni, igaz?-mondta.
Csak felsóhajtottam, mire egyszerre indultunk el az erkély felé.
A hintaágyon üldögélve vázoltam neki a helyzetet. Hogy félek, hogy a rajongók mit szólnak, meg hogy azt fogják mondani, hogy deszkás létemre rácsimpazkodok Lou-ra.
-A rajongóink nem szörnyetegek, és ha már látják, hogy Louis boldog melletted, akkor majd abbahagyják a vádaskodást. Csak addig kell kibírnod!-mosolygott rám bíztatóan.
-Ha te nem lennél...
-Összedőlne a világ. De...tudom, hogy azt kérted, hogy semmiféle ajándékot ne adjunk, de már megvettem-nyújtott felém egy dobozt.
Kibontottam és megláttam a világ egyik legjobb ajándékát. Egy pólót, amin egy vigyorgó manó állt deszkával a kezében.
-Vá, ez de aranyoooos! Köszönöm!-kezdtem el fojtogatni az ölelésemmel.
Lassan visszamentünk a többiekhez, akik miután megláttak, hogy Harry adott nekem ajándékot elkezdtek traktálni az övéikkel.
Zayntől, Nialltől és Liamtől egy új videójátékot kaptam, Altól, Leenától és Zitától pedig egy vadiúj Converse csukát (gyűjtöm őket), amit a legutóbbi vásárlásunkkor néztem ki.
Épp az új cipőmet csodáltam mikor valaki hátulról megölelt és puszit nyomott a nyakamra.
-Gyere ki az erkélyre, átadom az ajándékom -suttogta a fülembe, majd kézen fogott, és elindultunk az erkélyre.

Happiness

Jujj... ne bántsatok, hogy ennyit kellett várni a részre, de elég sok dolgom volt :// Bocsánat, tényleg!

A másik dolog, hogy látom új olvasóim vannak, aminek nagyon-nagyon örülök, ahogy ezt már az előző résznél komiban is leírtam.

Szóval mindenkit köszöntök, mindenkit imádok, olvassatok, kommizatok én meg befejezem a dumát! :)

Egy másodpercig sem gondolkodtam, nem mérlegeltem semmit, mert mint ahogy azt már sokszor máskor tapasztaltam, Louis közelében kikapcsolt az agyam. És most nagyon közel voltam hozzá.
Szóval mielőtt bármit is eldönthettem vagy végiggondolhattam volna, Louis határozott. És abban a pillanatban én is. Egyszerre mozdítottuk a fejünket, hogy azt a lehetetlenül kicsi távolságot is eltüntessük közülünk. Nem tudom mennyi idő telt el, mert az időérzékem totálisan cserben hagyott. Lehet, hogy 5 perc, lehet, hogy fél óra. És az volt a legjobb, hogy egyáltalán nem érdekelt.
Hirtelen elhúzódtam Lou-tól. Annyira nem tudtam, hogy jó döntés-e ezt az egészet elkezdeni. Már egyszer megbántott, de...miért nem bírom abbahagyni a gondolkodást? Miért nem élvezem a pillanatot és gondolok úgy a jövőre, hogy lesz, ami lesz? Mert nem ilyen típus vagyok.
Lou engem nézett, míg én magamban örlődtem. 
-Én...-kezdtem, de el is hallgattam, mert fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.
-Szeretlek-mondta hirtelen egy halvány, de komoly mosollyal az arcán.
Egy szó. Egyetlen apró szó. Mindössze 8 betű. De nekem egy megoldás. Eddig csak a különböző problémákon gondolkodtam, amit ez a kapcsolat felvethet. De mi lenne, ha nem lennének problémák? Mi lenne, ha happyend lenne?
-Én is, te idióta-bújtam hozzá vigyorogva.
Mosolyogva lehúzott maga mellé, én a mellkasára döntöttem a fejem és szótlanul, mosolyogva feküdtünk. Már megint nem tudom, hogy meddig. Ejj, ez az időérzék...
-Szerinted nem hiányolnak minket?-kérdeztem halkan.
-Szerintem már kitalálták, hogy mi a szitu-nézett rám vigyorogva.
-És mikor kezdenek minket keresni vajon?
-Fogalmam sincs. Addig is kiélvezem, hogy össze vagyok zárva veled -a képén egy széles mosoly terült el.
Egy ideig csend volt, majd megint megszólaltam.
-És mit fognak szólni hozzá? Mármint hozzánk?
-Hogy tudsz te ennyit beszélni? Meg gondolkodni...Amúgy szerintem örülni fognak, hogy abbahagyjuk a szivatást.
-Ne már! Az olyan vicces volt...-szomorodtam el.
-Megengedem, hogy szivass néha, oké?-nyomott egy puszit a számra.
-Oké-mosolyodtam el.
Kint hangos léptek hallatszottak, meg beszédfoszlányok.
-Harry, ha megint rájuk nyitsz idő előtt, akkor valaki biztos, hogy meggyilkol-hallatszott Niall hangja nem messze az ajtótól.
-Volt egy órájuk, te szőke, engem meg megöl a kíváncsiság. Meg a többieket is.
Louis-ra néztem. Ő épp az ajtót bámulta, ami két másodperc múlva ki is nyílt.
-Jól van galambocskáim, mostmár gyertek-vigyorgott Harry.
-Most nem szeretlek Harry-morogtam dühösen, miközben Louis felhúzott a földről.
A sötét kabinból kimenve bántotta a szememet a fény, de akaratlanul is elvigyorodtam, ahogy megláttam Louis össze-vissza álló haját.
- A tiéd rosszabb-nevetett kárörvendően.
Megálltam az egyik kabin ajtajánál és az üvegben megnéztem a hajam. Katasztrófa volt. Vadul rendezgetni kezdtem, mikor Lou hátulról átölelt.
-De nekem így is tetszel!-motyogta a fülembe.
-Szóval így is tetszek?-fordultam meg.
Elmosolyodott, én pedig már épp meg akartam csókolni, mikor...
-Khmm...-köhintett egyet Harry.
Niall a háttérben röhögött, míg mi gonosz pillantásokat vetettünk felé. Végül aztán Lou megfogta a kezemet és elindultunk a többiekhez. 
-Végre, köszönöm!-kiáltott fel Liam, mikor meglátott minket.
Mikor mindenki kérdőn ránézett, ő egy tipikus nem-igaz-hogy-nem-értitek hangsúllyal válaszolt.
-Nem kell tovább hallgatnunk azt, ahogy egymást cukkolják.
-Ahogy én őket ismerem nem fogják abbahagyni a másik szivatását. Vaaagy...együttes erővel fognak valakit szivatni. Annak pedig előre is részvétem-mondta Harry.
-Látom, szereztetek száraz cuccokat-jegyeztem meg, ahogy végignéztem a társaságon.
-Miután rátok már nem számíthattunk-mondta Niall gúnyosan.
-Fontosabb dolgunk volt, haver-kacsintott rá Lou.
-Szóval ha szereztetek ruhát, akkor nekem is adtok egy pulcsit?-kérdeztem.
-Majd én leszek a pulcsid-húzott az ölébe Lou.
Erre mindenki elkezdett húzni én meg nyelveskedve végignéztem rajtuk.
-A barátnőd meglehetősen gyerekes haver-jegyezte meg Niall.
-Nekem legalább van. Tényleg te mikor szándékozod bemutatni azt a titokzatos csajt, aki tegnap keresett?-kérdezte gonoszan Lou.
Szegény Niall tök vörös lett, de ő kezdte a cukkolást, vállalja is a következményt.
-Milyen csaj haver?-kezdte el Harry és Liam is faggatni.
-Semmilyen-vágta rá gyorsan.
-És mikor mutatod be?
-Majd-szólta el magát.
Erre mindenki felrögött. 
Boldog voltam. A mai napért megérte az a két hónap várakozás. Mert talán nem így lett volna, ha akkor máshogy döntök. Mindenki Niall szivatásával volt elfoglalva, kivéve Harry. Mikor észre vette, hogy őt nézem elmosolyodott és az ujjaiból szívet formált. Én boldogan visszamosolyogtam, és a beszélgetésre figyeltem. 

Unexpected

 ‎-De hova megyünk?-kérdezte hatvanadjára Leena.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik-válaszolta hatvanadjára is Harry.
Harry kocsijában ültünk (ő, Leena és én), míg a másik kocsival jött Zita, Liam, Niall és Louis. Al és Zayn azt hiszem Zayn családjához mentek. Vagyis biztos vagyok benne, ugyanis Alexandra hajnali kettőkor totál idegesen felhívott, hogy azonnal menjek át hozzá, mert baj van. Én persze fejvesztve átrohantam, erre kiderült, hogy azért kellett átmennem, mert nem tudott ruhát választani. Nagy szerencséjére visszafogtam magam, de legszívesebben úgy leordítottam volna a fejét, hogy...hogy csak na. 
-Álmos vagy, manó?-kérdezte a visszapillantó tükörbe nézve Fürtöske.
Miközben elmeséltem az esti 'kiruccanásomat', Harry fekete BMW-je már a rakpartra kanyarodott le. Vajon hova megyünk?
-Hát Al és Zayn sajnálhatják, hogy nem jöttek-mondta Harry, miután kiröhögte magát.
-Hova?-kezdte újra a faggatózást Leena.
-Ide-állította le a motort Harry. -Ezeket kössétek a szemetekre.
Egy-egy kendőt nyújtott felénk. Én gyorsan lecsaptam a feketére, mert csak nem fogok egy RÓZSASZÍN sállal a fejem mászkálni, ugye?
-Harry, így nem tudunk kiszállni-mondta nevetve Leena.
Gyorsan kisegített minket, majd az autó mellett állva egy kéz érintését éreztem a vállamon.
-Nyugi, vigyázok rád-mondta Louis.
Nem tehetek róla, de automatikusan libabőrös lettem a közelségétől. Nem lesz ennek jó vége...
Egyszer-kétszer majdnem elestem, de Lou még időben elkapott.
-Az most vonat vagy mi volt?-célzott Leena egy az előbb hallott dudálásra.
-Vedd le a kendőt és nézd meg!-hallottam Liam hangján, hogy nagyon vigyorog.
Mindhárman egyszerre kaptuk le a sálat a fejünkről, körbenéztünk és..
-Ez...-kezdte Leena.
-Egy...-folytatta Zita.
-Hajó?-fejeztem be leesett állal.
-Kirándulni megyünk! Beszállás hölgyek!-nyitotta ki az ajtót nevetve Harry matrózsapkával a fején.
-Nekem kell olyan sapka!-sikítottam fel.
Erre mindenki felröhögött, majd Harry a fejembe nyomta a sapiját, én pedig büszkén léptem a fedélzetre.
-Ez, de tök jó!-mondta egyszerre Leena és Zita, mikor körbenéztünk.
Először megnéztük az egész hajót, majd mikor már elindultunk, akkor letelepedtünk a hajó orránál.
Egy ideig beszélgettünk, viccelődtünk, aztán hirtelen sikítás hallatszott. Niall egy hirtelen mozdulatával meglökte Zitát, aki elvesztette az egyensúlyát, majd Leenát magával rántva beleesett a vízbe. Mindenki ledermedt, kivéve Harry és Liam, akik lerúgták magukról a cipőt és utánuk ugrottak.
Szerencsére nem mentünk gyorsan, és a víz is közel volt hozzánk így nem estek nagyot. A korláthoz lapulva figyeltük, ahogy köhögve előbukkan a két szöszi, majd a két fiúba kapaszkodva lassan elevickélnek a hajó oldalán lévő létrához. Először a két lány mászott fel erősen zihálva, majd a két fiú, mindketten nagyon ijedten. Mindegyikőjük ruhájából ömlött a víz, és villogó szemmel meredtek Niallra. Ő erre odarohant hozzájuk.
-Úristen, annyira sajnálom. Én csak...-kezdte a bocsánatkérést, de Harry félbeszakította. 
-Liam?
Liam bólintott, majd a két fiú megragadta Niallt és nevetve behajították a vízbe.
Mire kijött a vízből, már az ő ruhájából is ömlött a víz.
-Asszem keresek valami takarót nektek. Lou?-álltam fel nevetve, majd a másik száraz emberre néztem.
-Oké-állt fel ő is, majd elindultunk a kabinok felé.
Egy ideig halkan lépdeltünk, majd elkezdtünk beszélgetni.
-Azért ilyen béna társaságot is rég láttam már-jegyeztem meg.
-Veled az élen, mi?-gonoszkodott Lou.
-Csak utánad-mondtam nagyvonalúan.
-Ha száraz akarsz maradni, akkor ne mondj ilyeneket-szólalt meg vészjóslóan.
Gyorsan beszaladtam egy kis fülkébe, ahol szerencsére még pár pokróc is volt.
-Szóval itt bújkálsz-mondta halkan, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Találtam takarót-mondtam büszkén.
-Ügyi vagy. Akkor aludjunk-feküdt rá az egyik takaróra, a másikat meg már éppen magára akarta teríteni.
-Lou, ne csináld máár-nyúltam a kezében lévő pokrócért.
Kicsit rángattuk, majd hirtelen elengedte, mire én elvesztettem az egyensúlyom. De nem a földön landoltam, hanem egyenesen Louis-n. Ajjaj...

Coffee always brings us together

Jujj...ez már jobban tetszik nekem is :) Remélem nektek is bejön! És még bírjátok ki egy kicsit xd na nem spoilerezek semmit...
-Hol vannak már?-toporogott egy helyben elég idegesen Harry.
-Azt mondták legalább fél órát késik a gép. Nyugi, mindjárt megjönnek-nyugtattam kedvesen, de csak nagy nehezen tudtam visszafojtani a mosolyomat.
Olyan aranyosan tudott izgulni. Igaz, én izgultam volna, ha 2 hónap után újra láthatom a barátomat.
Sikeresen elfojtottam a nevetésemet addig a pontig, amíg hátra nem néztem. Liam pontosan ugyanazt csinálta, mint Harry, csak őt Niall és Lou nyugtatta. Hát igen, azt sosem szabad hagyni, hogy kiélezett idegállapotban egyedül maradj Niallel és Louis-val. Liam egyre idegesebb lett, lassan már a szétrobbanás határán volt, de láthatóan megkönnyebült, mikor odementem hozzá.
-Hagyjátok már szegényt. Liam menjél Harryhez, rágjátok együtt a körmötöket-javasoltam.
-Mindig ezt csinálják?-kérdeztem a két hülyét, miután Liam ott hagyott minket.
-Általában. Na, de nézzétek jönnek!-kiáltott fel Niall és elzúgott mellettünk.
Louis-val egymásra mosolyogtunk. Nem tudom mi van most velünk. Tegnap este sok minden megoldódott. És tényleg nagyon örülök, hogy megint jóban vagyunk. Csak egy picit...bizarr ez az egész. Ennyi.
-Sziasztok szöszieim-öleltem meg a két csajszit, miután (jó 10 perc után) Harry és Liam elengedte őket.
Mindenki idiótán vigyorgott még a kocsiban is. Most Harryvel, Leenával és Louis-val mentem, de Harrynek (érthető okok miatt) nem akaródzott vezetni, így Lou ült a volánhoz, én meg mellé. Harry és Leena elvolt hátul...
-Édeseim, nekem néha bele kell néznem a visszapillantő tükörbe. De olyankor olyat látok, amit nem akarok-vigyorgott Lou.
-Kabd már be Lou-szólalt meg nevetve Harry.
-Nem gondolod, hogy ezt nem a barátnőd füle hallatára kéne ajánlgatnod?
Ezen röhögtünk egy sort, majd vissza is értünk Harryékhez. A nappaliban telepedtünk le, és miközben egymást faggattuk, hogy mi történt az elmúlt 2 hónapban, csokit zabáltunk.
-És mi történt veletek?-mosolygott Leena.
-Hát...öhm...megvoltunk-nyögte ki Liam a nagy csend közepette.
-Van kávé?-kérdeztem gyorsan.
-Konyhában.
Gyorsan kisiettem. Lehet, hogy én vagyok ilyen béna, de nem találtam meg.
-Hol?-kiabáltam ki a nappaliba.
-Megyek-hallottam Louis hangját.
-Itt van te nagyokos. Épp csak, hogy ki nem szúrja a szemed-nyomott a kezembe egy bögrét.
Nekem persze rögtön kicsúszott az ujjaim közül a bögre, amikor Lou keze enyhén súrolta az enyémet. Szinte lassított felvételben néztem, ahogy zuhan a pohár, majd ijesztő csattanással ezer darabra törik. 
-Ajj már-nyúltam a darabokhoz persze azonnal megvágva a kezem.- Ajj már!
-Megvágtad magad?-nyúlt a kezem után Lou.
-Csak egy karcolás-húztam el a kezemet.
-Mutasd már meg!-erősködött.
Odanyújtottam a kezemet. 
-Ebbe tényleg nem halsz bele-nézett fel rám nevetve.
Tudtam, hogy túl közel van az arca. De akkor már azt akartam, hogy még ennyire se legyen távol. Ahogy láttam ezzel ő is így volt. Már mozdítottam a fejem, mikor...
-Na mit sikerült eltör...öhm-szólalt meg Harry.
Lou-val ijedten szémentünk. Az ajtóban ott állt mindenki, és értetlen, de vigyorgó fejjel néztek minket.
Gyorsan elfordultam, és a csap alá tartottam a kezem, hogy lemossam a rátapadt kávét és a vékony vércsíkot.
-Nálatok bénább embert még nem láttam-mondta Niall, de nem tudtam mire érti.
Arra, hogy eltörtük azt a vackot, vagy hogy már megint sikerült megcsinálnunk, hogy ne történjen köztünk Semmi. Nagy betűvel.
Feltakarítottuk a romokat, majd visszamentünk a nappaliba. Én szótlanul ültem Niall mellett, de ahogy hallottam Louis sem szólalt meg egyszer sem. Nem is figyeltem, hogy miről beszélgettek egészen addig míg meg nem ütötte a fülemet a nevem.
-Lassan nem az lesz a mondás, hogy kerülgeti, mint macska a forrókását, hanem kerülgeti, mint Gee és Louis egymást-szólalt meg Harry gonoszan.
Tudtam, hogy minket néz mindenki, de azért sem néztem fel. Ezt nem itt és most, egész kis közönség előtt fogjuk megbeszélni. Valószínűleg Lou sem nézett fel, mert egy idő után abbahagyták a cukkolást.
8 óra körül aztán felálltam.
-Én lassan megyek.
-Nem alszol itt?-kérdezte Harry, aki éppen tűrte, hogy Leena a haját birizgálja.
-Néha haza is kell mennem. Meg nem akarok zavarni-kacsintottam rá nevetve.
Nyelveskedett egyet, majd kikísért. Ejj, tudtam, hogy nem hagyja, hogy szó nélkül elmenjek.
-Nem kéne maradnod?
Tudtam, hogy mire gondol.
-Nem akarok senkibe belebotlani éjszaka-szóltam halkan.
-Lehet, hogy csak arra vár, hogy még egyszer egymásba botoljatok.
Láttam, hogy komolyan beszél. De én gondolkodni akartam még mielőtt újra kettesben leszek Vele. Mert van egy jó pár gondolkodnivalóm.

We're okay

Uncsi, rövid és későn jött...Megérdemelnék egy nagy adag szidást :/ 
2 hónap telt el. 2 hosszú hónap, ami biztos, hogy nem kerül be a Top5 kedvenc időszakaim listába. De talán a Top100-ba se.
Hogy miért? Mert egy napom úgy nézett ki, hogy suli, dumálás Alexandrával, délután Harryvel lógtam meg Liammel és Niallal is sokat baromkodtam. Zaynnel nem kerültünk igazán közeli kapcsolatba. Louis-val meg aztán még annyira se...Lou-val már nem kerüljük egymást konkrétan, de nem szólunk egymáshoz és szívatni se szívatjuk egymást. Azt tudom mondani, hogy talán már nem vagyok rá olyan dühös, mint a szilvesztert követő napokban voltam. Őt is megviselte az eset, hetekig szótlan volt. De aztán (mivel a bűntudatom olyan mértéket öltött, hogy nem bírtam) Harryvel kibékültek és ő is részt vett a baromkodásokban. Vagyis hülyült mindenkivel kivéve velem.
2 hónap alatt semmi nem változott csak talán az, mint ahogy azt már említettem, hogy csökkent a dühöm. Igazából nem is voltam már mérges csak nem akartam, hogy még egyszer megbántson. A szilveszteri bőven elég volt.
Talán így történhetett az, hogy a bizonyos eset után pontosan két hónappal március 1-én egy kicsit lazultak a dolgok. Eddig sem mondanám, hogy kínos csend uralkodott a szobában, ha mindketten ott tartózkodtunk, mert a fiúk tudták, hogy érint minket ez az egész dolog, így mindent megtettek azért, hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe. Magyarul mindig beszélt valaki, nem ritkán a legnagyobb hülyeségeket.
Aztán 2 hónap után minden úgy alakult, hogy egy kicsit jobb legyen a helyzet. Ugyanis végre beszéltem Lou-val.
Leena és Zita másnapi érkezése volt a fő téma a fiúkkal. Este 9-kor aztán mindenki elment aludni, mert a két szöszi kora reggel jön és ki akartuk pihenni magunkat. Én az elmúlt időszakban számtalanszor aludtam náluk (Harry szobájában), mert az otthoni helyzet egyre rosszabbá vált. Konkrétan csak végszükségben beszéltem a szüleimmel.
-Jó éjt, manó-mondta Harry, majd szinte abban a pillanatban el is aludt.
Én viszont sokáig forgolódtam. Végül csendben felálltam, lenyúltam Harry egyik pulcsiját és kimentem az erkélyre. Körülbelül 5 perce ültem kinn, mikor nyílt az ajtó és Lou lépett ki a házból. Először észre sem vett, én viszont annál inkább őt. Vagyis azt, hogy már MEGINT nincs rajta póló. Akármilyen giccsesen is hangzik, holdfénynél még kockásabb volt a hasa és...maradjunk annyiban, hogy elég guszta volt. Aztán észrevett.
-Öhm...bocs, nem láttalak-szólalt meg csendesen.
-Nem baj. Figyelj, beszélhetnénk?-nyögtem ki nagy nehezen, mert még mindig a...megjelenése hatása alatt voltam.
-Ha nem pofozol meg, akkor igen-küldött felém egy halvány mosolyt.
Letelepedett mellém, de legnagyobb szomorúságomra a kezében tartott, eddig észre sem vett pólóját felvette. Vajon póló nélkül alszik? GEE!
-Nem tervezem. Figyelj, én...szóval nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de nekem hiányoznak a szivatásaink. 
-Nem én mondtam, hogy hagyjuk abba. Te pofoztál meg, én meg úgy gondoltam jobb, ha hagylak-nézett rám meglepetten Lou.
Hát én is meg voltam lepődve. Nem a válaszán, hanem hogy ezt miért most beszéljük meg? Ennyi idő kellett volna, hogy elfelejtsem mennyire megbántott?
-Mert megcsókoltál, aztán meg ott hagytál és...-kezdtem el sorolni a bűneit.
-Jó, oké, jogos volt az a pofon. De az előző kérdésedre visszatérve. Nekem nagyon hiányoznak a hülyüléseink. Az azért vicces volt, amikor már pizzával dobáltuk egymást-mosolyodott el.
Halkan felnevettem. Hisz annyira hiányzott!
-Azért a jakuzzi is nagy volt-nosztalgiáztam én is.
Nevettünk egy kicsit, majd kérdőn felém fordult. Mit is akartam? Csak ne így nézne, komolyan mindjárt...GEE!!
-Arra gondoltam,hogy elfelejthetnénk a dolgokat. És lehetnénk megint azok a Gee és Louis, akik a nap 24 órájában szívatták egymást. Ha benne vagy-tettem hozzá gyorsan a végén, mert nem akartam túl akaratosnak tűnni.
Szélesen elmosolyodott.
-Abszolút. Akkor fátylat a múltra?
Bólintottam. Nagyon hiányzott már. Nem tudom, hogy pontosan mit érzek iránta, mert elég összetett a dolog. De mindenesetre, amíg kitalálom, hogy mit is akarok, addig a legjobb szivatótársam lesz.
Legalább 1 óráig ültünk kint, majd rájöttünk, hogy holnap 6-kor érkeznek Zitáék, ergó nekünk 4 körül kell kelnünk.
Elbúcsúztam Louis-tól, de se puszit, se ölelést nem adtunk, mert mindketten tudtuk, hogy jobb ha nem tépjük fel a sebeket.
*
-Ébresztő, minimanó-motyogott a fülembe Harry.
Álmosan felnevettem, majd kikászálódtam a takaró alól. Kitámolyogtam a konyhába, ahol már álmosan lapátolták be a többiek a reggelit.
- 'reggelt-ásítottam nagyot és majdnem belefejeltem a műzlistálamba.
-Jó a hajad-kacsintott Lou.
-A tiéd jobb? Akkor meg?
-Jól megbeszélted magaddal-mosolygott álmosan.
A többiek szájtátva néztek minket. Komolyan, Niallnek még a tej is kifolyt a szájából.
-Ti...kibékültetek?-nyögte ki végül Harry.
Vigyorogva bólintottunk. A reggelit gyorsan befejeztem, majd beálltam a tükör elé, hogy ki találjam mit kezdjek a hajammal.
-Liam kölcsönadod a hajegyenesítődet?
Ömm...szegény fiú, mindennap elkunyerálom a vasalóját. De hát ő ugyse hasznája. 
A fiúk már az ajtóban toporogtak, mikor én még tök nyugodtan, sminkeltem, felöltöztem meg hajatcsináltam. Ez van, lány vagyok.